Kocsis, a gólkirály

Kocsis Sándor 1929. szeptember 21-én született Budapesten, és 1979. július 22-én hunyt el Barcelonában. 1947-től 1949-ig a Ferencvárosi Torna Club (FTC), 1949-től 1950-ig az Élelmezésipari Dolgozók Országos Szövetsége (ÉDOSZ), 1950-től 1956-ig a Budapesti Honvéd, 1957-ben a Young Fellows Zürich, 1958-tól 1966-ig az FC Barcelona labdarúgója volt.

Az Aranycsapat legendás csatára, "felhőfejeseiről" ismert balösszekötője 68-szor szerepelt a magyar válogatottban, és összesen 75 gólt szerzett.

1952-ben a helsinki olimpián az olimpiai bajnok magyar csapat tagja. 1954-ben tagja volt annak a magyar válogatottnak, amely hatalmas meglepetést keltve 3:2-re kikapott a nyugat-németektől. Az 50 évvel ezelőtti eseményről mi is beszámoltunk, hiszen Németországban nemrég nagy sikerű dokumentumfilmet készítettek a "berni csodáról".

Kocsis tagja volt az 1953-ban Londonban, az ún. évszázad mérkőzésén a 90 éve veretlen angol válogatottat 6:3-ra legyőző magyar csapatnak is. 1948-tól 1956-ig hatszoros magyar bajnok. 1951-ben, 1952-ben és 1954-ben a magyar bajnokság legeredményesebb gólszerzője, gólkirály. 1954-ben - bár a magyar csapat csak az ezüstérmet tudta megszerezni - 11 góllal Kocsis lett a torna legeredményesebb gólszerzője.

1956-ban külföldre távozott, 1957-ben Zürichben (Svájc), 1958-tól Barcelonában (Spanyolország) élt, ahol együtt játszott Czibor Zoltánnal. 1959-ben és 1960-ban a Kocsis és Czibor erősítette Barca spanyol bajnok, 1959-ben és 1963-ban a Spanyol Kupa nyertese.

Kocsis Sándort játékintelligenciája, tökéletes technikája és gólveszélyessége miatt kora legjobbjai között tartották számon. Visszavonulása után is a katalán fővárosban élt.