Az észak-amerikai őslakosok találhatták fel a szerencsejátékot

Az eddig véltnél évezredekkel korábban, több mint tizenkétezer évvel ezelőtt találták fel a szerencsejátékot és a játékkockát az észak-amerikai őslakosok – derül ki a Colorado Állami Egyetem (Colorado State University) kutatójának az American Antiquity című régészeti folyóirat csütörtöki számában közzétett tanulmányából. A felfedezés bizonyítja, hogy a valószínűségszámítás gyakorlati alkalmazása az Újvilágban jelent meg először.

Egy régészeti kutatás szerint az Egyesült Államok nyugati területein élő őslakos közösségek már több mint 12 ezer évvel ezelőtt alkalmaztak dobókockához hasonló eszközöket. Ezeknek a játékoknak azonban nem a mai értelemben vett győzelem volt a fő célja, inkább társadalmi kapcsolatokat erősítettek, különösen a nők körében, és hozzájárultak a javak és a vagyon osztásához.

Robert Madden, a Colorado Állami Egyetem régésze szerint az őslakos kultúrákban a szerencsejáték és a dobókocka használata mély múltra tekint vissza. Mint elmondta, ezek a leletek mintegy hatezer évvel korábbiak minden eddig ismert óvilági bizonyítéknál.

A kutatás során több mint hatszáz dobókockaszerű tárgyat vizsgáltak meg. Ezek 45 különböző lelőhelyről származnak, és 13 ezer és 450 év közötti időszakot ölelnek fel. Madden vizsgálatai azt mutatták, hogy ezek az eszközök a Sziklás-hegység mindkét oldalán elterjedtek voltak.

„Ez az első bizonyíték arra, hogy az emberek strukturált módon foglalkoztak a véletlen és a kiszámíthatatlanság fogalmaival” - mondta Madden. Szerinte nagyon összetett gyakorlatokat és komoly szellemi teljesítményt láthatunk itt.

A kutató a dobókockák azonosításához egy több mint százéves könyvet használt fel, Stewart Culin antropológus Games of the North American Indians című művét, ami az őslakos játékokról szóló történeti beszámolókat gyűjtötte össze. A szerző „bináris sorshúzó eszközökként" írja le ezeket a tárgyakat. Egyik oldalukat színnel vagy mintával jelölték, míg a másik sima maradt. Használatuk az érmefeldobáshoz hasonlítható, de gyakran több darabot dobtak egyszerre, így bonyolultabb eredményeket kaptak.

Ezek alapján Madden régészeti gyűjteményekben keresett hasonló tárgyakat, és összesen 565 biztosan, valamint 94 valószínűsíthetően dobókockának tekinthető leletet azonosított. Ezek főként a Nagy-síkság és a Sziklás-hegység térségéből kerültek elő 58 lelőhelyről. Az Egyesült Államok keleti részén viszont az európaiak megérkezése előtti időszakból nem találtak ilyen eszközöket.

A három legkorábbi dobókocka

A legkorábbi dobókocka példányok a folsom kultúrához köthetőek. Wyoming, Colorado, valamint Új-Mexikó területéről származnak, és körülbelül 12 900 évesek. Az itt élő vadászó-gyűjtögető emberek híresek voltak jellegzetes kőeszközeikről, és gyakran nagy távolságokat tettek meg különleges anyagok, például kovakő vagy kalcedon (a kvarc egyik változata) beszerzéséért. A szerencsejáték szerepet játszhatott abban, hogy hozzáférjenek ezekhez az értékes anyagokhoz.

A mai szerencsejátékkal ellentétben, ahol gyakran egy „ház” ellen játszanak az emberek, az őslakos közösségekben inkább személyes, egy az egy elleni játékok voltak jellemzők. Az esélyek hosszú távon kiegyenlítettek voltak, a tétek pedig különböző értékes tárgyak, például állatbőrök vagy féldrágakövek.

A kutatás egyik legfontosabb következtetése, hogy az amerikai őslakos dobókockák jóval megelőzik az eurázsiai példákat, amelyek csak 5500-7000 évvel ezelőtt jelentek meg Mezopotámiában, az Indus-völgyben és a Kaukázus térségében.

A matematika történetkutatói szerint a dobókocka megjelenése fontos lépés volt annak felismerésében, hogy a világ nem mindig kiszámítható, de valószínűségekkel leírható.

A mostani eredmények azt mutatják, hogy ez a felismerés már a késő pleisztocén kori (126 000–11 700 évvel ezelőtti) észak-amerikai vadászó-gyűjtögető társadalmakban is jelen volt. Madden szerint ez kiemelkedő szellemi teljesítmény, és arra utal, hogy a valószínűség fogalmának megértése akár az Újvilágban is kialakulhatott.