10 különös epizód az angol történelemből

Anglia történelme tele van érdekes és bizarr sztorikkal. A zsírkrétával rajzolt autópálya, a szárnyaló szerzetes, a méhecske és galamb közötti viadal és a divatba jövő sántikálás mellett a testépítők bemutatóját értékelő világhírű író esete is helyet kapott a legkülönlegesebb történeteket összegyűjtő válogatásban.

Autópálya zsírkrétával

Az M1-es autópálya Angliában

Az angol autópálya-hálózat első mérföldjeiről szóló tervek 1938-ban meglehetősen különös módon születtek meg: hivatásos földmérők gyerekek zsírkrétájával rajzolták fel az út vázlatát a Tit-Bits magazinhoz ingyenesen járó térképre. Az első angol autópályát végül csak 20 évvel később, 1958-ban adták át. Az angol autópályákon 1965-ig nem volt sebességkorlát, de az autósokat 20 fontra büntethették, ha az autópályán tolattak.   

A repülő szerzetes

Malmesburyi Elmer ábrázolása a malmesburyi katedrális egyik üvegablakán

Az első angol, aki szárnyak segítségével a levegőbe repült, egy 11. századi bencés szerzetes, Malmesburyi Elmer (vagy Eilmer) volt. A malmesburyi apátság tetejéről leugró angol a 12. században született Gesta Regum Anglorum szerint 200 métert szállt a levegőben, mielőtt mindkét lábát eltörve becsapódott volna a földbe. A házi készítésű szárnyakról sajnos nem sokat lehet tudni, az azonban bizonyos, hogy a kézirat szerzője, Malmesburyi Vilmos ugyanabban a rendházban tevékenykedett szerzetesként, mint a bátor barát. Személyesen azonban még nem lehetett jelen az évtizedekkel korábban lezajlott nagy kísérletnél, így valószínűleg olyan szerzetesektől hallotta a történetet, akik még ismerték az öreg Malmesburyi Elmert.

A titokzatoskodó gróf

Portland ötödik grófja

A 19. században egy nottinghamshire-i nemesembert, Portland ötödik grófját elsősorban a föld alatti objektumot építése iránt érzett különös vonzalma tette ismertté. Az évek során a gróf 15 ezer munkása többek között egy báltermet, egy 100 ló befogadására alkalmas lovaglóiskolát, három rózsaszínre festett könyvtárat, valamint több csatornát is felépített az arisztokrata birtoka alatt. Utóbbiak segítségével - amelyek közül néhányban még lovaskocsik is elfértek - a gróf anélkül közlekedhetett a birtokán, hogy bárki tudta volna, hol jár éppen. Ezek után talán nem meglepő, hogy a különös szerzet sohasem házasodott meg.

Harmadrangú utasok

1838-tól az angol vonatokon az első és másodosztály mellett a harmadosztályt is kipróbálhatták az utasok. Az ún. penny-utasok egészen 1844-ig nyitott vagonokban utaztak, amikor törvénybe iktatták, hogy védeni kell őket az időjárás szeszélyeitől, és ülőhelyet is biztosítani kell számukra. Az egy pennys jegyár egyáltalán nem számított olcsónak egy munkás számára, de a fent említett törvénnyel egy 25 kilós csomag ingyenes szállítása is lehetővé vált. Bár az utazási körülmények a vonatokon az évtizedek során fokozatosan javultak, a harmadosztályt csak 1956-ban szüntették meg.

Akiket teljesen hidegen hagyott a televízió

Baird találmányával

A BBC-nek az 1922-es megalapításakor még csak négy dolgozója volt. Bár a vállalat illetékesei az 1920-as évek második felében az elsők között tekinthették meg John Logie Baird találmányát, a televíziót, ám a készülék ötlete egyikük tetszését sem nyerte el, és úgy döntöttek, maradnak a rádiónál. A társaság kapcsán nem ez volt az egyetlen meglepő történet. Néhány évvel később, 1930. április 18-án délután fél hétkor egy bemondó azt javasolta a hallgatóknak, hogy mivel aznap egyáltalán nem történt semmi, hírhallgatás helyett dőljenek hátra, és lazítsanak egy kis zongoramuzsikára. 

Amikor divat lett a sántikálás

Dániai Alexandra

Anglia történetének egyik legfurcsább szokása annak köszönhetően alakult ki, hogy a nép valamilyen oknál fogva minden eszközzel igyekezett utánozni VII. Eduárd felesége, Dániai Alexandra királyné által követett viselkedést és divatot. Egy alkalommal a reumás lázból lábadozó királyi hitves sántikálni kezdett, mire több ezer nő vásárolt magának furcsa cipőket, hogy viselésük révén utánozni tudják a királyné szaggatott mozgását. A divatdiktátorok követői már akkor is mindent megtettek, hogy bármi áron, de hasonlítsanak példaképükre. 

Amikor a Sherlock Holmes írója testépítőket zsűrizett

Mr. Murray, az 1905-es testépítőverseny győztese

A világ első testépítő versenyét 1901-ben, a londoni Royal Albert Hallban rendezték. Az esemény akkora népszerűségnek örvendett, hogy több sorban álló végül nem jutott be a helyszínre. A versenyzőknek ókori szobrokhoz hasonló pózokban kellett megmutatniuk izmaikat a zsűri előtt, amelynek tagja volt többek között Sir Arthur Conan Doyle is, valamint testépítés atyjaként ismert német származású Eugen Sandow, aki szerényen egy saját magát ábrázoló szobrot adott át a győztesnek. A Friedrich Wilhelm néven született testépítő úttörő 1925-ben halt meg, és felesége kérésére - akit számos esetben megcsalt - egy jelöletlen sírban temették el.

Az agresszív viktoriánus elefánt

Maharadzsa csontváza a Manchester Múzeumban

Az 1850-es években a manchesteri Belle Vue állatkertben az érdeklődők többek között kengurukat, orrszarvúkat, oroszlánokat és medvéket is megcsodálhattak. Amikor azonban 1872-ben az állatkertbe akartak hozni egy Maharadzsa névre hallgató, 680 fontba kerülő elefántot, a jószág egy teljes vagont szétvert a vonaton, amelyen szállították volna. Az illetékesek úgy döntöttek, jobb, ha Maharadzsa gyalog teszi meg a hátralévő utat. Gondozójával, Lorenzo Lawrence-szel tíz nap alatt teljesítette az Edinburghból Manchesterig tartó távot.

A legrégebbi angol kocsma

A Ye Olde Trip to Jerusalem

Az "Anglia első pubja" cím legesélyesebb jelöltje a notthinghami kastély alatti homokkő sziklákba beépített Ye Olde Trip to Jerusalem névre hallgató vendéglátóipari egység, amelyet a feliratok szerint 1189-ben alapítottak. Bár a dátum hihetőnek tűnik, a kocsma megalapításának időpontját semmilyen dokumentum nem támasztja alá. Nem meglepő, hogy további húsz pub - kettő ráadásul ugyanabban a városban - vallja büszkén, hogy legalább olyan idős, vagy még idősebb, mint a nevében keresztes hadjáratokra utaló Ye Olde Trip to Jerusalem.

A középkor legmagasabb épülete

Így nézett ki 1549 előtt a lincolni katedrális

Az első épület, amelynek magassága meghaladta a gízai nagy piramisét, az 1311-ben elkészült lincolni katedrális volt. A 160 méter magas székesegyház egészen 1549-ig a világ legmagasabb épületének számított, ekkor azonban egy hatalmas viharban elpusztult. Ha a természeti csapás nem tette volna tönkre, a katedrális egészen a 19. századig, a Washington-emlékmű megépítéséig viselte volna a világ legmagasabb épületének megtisztelő címét.

+1

Egy 1949-es ember-medve üzközet

Anglia történetében nem voltak ritkák a különös viadalok. 1888-ban a London Daily News egy különös, egy méh és egy madár között lezajlott versenyről számolt be egyik lapszámában. A tudósítás szerint a vetélkedést a várakozások ellenére a méhecske fölényesen nyerte, miután mintegy 25 másodperccel galamb ellenfele előtt haladt át a célvonalon. Néhány évvel korábban, 1880-ban egy úriember egy fekete retrieverrel folytatott tíz kilométeres úszóversenyt a Temzében, amelyet végül a kutya nyert meg. 1890-ben egy szombat éjszakán a londoni orfeumban egy John Picton nevű ember egy medvével küzdött meg néhány schilling reményében, ám az állat olyan súlyosan megsebesítette, hogy a kórházban belehalt sérüléseibe.