Hétvégi várkalauz: Nagyvázsony

Az egykorú oklevelek szerint építtetője a környéket uraló Vezsenyi nemesi família volt. A Vezsenyiek előbb a keletre lévő Zádorvárat építették meg, ám miután azt egy 15. századi perben elvesztették, e helyen emeltették a tornyot, hogy földesúri birtokközpontként szolgálja őket. Ebben az időszakban viszonylag békés vidéknek számított, ezért nem fordítottak gondot jelentősebb védőművek kialakítására. Miután 1472-ben férfiágon kihalt a család, Mátyás király a hadjárataiban tanúsított vitézségéért Kinizsi Pál seregvezérnek adományozta, akinek utasítására Leányfalvi Ágoston várnagy jelentős bővítéseket végeztetett el.

Légifotók a várról a Civertan oldalán

Ebben az időszakban alakították ki a négy kisebb toronnyal védelmezett várat, amelynek belső udvarát emeletes palotaszárny övezte, sarkában várkápolnával, míg bejárata elé ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédőművet (barbakánt) emeltek. Ennek dacára sem számított komolyabb ellenálló erejű helynek, így 1490-ben Habsburg Miksa trónkövetelő katonái is megszállták, és Kinizsi Pál csak a következő esztendőben tudta visszafoglalni.

A vár rekonstrukciós rajza

Mivel Kinizsi az általa vezetett hadjáratok miatt gyakorta volt távol, vázsonyi rezidenciáját felesége, Magyar Benigna lakta, aki a hadvezér halála után rövidesen újra férjhez ment. Amikor aztán második ura, Horváth Márk 1508-ban a lóról leesve a nyakát törte, Kereky Gergelynek nyújtotta kezét. A hatalmaskodó, sok erőszakos cselekményt elkövető férjtől azonban maga is sokat szenvedett, amit végül 1519-ben megelégelt és bizalmas híveivel megölette urát, holttestét pedig a vázsonyi várárokba dobatta. A gyilkosságra fény derült és a királyi bíróság csak Kinizsi Pál érdemeire való tekintettel nem ítélte őt halálra. Sorsa örökös száműzetés lett, melyet a távoli felvidéki Zsolnalitva várában kellett elviselnie.

A 16. század második harmadától Vázsonyt az időközben elhunyt Magyar Benigna második férjének rokonsága, a Horváth família szerezte meg, akik az egyre fenyegetőbb oszmán támadásokra válaszul elhatározták a falak megerősítését. A munkálatokhoz a felrobbantott pálos kolostor építőköveit használták fel.

1958-as fotón

Miután Veszprém várára 1552-ben felkerült a török zászló, az innen kiinduló könnyűlovas portyázók a vázsonyi jobbágyfalut ellenőrzésük alá vonták, melyet a vár kis létszámú helyőrsége nem volt képes megakadályozni. 1594-ben rövid ideig az Oszmán Birodalom katonái magát az erődítményt is megszállták, de a királyi seregek ellentámadása idején kardcsapás nélkül voltak kénytelenek kiüríteni az erősséget. Vázsony ekkorra már katonailag jelentéktelenné, ostromágyúkkal rendelkező reguláris sereg ellenében védhetetlenné vált.

A Zichy főnemesi család 1649-ben szerezte meg a váruradalmat, amelynek védelmére a faluba hajdúcsaládokat telepítettek, a védőműveket pedig palánkkal erősítették meg. Az utolsó katonai összecsapásokat a Rákóczi-szabadságharc idején vívták falainál.

További fotók a várról

A harcok befejeződése után a Zichyek a kényelmetlenné vált ódon várat elhagyván, a patak túlpartján épített új kastélyba költöztek át. A lassan pusztulásnak induló épületegyüttest egy időben börtönnek is használták, majd fokozatosan elbontották, egyedül a viszonylagos épségben maradt lakótoronyban laktak még kiöregedett cselédek. Ilyen állapotban kezdődött meg 1955-ben a terület régészeti feltárása és megóvása, melynek eredményeit az 1956-ban alapított Kinizsi Vármúzeum mutatja be.

Megközelítés

Nagyvázsony a Google Maps térképén

Látogasson el Nagyvázsonyba!

Web: www.civertan.hu