Attila koporsójától az elsüllyedt városokig: elveszett kincsek bűvöletében

A róluk szóló számtalan legenda bizonyítja, hogy milyen könnyen rabul ejti képzeletünket az elveszett, soha meg nem került – tehát bármikor megtalálható – kincsek ígérete. Bár jóval több kincsvadász marad hoppon, mint ahányan zsákmánnyal térnek vissza, a szerencsés kevesek jutalma a fellelt drágaságok értékén túl a világraszóló hírnév is.

Regék nyomában

A legismertebb kincsek sokszor egyben a legelérhetetlenebbek is: a köréjük szőtt mítoszok és történetek miatt majdnem mindenki hallott már róluk, de előkerülésük felettébb valószínűtlen. Ezek közé tartozik a Bibliában szereplő frigyláda, vagy más néven a szövetség ládája is. Az ószövetségi leírás szerint ez egy fából készült, arannyal borított láda volt, amelyben a zsidók a Tízparancsolatot hordozó két kőtáblát őrizték, egészen Salamon templomának i. e. 587-es pusztulásáig, ami után a láda sorsa ismeretlen.

A Harrison Ford főszereplésével készült 1981-es film, Az elveszett frigyláda fosztogatói gondoskodott róla, hogy a láda az elveszett, rejtélyes kincs szinonimájává váljon. Hasonlóképp vonult be a köztudatba a Szent Grál, amelyet az Artúr-mondakör egyik központi elemeként a 12. század óta számos formával és különféle tulajdonságokkal ruháztak fel. A néha különleges kőként, néha kupaként vagy tálként leírt Grál története szorosan összefonódott, gyakorlatilag egyesült a Krisztus által az utolsó vacsorán használt Szent Kehely legendájával, és mára átvitt értelemben a nehezen elérhető, de kiemelkedő jelentőségű célokat vagy eredményeket is az adott terület „Szent Grálja”-ként emlegetik.

Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.

A régi magyar mondavilág is ismer sokak által keresett, de valószínűleg fel nem lelhető kincset: Attila, a sokáig a magyarok őseiként számontartott hunok királyának hármas koporsóját. A monda szerint Isten ostorát halála után a Tisza medrébe, arany, ezüst és vas koporsókban temették el, majd a temetést végző rabszolgákat a hunok legyilkolták, hogy soha ne derülhessen ki a király nyughelye. Sajnos a hármas koporsó egy félreértés eredménye: Iordanes osztrogót történetíró Attila kortársa, Priszkosz rétor beszámolóját veszi át történeti munkájában, a Geticában, ahol hármas szemfedő, coperculum szerepel („copercula primum auro, secundum argento, tertium ferri rigore”, „az első szemfedő aranyból, a második ezüstből, a harmadik rideg vasból”), ami valószínűleg fémszálakkal átszőtt kendőkre, szőttesekre utal, amivel a halottat letakarták. Másolási hibák miatt azonban több kódexben a saroglyát, hordszéket jelentő ferculum szó szerepel helyette, és ennek középkori (félre)értelmezéseiből születhetett meg a hármas koporsó legendája.

Hasonlóképp a legendák homályába vész egy másik uralkodói kincs eredete és holléte is. A japán koronázási jelvényeket a monda szerint Ninigi no Mikoto, Amateraszu napistennő unokája, az első japán császár apja hozta a földre. A három tárgy: egy kard, egy tükör és egy ékkő 690 óta a japán császár trónra lépési szertartásának elengedhetetlen elemét képezik. 1185-ben, a Taira és a Minamoto családok közötti háborúban a jelvények a tengerbe vesztek; a tükröt és az ékkövet hamarosan megtalálták, de a kard nem került elő. További sorsáról számos ellentmondó középkori forrás létezik: egyesek szerint utólag egy másolat készült róla, mások állítják, hogy az elveszett kard maga volt egy másolat, megint mások pedig természetfeletti erőknek tulajdonítják visszakerülését az uralkodóház birtokába. A kérdés eldöntését nehezíti a jelvényeket övező tisztelet: sem rajz, sem fénykép nem létezik róluk, ráadásul a császáron és néhány sintó papon más nem láthatja őket, még a trónra lépési ceremónián is csak zárt csomagolásban jelennek meg; az pedig, hogy szakértők vizsgálják meg őket, végképp elképzelhetetlen.

Az elveszett, de később megtalált kincsek jelentős része a tenger mélyéről került elő. Antiküthéra szigete mellett 1900-ban bukkant egy szivacshalász hajó legénysége egy elsüllyedt ókori hajóra, amelyből aztán a görög haditengerészet számos leletet hozott a felszínre. Köztük volt egy különös tárgy is, amely bár egyetlen formátlan tömbként került elő, végül egy rendkívül összetett szerkezetnek bizonyult, amely a Nap, a Hold és az ókorban ismert öt bolygó mozgását ábrázolta és követte. Korát nem sikerül pontosan meghatározni, valamikor az i. e. 3–1. század között készülhetett. A fennmaradt fogaskerekeken és tárcsákon görög betűkkel egyiptomi hónapok nevei és asztronómiai kifejezések („téli napforduló”, „az Ikrek emelkedik” stb.) olvashatóak. A jelenlegi tudományos álláspont szerint ez a Naprendszer egyik legrégibb ismert modellje, és az első ismert analóg számítógép. Bár nincsenek pontos ismereteink a használatáról, valószínűleg évtizedekre előre meg lehetett vele határozni az égitestek helyzetét és a napfogyatkozások időpontját.

Az arany bűvölete

Bár az antiküthérai szerkezet néven ismertté vált lelet tudományos jelentősége felbecsülhetetlen, más elsüllyedt hajók inkább hagyományos értelemben vett drágaságokat rejtenek. A „hajóroncsok Szent Grálja” néven emlegetett San José spanyol galleon 1708-ban, a kolumbiai Cartagenától délre fekvő Barú sziget mellett süllyedt el egy britekkel vívott csatában. Rakománya a becslések szerint mintegy 11 millió nyolcescudós aranyérme, valamint hatalmas mennyiségű ezüstérme és smaragd volt; ezek 2022-es értéke kb. 17 milliárd dollárra (6 550 milliárd forintra) rúg. 1981-ben egy amerikai befektetőcsoport állítólag megtalálta a San Josét, és 35%-os részesedésért hajlandóak lettek volna a felszínre hozni, de a kolumbiai kormány ettől mereven elzárkózott. 2015-ben aztán a kolumbiai haditengerészet egy autonóm víz alatti keresőrobot segítségével megtalálta a roncsot, a kormány pedig azonnal államtitokká nyilvánította annak helyét. Egyelőre sem a San Josét, sem a rakományát nem emelték ki a tengerfenékről, csak igyekeznek megőrizni jelenlegi állapotában egy későbbi expedícióig.

Egyetlen elsüllyedt hajó is évekre, akár évtizedekre elláthatja munkával a kutatókat és a kincsvadászokat; képzelhetjük, hogy mekkora feladat elé állítja őket egy egész elsüllyedt város. Habár Atlantisz története továbbra is csak legenda, ismerünk olyan városokat, amelyeket valóban elnyelt a tenger. Az egyik legnevesebb közülük az Egyiptom partjainál az i. e. 8. század és az i. sz. 8. század között virágzó kikötőváros, Hérakleión (egyiptomi nevén Thonisz, ma gyakran összevonva a kettőt: Thonisz-Hérakleión). Az Alexandriától 32 kilométernyire északkeletre fekvő szigetet, Egyiptom egyik legfontosabb korabeli kikötőjét az i. e. 5. századi történetíró, Hérodotosz is megemlíti, mint a helyet, ahol Héraklész először lépett Egyiptom földjére. A sziget elsüllyedése a földrengések nyomán fellépő talajfolyósodás, illetve a tengerszint megemelkedése miatt következett be, és Thonisz-Hérakleión több mint 1200 évre, egészen a 20. század végéig feledésbe merült. A Franck Goddio vezette régészcsoport 2000-ben talált rá a város maradványaira 10 méter mélyen az Abu Qir-öbölben: a hatalmas szobrok, épületek, feliratok, ékszerek és használati tárgyak együttesét Goddio „az időbe fagyott civilizáció” kifejezéssel írta le. Bár a feltárás 2000 óta folyamatosan zajlik, becslések szerint eddig a város alig 5%-át fedezték fel.

Az egykori Magyar Királyság területén is került elő nagy értékű régészeti lelet. 1799-ben a Torontál vármegyei Nagyszentmiklós határában egy szerb szőlősgazda árokásás közben bukkant a ma nagyszentmiklósi kincsként ismert leletegyüttesre. A 23 aranyedény a Császári és Királyi Régiségtárba került, ma a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzik. Az edényeket előkerülésüktől fogva heves tudományos viták övezik: korukra, származásukra, a rajtuk szereplő feliratok jelentésére vonatkozóan számos elmélet született. Hampel József régész „Attila kincse” néven tette ismertté őket, de az elnevezés alapjául szolgáló kormeghatározás hibásnak bizonyult. A három fő iskola sorrendben 8. századi avar, 9. századi bolgár, illetve 10. századi magyar eredetet tulajdonított a kincsnek; ezek közül ma az avar tűnik a legvalószínűbbnek. Az edények mintegy felén rovásírásos, hármon pedig görög betűs felirat látható; az utóbbiak egyike egy ismeretlen, valószínűleg a türk nyelvcsaládhoz tartozó nyelven íródott. A majdnem 10 kilogramm össztömegű aranykincset utoljára 2002-ben, a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 200. évfordulós ünnepségén állították ki Magyarországon.

Ismerünk olyan legendás kincset is, amelynek múltja és jelene is homályba vész. A Habsburg-ház koronaékszerei közé tartozó Firenzei gyémánt tekervényes úton jutott az osztrák uralkodói család birtokába. A 137 karátos sárga gyémánt eredetéről több történet is kering: az egyik szerint Merész Károly burgundi herceg számára csiszolta egy flamand ékszerész, és miután a herceg elesett a nancyi csatában, egy közkatona találta meg nála a gyémántot, amit üvegnek vélve mindössze két frankért adott tovább. A kő útja innen állítólag Ludovico Sforzán, a Fuggereken és II. Gyula pápán át vezetett a Medici családig. Egy másik arról számol be, hogy Goa portugál kormányzója, Ludovico Castro egy dél-indiai királytól szerezte a gyémántot még csiszolatlan állapotban, és tőle vették meg a Mediciek. Az első írásos feljegyzés 1657-ben, II. Ferdinánd toszkánai nagyherceg tulajdonaként említi a követ, a Habsburgok birtokába pedig a Mediciek után a toszkán trónra kerülő Lotaringiai Ferenc István, a későbbi I. Ferenc német-római császár közvetítésével került. Az első világháború után I. (IV.) Károly osztrák császár és magyar király magával vitte a Firenzeit svájci száműzetésébe, és a kőnek itt veszett ismét nyoma. Zita császárné a család korábbi bizalmasát, Bruno Steiner ügyvédet vádolta meg a kő ellopásával, Steiner viszont azt állította, Károly adta el a követ, hogy trónra visszatérését finanszírozza vele. Bár számtalan pletyka terjeng további sorsáról, a Firenzei gyémánt holléte máig ismeretlen.

Miként született meg a pénztárca ötlete? Mi a különbség a bankjegy és papírpénz között? Meddig egyszerűsödhet még a modernkori fizetés folyamata? Mikor fejlesztették ki az RSA-titkosítást? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára! (x)