Árpád-kori keresztet találtak a szigligeti templomromnál
Ritka, 13. századi limoges-i kereszt aranyozott rézlemez töredékeit és egy sodronypáncél maradványait hozták felszínre a régészek Szigligeten. A felfedezés részleteiről a feltárást végző Wass Albert Könyvtár és Múzeum munkatársa tájékoztatta a helyi sajtót. Az Árpád-kori import kegytárgy darabjait az egykori szakrális épület sekrestyéjében találták meg a burkolat cseréjét célzó földmunkálatok során.
- A régészek egy aranyozott, 13. századi limoges-i kereszt töredékeit azonosították Veszprém vármegyében.
- A leletegyüttes a szigligeti Avasi templomromnál végzett kilenc hónapos feltárás utolsó szakaszában került elő.
- A kegytárgy mellett ritkaságnak számító sodronypáncél-darabokat is találtak az egykori sekrestye területén.
A Tóti Lengyel Gáspár Látogatóközpont kialakításához kapcsolódó régészeti megfigyelés még a téli hónapokban vette kezdetét az Avasi templomromnál. Győrffy-Villám Zsombor ásatásvezető régész beszámolója alapján a megelőző feltárás nyári szakaszában a szélsőséges időjárási körülmények is nehezítették a munkát. A kilenc hónapon át tartó kutatás utolsó előtti napján a szakemberek az egykori sekrestye kavicsos járófelületének eltávolítását felügyelték. Ekkor zöldes rézlemezek, valamint első pillantásra rozsdahalmaznak tűnő vastöredékek bukkantak elő a földből.
A vastárgyakról a tisztítás során kiderült, hogy egy középkori sodronypáncél darabjai, ami egyházi környezetben önmagában is szokatlan leletnek számít. A rézlemezek restaurálása azonban még ennél is jelentősebb eredményt hozott, mivel egy dél-franciaországi importból származó limoges-i kereszt maradványait azonosították bennük.
A kegytárgy előlapjának középső elemén jól kivehetők maradtak az aranyozás nyomai, a vésett díszítőminták és a megfeszített Krisztus alakjának lenyomata. Bár a szigligeti darabról a zománcozott alakok az évszázadok során leváltak, a kutatók megtalálták az egyik üvegberakás foglalatát, a hátlap egy nagyobb töredékét és egy pántszerű darabot is. Ezen elemek alapján az Avasi templom 13. századi felszerelésének ezen darabja szinte teljes egészében rekonstruálható.
A dél-franciaországi Limoges városa a 12. és 13. század folyamán Európa legjelentősebb ötvösközpontjává fejlődött. Az itteni műhelyek az úgynevezett beágyazott zománcozási technika alkalmazásával készítettek liturgikus tárgyakat. Ez az eljárás viszonylag olcsó és rendkívül tartós végeredményt biztosított, ami lehetővé tette a kegytárgyak ipari léptékű sorozatgyártását. A kiépült kereskedelmi útvonalakon keresztül ezek a zománcdíszes ötvösművészeti munkák nagy számban jutottak el a Magyar Királyság területére is. Az Árpád-kori hazai templomokban a limoges-i korpuszok számítottak az egyik leggyakoribb nyugati import kegytárgytípusnak.
Ez is érdekelhet
A Veszprém vármegyei ásatások az elmúlt időszakban több olyan leletet is felszínre hoztak, amelyek a középkori távolsági kereskedelem és az importcikkek hazai jelenlétét bizonyítják. A bándi Essegvár területén nemrégiben lezárult kutatások során például egy szintén külföldről származó, elkelő öltözetű kerámiaszobrocska került elő a földből. Ezek a tárgyak jól mutatják, hogy a korszakban a tehetősebb rétegek és az egyházi intézmények egyaránt komoly igényt tartottak a nyugat-európai árucikkekre. A sorozatgyártott, de magas minőségű tárgyak jelenléte a Bakony és a Balaton-felvidék térségében a régió 13. századi gazdasági beágyazottságáról tanúskodik.
A 13. századi Magyarország a tatárjárás pusztítása után jelentős társadalmi és infrastrukturális átalakuláson ment keresztül. A kőépítkezések fellendülése mellett a templomok belső felszerelésének megújítása is fontos szerepet kapott a korszakban. Az Avasi templomromnál talált limoges-i kereszt valószínűleg egy helyi birtokos adományaként kerülhetett a szigligeti közösséghez. A kegytárgy mellett feltárt sodronypáncél-töredékek jelenléte arra utalhat, hogy a vastag falú szakrális épületeket vészterhes időkben az értékek és a fegyverzet biztonságos tárolására is használták. A most előkerült leletegyüttes a restaurálást követően a korszak anyagi kultúrájának fontos hivatkozási pontja lesz a hazai történettudomány számára.
