Vizuális kompozícióként értelmezik a dendrai mükénéi sírt
Egy friss régészeti elemzés alapján a dél-görögországi Dendránál talált gazdag mükénéi temetkezés nem csupán a társadalmi státusz puszta demonstrációja volt, hanem a halottakat és az értékes tárgyakat egyesítő, tudatosan megtervezett vizuális kompozíció. A Cambridge Archaeological Journal folyóiratban megjelent tanulmány új, esztétikai szempontú megközelítést kínál a kora ókori temetkezési szokások értelmezéséhez. Rachel Emma Phillips, a Cambridge-i Egyetem és az Athéni Brit Iskola kutatója a pusztuló emberi test és a fénylő nemesfémek kettősségére hívja fel a figyelmet elemzésében.
- A Cambridge-i Egyetem kutatója szerint a híres mükénéi dendrai sírban a több mint háromezer éve eltemetett halottakat a velük elhelyezett kincsekkel együtt tudatos vizuális kompozícióként rendezték el.
- A nemesfémek, fegyverek és üvegdíszek halmozása a bomló test helyettesítését és a földi maradványok vizuális felmagasztalását szolgálhatta.
- A tanulmány a hagyományos státuszszimbólum-elmélet helyett esztétikai megközelítést javasol a késő bronzkori temetkezési rítusok elemzésére.
A Peloponnészoszi-félszigeten fekvő Dendra híres kupolasírját (tholoszát) Axel Persson svéd régész tárta fel 1926-ban. A mintegy 3400 évvel ezelőttre, a mükénéi korba datálható sírkamra padlója alatt négy aknát találtak.
Bár a maradványokat modern oszteológiai eljárásokkal azóta sem vizsgálták újra, a hagyomány a nyugati aknában talált férfi és nő, valamint a keleti aknában feltárt fiatal lány csontvázát azóta is királyként, királynőként és hercegnőként azonosítja. A temetkezés az úgynevezett késő helládikus IIIA1 periódushoz, nagyjából Kr. e. 1400 körüli időszakhoz köthető, így kevesebb mint egy évszázaddal előzi meg Tutanhamon korát.
Phillips tanulmánya rámutat, hogy az úgynevezett királyi sírban (az I. és a III. aknában) egyáltalán nem helyeztek el agyagedényeket, holott a kerámia a mükénéi temetkezések általános kísérője volt.
A kutató szerint az aranyból, ezüstből, karneolból, achátból és üvegből készült, importált tárgyak tudatos elrendezése a fényhatások maximalizálását célozta. A férfi halott medencéjénél bronzdoboz feküdt, mellkasára egy polipokkal díszített aranycsészét, hat pecsétet és négy gyűrűt helyeztek. Vállánál és karjainál négy kard lapult, amelyek szinte teljesen eltakarták a testet, a fém fegyverek lényegében leképezték és vizuálisan helyettesítették az emberi anatómiát.
Ez is érdekelhet
A temetkezési szertartás vizuális hatása a szűk és mély aknák, valamint a sötét sírkamra miatt csak fáklyafénynél érvényesülhetett a maroknyi, feltehetően a mükénéi elithez tartozó gyászoló számára. A tanulmány szerzője szerint a temetkezést előkészítők számoltak a holttestek felbomlásával, ezért a nemesfémek és díszek felhalmozásával olyan tartós, hibrid szobrot akartak létrehozni a sötét aknában, amely a bomlás borzalmát a fénylő arany emlékképével váltja fel.
Bár az elméletet korlátozza az írott források hiánya és a korabeli régészeti dokumentáció hiányossága, a kutatás új szempontot ad a bronzkori Mediterráneum rituális gyakorlatainak elemzéséhez.
