Nem okozhat újabb világjárványt a pestis
Bár a közelmúltban halálos kimenetelű pestisfertőzés történt egy oroszországi kutatólaboratóriumban, a szakemberek szerint kizárható egy, a középkori fekete halálhoz hasonló méretű globális pandémia kialakulása. A Scientific American tudományos folyóiratban megjelent elemzés rámutat, hogy az antibiotikumok fejlődése és a kórokozó terjedésének pontos megismerése sikeresen gátat szab a betegségnek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján a fertőzés napjainkban is jelen van, de terjedése a megfelelő prevenciós eszközökkel szigorúan lokális szinten tartható.
- Egy irkutszki kutatóintézet munkatársa a közelmúltban tisztázatlan körülmények között meghalt pestisfertőzésben.
- A modern orvostudomány és az antibiotikumok megakadályozzák egy újabb globális járvány kitörését.
- A betegség napjainkban leginkább Madagaszkáron és az amerikai rágcsálópopulációkban van jelen.
A közelmúltbeli haláleset az Irkutszki Szibériai és Távol-keleti Pestisellenes Kutatóintézet egyik munkatársát értente. Az orosz hatóságok nem közöltek pontos részleteket a fertőzés körülményeiről, ami teret adott a spekulációknak, ám a szakértők egyetértenek abban, hogy a természetben előforduló pestisbaktérium ma már nem jelent globális fenyegetést.
A betegség napjainkra gyógyíthatóvá vált, ugyanakkor a WHO statisztikái szerint 2019 és 2025 között globálisan így is mintegy 3800 fertőzést és 423 halálesetet regisztráltak. A kutatók elismerik, hogy a Yersinia pestis baktérium viselkedésében továbbra is vannak ismeretlen tényezők, különösen az, miként képes éveken át észrevétlenül lappangani a természetes tározóiban a következő kitörésig.
A kórokozó a rágcsálópopulációkban ma is endemikus, vagyis folyamatosan jelen van Észak- és Dél-Amerikában, Közép-Ázsiában, valamint Afrikában. David Wagner, az Észak-arizonai Egyetem Patogén és Mikrobiom Intézetének igazgatója hangsúlyozza, hogy a baktérium a bolhák közvetítésével állandó körforgásban van a rágcsálók között.
Emberi megbetegedések napjainkban leggyakrabban Madagaszkáron fordulnak elő, ahol az élelmiszerhiány miatt a lakosok a döngölt padlójú házaikban tárolják a rizst, ami közvetlen fizikai közelségbe vonzza a fertőzött patkányokat. Az Egyesült Államokban a betegség elsősorban a prérikutyákat érinti, és az elmúlt évtizedekben a populáció 98 százalékos pusztulásához vezetett, ami az ökológiai láncolaton keresztül a ragadozókat, például a veszélyeztetett feketelábú görényt is fenyegeti.
A patogén eredetét vizsgálva Hendrick Poinar, a McMaster Egyetem biológusa és ősi DNS-ekkel foglalkozó csapata megállapította, hogy a kórokozó mintegy 5700 évvel ezelőtt alakult ki egy Yersinia pseudotuberculosis nevű talajbaktériumból. A szibériai őskori vadászó-gyűjtögetők és a bronzkori pásztorok körében az első 3000 évben még emberről emberre, valószínűleg cseppfertőzéssel vagy szennyezett élelmiszerrel terjedt, mivel a bolhákban való utazáshoz szükséges géneket csak később vette fel. A modern emberi fertőzések kialakulásához ma már a fertőzött bolhák jelenléte vagy egy nagyon súlyos állapotú beteggel való rendkívül szoros kontaktus szükséges.
A pestis elleni küzdelem fordulópontja a 19. század végén következett be. Alexandre Yersin francia-svájci bakteriológus 1894-ben izolálta a baktériumot, és bizonyította a kapcsolatot a patkányok jelenléte és a betegség terjedése között. Ez a felfedezés globális rágcsálóirtási kampányokat indított el, a karanténintézkedések és a cseppfertőzés felismerése pedig tovább csökkentette a halálozást.
Az 1940-es évektől az antibiotikumok széles körű elterjedése hozta el a végleges áttörést a gyógyításban. Bár az Egyesült Államokban és Oroszországban évtizedek óta fejlesztenek vakcinákat, jelenleg egyetlen oltóanyag sem rendelkezik a WHO vagy az amerikai járványügyi központ (CDC) hivatalos engedélyével, így az elsődleges védelmet továbbra is a gyógyszeres kezelés jelenti.
Ez is érdekelhet
A történelmi feljegyzések három pusztító pestispandémiát tartanak számon. Az első a Kr. u. 541 és 549 között pusztító iustinianusi pestis volt, amelyet az 1347 és 1353 között tetőző fekete halál követett. Ez utóbbi Európa lakosságának harmadát-felét elpusztította, és kisebb hullámokban egészen a 18. századig visszatért. A harmadik nagy járvány az 1800-as években indult el, és a vasúti, illetve gőzhajózási hálózatok kiépülésének köszönhetően 1900-ra minden lakott kontinenst elért.
David Wagner szerint bár Madagaszkáron már megjelentek antibiotikum-rezisztens törzsek, a kórokozó korlátozott emberről emberre történő terjedési képessége miatt egy újabb, középkorihoz hasonló világjárvány biológiailag és járványügyileg is valószínűtlen.
