Brutális perzsa kivégzés: a szkapizmus története

Illusztráció

Testvérháború a perzsa trónért

Az i. e. 5. században a Perzsa Birodalmat véres testvérháború rázta meg. II. Artaxerxész és ifjabb Kürosz vetélkedtek az akhaimenida trón birtoklásáért. A konfliktust Plutarkhosz örökítette meg a Párhuzamos életek című művében, amely az események egyik fő forrása.

A harcok csúcspontját az i. e. 401 szeptemberében vívott kunaxai csata jelentette. A testvérek Babilontól nem messze, egy kis falunál találkoztak. II. Artaxerxész serege perzsa katonákból, míg Kürosz csapatai görög zsoldosokból, hoplitákból állt.

A csata előtt Klearkhosz, Kürosz hadvezére, figyelmeztette mesterét: „Azt mondta neki, hogy a görögök háta mögött foglaljon állást, és ne hagyja védtelenül a személyét.” Kürosz azonban figyelmen kívül hagyta a tanácsot, nem maradt a görög zsoldosok védelmében, hanem az első sorban akart harcolni.

A sorsdöntő dárda

Kürosz vakmerően vetette magát a harcba. Plutarkhosz így írja le: „Önelégülten, tele buzgalommal és merészséggel, futott, és azt kiáltotta: 'Adjátok meg magatokat, nyomorultak.'”

Az önelégült roham közben a perzsa ifjú, Mithridatész, aki II. Artaxerxész seregében harcolt dárdájával eltalálta Küroszt: „Egy perzsa ifjú, akit Mithridatésznek hívtak, egy dárdával a templomában, a szeme közelében találta el, anélkül, hogy tudta volna, ki az.” A sebesült Kürosz összeesett, és ellenségei hamarosan megölték.

Hazugság, megvesztegetés és a titok

Artaxerxész nem hagyta, hogy a testvére megöléséért más arassa le a babérokat. Maga kívánta a dicsőséget: „Azt akarta, hogy mindenki elhiggye és azt mondja, hogy ő volt az, aki megölte Küroszt, ezért pompás ajándékokat küldött Mithridatésznek, aki elsőként lőtt Küroszra.”

A perzsa katonát drága ruhákkal és ékszerekkel jutalmazták, cserébe arra kötelezték, hogy azt állítsa, hogy csupán lóhámot talált a csatatéren, amelyet a királynak át is adott, és nem ő oltotta ki Kürosz életét.

Hónapokkal később egy lakomán Mithridatész eldicsekedett tettével egy eunuchnak, Sparamixésznek: „Mondhatsz bármit a hámról és az ostobaságokról. De én világosan megmondom neked, hogy Küroszt ez a kéz ölte meg, mert nem céltalanul és hiába dobtam el a dárdát, és csak kicsivel hibáztam el a szemét, de a halántékát eltalálva a földre löktem, és ebbe a sebbe belehalt.” Amikor Artaxerxész fülébe jutott a kérkedés, kegyetlen bosszút eszelt ki.

Szkapizmus: élve rothasztás perzsa módra

A király Mithridatészt a legborzalmasabb kivégzési móddal, a szkapizmussal sújtotta. Plutarkhosz így ír róla: „Két vályút vettek, amelyek pontosan egymásba illeszkedtek. A foglyot az elsőbe tették. Ezután hozzák a másikat, és úgy igazítják meg, hogy a szóban forgó szerencsétlen feje, keze és lába kilógjon.”

A bezárt testet mézzel és tejjel bekenték. Ha Mithridatész nem akart enni, kiszúrták a szemét: „Ebben a helyzetben etetik. Ha nem akarja, kiszúrják a szemét. Evés után mézet és tejjel összekevert italt adnak neki inni, a szájába öntik, és az arcára öntik.” Ezután kitették a napra.

Az édes szag hamar odavonzotta a legyeket. Plutarkhosz szavaival: „Egész arcát végtelen sok légy borította be. Mivel az evők és ivók a [vályúk] belsejében végzik a dolgukat, a váladék mocskából és rothadásából élősködők és férgek keletkeznek.”

A rovarok a testnyílásokon át hatoltak be, és belülről emésztették fel az áldozatot. Plutarkhosz így írja le a végkifejletet: „Amikor látod, hogy az ember már halott, eltávolítod a felső vályút, és azt találod, hogy a húst szétrágták, a belekben pedig rajokban ragadtak és híztak azok a rovarok.” Mithridatész 17 napig szenvedett, mielőtt meghalt.

A történet hitelessége és hagyatéka

A szkapizmus borzalmas részleteit Plutarkhosz rögzítette, ám az általa használt forrás, Ctésiasz munkássága vitatott. Ctésiasz gyakran eltúlzott, dramatizált, és egyes kutatók szerint részben kitalált történeteket írt. Ezért felmerül, hogy a szkapizmus talán inkább irodalmi túlzás, mint valós kivégzési gyakorlat.

A módszert később Joannes Zonaras bizánci történetíró is említi, tovább erősítve a perzsák kegyetlenségéről alkotott képet.

A modern történészek körében vita tárgya, hogy a szkapizmus valós gyakorlat volt-e, vagy csak a perzsa birodalom démonizálásának egyik eszköze.

A borzalom visszhangja az irodalomban

A szkapizmus motívuma az évszázadok során irodalmi és kulturális utalásokban is felbukkant. Shakespeare A tél meséje című darabjában például hasonló módszert említenek, ahol az áldozatot mézzel kenik be, hogy a rovarok halálra csípjék.

A modern popkultúrában is megjelenik, például a The Venture Bros. és a Your Pretty Face is Going to Hell című sorozatokban.

Plutarkhosz részletező leírása nem csupán tájékoztat, hanem pszichológiai hatást is kelt: a borzalom érzékszervi átélésére kényszeríti az olvasót. A Feeling Scaphism: Enargeia and Assimilation in the Artaxerxes című tanulmány szerint ez a módszer morális tanulságként is szolgált: a hatalommal való visszaélés következményeit mutatta meg a maga rémisztő valójában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

hidegháború

• Új funkciót kapnak a Ruhr-vidék templomai
• Állambiztonsági jelentés került elő a Magyar Néphadsereg válságáról
• Elrabolt dél-koreai filmsztárral dolgoztatott Kim Dzsongil
• TikTok-videó népszerűsíti az Antarktisszal kapcsolatos legendákat
• Egykori CIA-kémfőnök vall a hidegháború titkairól
• Titkos fotóalbum került elő a berlini CIA-alagútról
• Szovjet kettős ügynök akadályozta meg az atomháborút 1981-ben Iránban
• Hidegháborús bunkert találtak egy angol kastély alatt
• Hidegháborús „brókerek” a vasfüggönyön túl: angol nyelvű monográfia a magyar–amerikai kulturális kapcsolatokról