Bizarr halálesetek a Tudor-kori Angliából

A Tudor-kori Anglia lakóira számtalan veszély leselkedett. A férfiak közül sokan a csatatéren estek el, a kisgyerekek és az idősebbek általában betegségekben vesztették életüket, a nők pedig gyakran belehaltak a szülésbe. És ha ez még nem lett volna elég, a hétköznapokban is megannyi veszélyforrás leselkedett a gyanútlan polgárokra. Volt, akinek többet kellett volna gyakorolni a rúdugrást, egy özvegynek szalonnák oltották ki az életét, egy péknek pedig a pöcegödör lett a végzete. Szokatlan halálesetek a 16. századi Angliából.

Végzetes karácsonyi rúdugrás

A rúdugrás manapság már egy sport, a középkori Angliában azonban a kisebb tavak és folyók túlpartjára való átjutást szolgálta. 1521. december 25-én egy cambridgeshire-i munkás, Robert Bakar le akarta vágni a helyi templomtól a rektor házáig tartó utat, amelynek része lett volna az útjába eső kis tavacska rúd segítségével történő átugrása. A mutatvány közben a rúd azonban kettétört, Bakar pedig megfulladt a tóban. Aligha így képzelte el a karácsonyt.

Gyilkos szalonnák

Tudor-kori konyha

Elizabeth Browne, a beteges özvegy szolgálóként dolgozott egy Hugh Talmage nevű férfi huntingdoni háztartásában. Browne 1543. február 12-én éppen a konyha tüzénél szeretett volna megmelegedni, amikor a fölötte lévő kéményben füstölésre felakasztott négy oldal szalonnát tartó kötél elszakadt, azok pedig ráestek. Négy nappal később belehalt sérüléseibe.

Akinek a kerti árnyékszékbe vezetett az utolsó útja

1523. június 2-án este 8 és 9 óra között George Duncan cambridge-i pék mindössze a hátsó udvarban elhelyezett mellékhelyiségben szerette volna dolgát végezni, ám az ittas férfi beleesett a pöcegödörbe, és megfulladt az ürülékben. Persze ilyesmi nem csak a 16. században fordulhatott elő. 2014-ben Kínában például ketten is meghaltak, miközben egy telefont próbáltak kihalászni egy mobil WC-ből. 

Gyorshajtás lóval

Lovagló férfi a Tudor-kori Angliában

A lóverseny a Tudor-kori Angliában rendkívül népszerű sportnak számított, ám a viadalok nem mindig az előzetesen elképzelt módon zajlottak. 1540. január 16-án Henry Hedlam és Brian Newton egy Londontól nem messze található kert fala mentén lovagolt fel-alá. Newton a szűk pályán azonban túl gyorsan hajtott, és egyenesen nekiment egy szilfának. A fejét beverte egy ágba, leesett a lováról, és eltörte a nyakát. Másnap belehalt sérüléseibe. A lóversenyek olykor a közönség számára is veszélyesnek bizonyultak. 1534-ben egy lóversenyen az egyik nézőt, Jane Jonyst úgy megtaposta egy ló, hogy mellkas- és lábsérülésein már az orvosok sem tudtak segíteni.     

Amikor még vigyázni kellett az órákkal

16. századi óra

Az órák a 16. században újdonságnak számítottak. A mesterek ekkoriban még hatalmas, az első mechanikus órákhoz - többek között salisburyi és a wellsi katedrális órájához - hasonlóan fémből készült szerkezeteket gyártottak. 1513-ban egy John Townesend nevű munkás épp egy ilyen hatalmas vasórát emelt fel, amikor a szerkezet kicsúszott a kezéből, és az ötéves William Bret homlokára esett. A kisfiú nem élte túl a balesetben szerzett sérüléseit.    

Sütemények helyett templomdarabok

Az olvasóknak manapság már számos, néhány évszázaddal ezelőtt még természetesnek vett szokás furcsának hathat. Így van ez a középkori Anglia egyik különös szertartásával is, amely szerint a kisgyerekek minden virágvasárnap felmásztak a helyi templom tetejére, hogy onnan süteményt dobáljanak a gyülekezetre. 1507. március 28-án két fiú valamilyen oknál fogva kimaradt a mókából, és a gyülekezettel együtt a földön maradva várták a finomságokat. Ez lett a vesztük. A süteményekkel együtt néhány, a helyéről kimozdult épületdarab is a várakozók közé esett, és agyonütötte a két fiút. 

Aki patkányméregből főzött a családjának

A 16. századi Angliában előszeretettel használtak patkányméregként arzén-trioxidot, hogy távol tartsák a rágcsálókat ételeiktől. A leicestershire-i Barbara Gilbert egy alkalommal, miközben éppen a családjának főzött - abban a tudatban, hogy lisztet markol -, egy jó adag patkánymérget kevert hozzá a már előkészített tejhez. Főzés közben megkóstolta a kotyvalékot, így legalább a családját megkímélte a mérgezéstől. Nem ez volt persze az egyetlen olyan halálos baleset, amelyet patkányméreg fogyasztása okozott. 1599-ben Margaret Morelande egy alkalommal felkelt az éjszaka közepén, hogy ápolja beteg férjét. A gondos ellátás azonban elmaradt, mivel az asszony pechjére a söröskorsó helyett egy vizet és patkánymérget tartalmazó bögrét kapott fel, hogy enyhítse szomjúságát.

Ne húzz ujjat a szarvassal!

Vannak dolgok, amelyek nem változnak. Hímszarvassal szórakozni, vagy akár csak a közelébe menni a párzási időszak kellős közepén például manapság sem érdemes, de a Tudor-kori Angliában sem volt az. Pedig Robert Wyfall még csak nem is vadászott, amikor 1535. október 18-án halálos baleset érte. A férfi éppen fát szállított egy erdőben, amikor egy szarvasbika megtámadta, súlyosan megsebesítette, és még a karját is eltörte. Azonnal meghalt.

Vadászat a hálószobából

A madáretetésbe nem csak Bohumil Hrabal halt bele. 1599. március 22-én egy John Norton nevű úriember elhatározta, hogy megeteti a solymát. Úgy gondolta, egy galamb felszolgálása tökéletesen megfelelne madara étvágyának csillapítására. Nem hagyta el azonban otthonát, hanem - valószínűleg addigi szokásának megfelelően - hálószobája ablakából próbált meg kilőni egy áldozatot házi kedvence számára. Az ablakpárkányra fektette kis madarászfegyverét, felhúzta a ravaszt, majd elkezdte kicserélni a puskatus egyik tartozékát. Ebben az időszakba huzalok tartották az ablakkeretet a helyén. A fegyver rugója megakadt egy ilyen huzalban, aminek következtében az eszköz visszafelé sült el. A golyó egyenesen Norton vállába fúródott, aki azonnal belehalt sérülésébe.