Botrányos vizsgaügyek borzolták az ország kedélyeit a 20. század elején

2026. június 2. 06:31 Múlt-kor

Az érettségi vizsgákkal kapcsolatos botrányok a 20. század első felében majdhogynem kötelező velejárói voltak a májusi-júniusi időszaknak. A kor szigorú és feszült politikai légkörében azonban egy-egy ilyen eset sokszor nem csupán kizárással, hanem komoly bírósági perrel, erősödő nemzetiségi ellentétekkel, tüntetésekkel és lövöldözésekkel is járhatott.

(Forrás: Fortepan / Kurutz Márton)

Korábban

„Szinte olyan biztonsággal, mint a fecske visszatér tavasszal, jő meg minden esztendő májusában vagy juniusában a szenzációs hír, mely jelenti az újabb érettségi-botrányt.” – írta a Pápai Hírlap 1907-es májusi számában. Nem volt pozitívabb véleménnyel a magyar diákságról a Budapesti Hírlap újságírója sem, aki 1908-ban határozottan kijelentette: „a tanulók leleményessége az érettségi csalásokban tultesz Conan Doyle fantáziájának alkotásain.” A korabeli beszámolók szerint a múlt század tanulói elrejtett jegyzetekkel, kétségbeesett lopási kísérletekkel, sőt, olykor tanárok elleni támadásokkal igyekeztek megszerezni maguknak a hőn áhított jobb jegyet – inkább kevesebb, mint több sikerrel.

A megostromlott kormánybiztos

Az 1912-es év egyik legnagyobb érettségi botránya kétségkívül a szarvasi főgimnáziumhoz kapcsolódott, ahová Hornyánszky Gyula egyetemi tanárt, a budapesti I. kerületi főgimnázium tanárát küldték ki a hatóságok kormánybiztosként. Az akkori szokásoknak megfelelően az érettségi befejezése után nem sokkal, még aznap este kihirdették az eredményeket, így a diákok pár órán belül megtudhatták, hogy kik a jeles, jó és egyszerű maturusok. Ez a kihirdetés azonban – az Alföldi Ujság 1912-es júniusi lapszámának szavaival élve – „nagyon meglepő és gyászos dolog volt”, mivel kiderült, hogy a népes diáksereg huszonöt százalékát még egyszerű érettnek sem nyilvánította a rendszer – a végzősök körülbelül egynegyed része tehát megbukott. A keserű hír hallatán a közhangulat gyorsan Hornyánszky kormánybiztos ellen fordult, mivel több tanuló már a vizsgák alatt is túl szigorúnak találta az elnöklő biztos magatartását és meg voltak győződve róla, hogy egyszemélyben ő a felelős a tömeges bukásért. A mit sem sejtő kormánybiztos mindeközben az egyik tanár lakására vonult vacsorázni, kijönni azonban már nehezen tudott, mivel a feldühödött diákok (néhány helyi lakossal kiegészülve) az egész utcát elfoglalták, majd valóságos kőzáport zúdítottak a házra. A szokatlan ostrom egészen addig tartott, amíg a rendőrök revolvergolyókkal szét nem kergették az egybegyűlteket.

Lövöldözés a bíróságon

Hasonló eset játszódott le a Trianon után Romániához kerülő Csernyivciben is, ahol a megbukott diákok egy összehangolt támadás során úgy megverték néhány tanárukat, hogy többen kórházba kerültek közülük. A megdöbbentő történet miatt harminc diák ellen indítottak eljárást a hatóságok, akik a kihallgatásukkor egy Falik Dávid nevű, zsidó származású társukat jelölték meg értelmi szerzőként. Falik a törvényszéki tárgyaláson azonban következetesen tagadta az ellene felhozott vádakat, amivel annyira felbőszített egy Nicolae Taotu nevű, román nacionalista diákot, hogy az az egyik tárgyaláson kétszer is rálőtt. Bár Falik sajnos nem élte túl a támadást, az Aradi Közlöny 1926-os beszámolója szerint Taotu nem bánta meg tettét, sőt, később is sokszor hangoztatta: mivel Falik zsidóként a román kultúrát képviselő tanárok ellen támadt, ezért neki kötelessége volt leszámolni a fiúval.

A nélkülözhetetlen segédeszköz: a puska

A 20. századi oktatási botrányok nagy része azonban természetesen nem a revolverekkel, hanem a diákság egyik legfontosabb segédeszközével, a puskával állt kapcsolatban. Egyetértett ezzel az észrevétellel a Magyar Hírlap újságírója is, aki 1914-ben lelkesen számolt be az év első érettségi botrányáról: „Az első érettségi botrány minap Aradon történt, s természetesen a puska okozta, a maturandusok nélkülözhetetlen segédeszköze, amit ezuttal egy kis számokkal teleirt papirlap reprezentált.” Az eset úgy kezdődött, hogy a főigazgató bement az aradi főgimnázium éppen érettségiző osztályába, ahol észrevette, hogy az egyik tanuló egy papírdarabot szorongat az asztal alatt. A lapon a matematika tétel kidolgozott változata volt olvasható, amit – mint az a későbbi nyomozás során kiderült – öt diák segített bejuttatni a tanterembe. Bár a tanári kar a rajtakapott diák kivételével a többieknek megbocsátott volna, a kultuszminisztérium az összes vétkest eltiltotta a vizsgától, így a pórul járt tanulóknak a következő tanévben újra kellett érettségizniük.

Nem csupán a fentebbi módon igyekeztek a diákok bejuttatni egy kis segítséget maguknak: a szamosújvári állami főgimnázium 1913-as latin érettségije közben az egyik tanár például a földön figyelt fel puskának minősülő, nyomtatott fordítási szövegekre, míg egy másik főgimnázium kertjében egy odvas fa rejtegette a segítségül szolgáló papírdarabot. Sőt, 1905-ben Kaposváron a kétségbeesett tanulók még a tanári szobába is betörtek, hogy a hőn áhított téziseket megszerezzék - büntetésük természetesen ebben az esetben is felfüggesztés lett.

Szülői jóakarat

Nem csak Magyarországon okozott a korban nagy gondot az érettségizők felügyelete: Franciaországban például talán még nálunk is magasabb arányban igyekeztek a diákok illegális segítséggel magasabb pontszámot szerezni. Az 1930-as év kiváltképp problémásnak bizonyult, mivel a középiskolai tanárok egy jelentős része – a napi díjak kifizetetlensége miatt – sztrájkba vonult, így a francia kormánynak hirtelen kellett embereket toboroznia a nemes feladatra. A rögtönzött és érdektelen felügyelők jelenlétében a tanulók jelentős része soha nem tapasztalt lelki nyugalommal állhatott neki a puskázásnak, ami nemcsak jobb eredményekhez, hanem hatalmas társadalmi felzúduláshoz is vezetett. A feljelentések hatására a párizsi tankerület főigazgatója részletes vizsgálatot rendelt el, amelynek során a hatóságok nagyjából tizenötezer fővárosi érettségiző közül tizenkettőre rá is bizonyították a csalást. Az elenyészően csekély számnak ugyanakkor némileg ellenmondott az a nagyjából háromszáz, a Sorbonne rektorának címzett szülői levél, amelyben a jóakaratú gyámok kifejtették: fiaik megbuktak az írásbeli vizsgán, pedig ugyanazt a puskát használták, mint azok a diákok, akik sikeresen teljesítették az érettségit.