Melyek voltak a történelem legnagyobb üzletei?

Ahogy majdnem mindenből, úgy az üzleti tranzakciókból is szívesen nyilvántartjuk a kiemelkedőket – a legkedvezőbbet, a legnagyobb értékűt vagy a legmesszebbre hatót. Az alábbiakban áttekintünk néhány híres üzletet, amelyek méltóak lettek rá, hogy a történelemkönyvek lapjaira kerüljenek.

Holland hatalom Keleten és Nyugaton

A 16. században a fűszerkereskedelem számított az egyik legjövedelmezőbb elfoglaltságnak Európában. Azonban a tengeri útvonalakat Indonéziába, ahonnan a drága javak érkeztek, féltékenyen őrizték a portugálok, akik így majdnem teljes monopóliumot élveztek a piacon. Ezt az áldatlan állapotot szerette volna megtörni Hollandia, és ennek érdekében 1595-ben és 1598-ban két holland expedíció is indult a Kelet-Indiákra. Bár ezek égbekiáltó költségekkel jártak és számos nehézséggel kellett szembenézniük, mégis profitot termeltek, különösen a második, amely 400%-os haszonnal forgatta meg a rá szánt 800 ezer guldent.

A holland fűszerkereskedelemnek nagy lendületet adott egy 1600-as szövetségkötés az Ambon szigetén élő őslakosokkal: a hollandok megvédték őket a portugáloktól, cserébe a helyiek csak nekik adtak el borsot és szegfűszeget. Steven van der Hagen admirális és huszonhét embere még arra is engedélyt kapott az őslakosoktól, hogy erődítményt építsenek a szigeten.

Bár az 1600-ban megkötött konkrét üzlet csupán csepp volt a tengerben, valójában fordulópontot jelentett a holland törekvésekben, és lehetővé tette az első részvényeket kibocsátó transznacionális vállalat, a Holland Kelet-indiai Társaság létrejöttét. A holland kereskedelmi erőfeszítéseket egy irányba terelni hivatott társaság 1602-ben alakult meg 6,5 millió gulden alaptőkével, és a következő két évszázadban meghatározó szerepet töltött be a gyarmati kereskedelemben. Mai árfolyamokon számolva értéke az 1634–37-es tulipánőrület idején elérte a 7,9 billió (ezermilliárd) dollárt. (Összehasonlításként: ez nagyjából Franciaország és Japán összesített 2020-as GDP-jének felel meg.)

Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.

A földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás korszakában előfordult, hogy az európai telepesek pénzért vagy különféle árukért cserébe vásároltak földet az őslakosoktól. Ez történt a ma New York pénzügyi és közigazgatási központjának számító Manhattan esetében is, amikor Peter Minuit és a Holland Nyugat-indiai Társaság telepesei a helyben talált bennszülöttektől – akik valószínűleg kanarszík, egy keleti algonkin nyelvet beszélő delavár indián törzs tagjai voltak – 60 gulden értékű áruért cserébe megvásárolták az egész szigetet.

Az üzletet 1626. május 24-én ütötték nyélbe, az összegről pedig egy levélből van tudomásunk, amelyet Pieter Janszoon Schagen, a Nyugat-indiai Társaság igazgatóságának tagja írt a holland parlamentnek az év novemberében. John Romeyn Brodhead történész 1846-ban a 60 guldenes árat 24 amerikai dollárnak feleltette meg, sajnos tévesen, ugyanis összetévesztette a guldent a fix átváltási árfolyamú rijksdaalderrel.

A 24 dollár azóta is a legismertebb adat a sziget adásvételét illetően, bár számos kísérlet történt a pontosabb összeg kiszámítására a különféle javak (ezüst, sör, brandy stb.) történelmi értékét alapul véve. Az eredmények 72 és 15 600 dollár között igen széles skálán mozognak, de bármelyik is a valós közülük, a jobb üzletet mindenképp a kanarszík kötötték, akik úgy adták el a szigetet a hollandoknak, hogy az valójában nagyrészt a vappinger néphez tartozó őslakosok egy csoportjához tartozott.

Földet bármi áron

Manhattan 1674-ben az angolok, majd az 1775–83-as függetlenségi háború után az Egyesült Államok birtokába került. Az újonnan születő amerikai állam hamarosan a New York-i szigetnél nagyobb falatra kezdte fenni a fogát: az utóbbi évtizedekben többször is gazdát cserélő Louisianára. 1800-ban Napóleon a harmadik San Ildefonso-i szerződéssel visszaszerezte Spanyolországtól a 2,14 millió négyzetkilométeres területet, de a francia vereséggel végződő haiti forradalom és az angol háborús fenyegetés kiújulása nyomán felmerült az eladás gondolata.

Az Egyesült Államok elnöke, Thomas Jefferson számára régóta dédelgetett cél volt Louisiana megszerzése, amivel ellenőrzést nyert volna a Mississippi folyó és annak stratégiai fontosságú kikötője, New Orleans fölött. Az államfők megbízottjai 1803 tavaszán néhány hét alatt nyélbe ütötték az üzletet, ami kis híján megduplázta az Egyesült Államok területét, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy Franciaország csupán névleg uralta a hatalmas földdarabot: annak legnagyobb részét indián törzsek népesítették be, és az Egyesült Államok gyakorlatilag csak a későbbi terjeszkedés, hódítás lehetőségét vásárolta meg.

Ez megmagyarázza a franciák által kért szokatlanul alacsony, 15 millió dolláros árat is (hektáronként hét cent; 2020-as értéken 323 millió dollár); a tárgyalni küldött amerikaiak készek voltak 10 millió dollárt fizetni pusztán New Orleans-ért, és mélyen megdöbbentette őket az összehasonlíthatatlanul kedvezőbb ajánlat. A nemrég alakult államnak azonban még ennyi pénz sem állt a rendelkezésére, így annak legnagyobb részét, 12 millió dollárt kölcsönből fedezték – amit Nagy–Britanniától vettek fel, évi hatszázalékos kamatra.

Mintegy hatvan évvel később az USA ismét földvásárláson gondolkodott. A mai Alaszka állam területe ekkor még az Orosz Birodalom része volt, de II. Sándor cár pénzügyi és politikai okokból annak eladása mellett döntött. Bár már 1858-ban felajánlották az Egyesült Államoknak a lehetőséget, az végül az 1861–65-ös polgárháborúba torkolló politikai feszültség, illetve James Buchanan elnök hanyatló népszerűsége miatt a tervek halasztást szenvedtek.

A polgárháború lezárulta után, 1867 márciusában II. Sándor utasította Eduard de Stoeckl nagykövetet, hogy kezdje meg a tárgyalásokat Alaszka eladásáról William Seward külügyminiszterrel. A tárgyalások március 30-án hajnali négy órakor a szerződés aláírásával zárultak, amely szerint az Egyesült Államok 7,2 millió (2021-es értéken 140 millió) dollárért megvásárolt 1,5 millió négyzetkilométernyi területet (hektáronként kb. 5 cent).

Bár manapság közismertek a korabeli kritikák, amelyek „Seward ostobasága” vagy „Seward jégszekrénye” neveken hivatkoztak az újonnan szerzett, haszontalannak tekintett földre, valójában a közvélemény jelentős része támogatta a vásárlást, például mert az Ázsiába irányuló kereskedelem kiterjesztésének lehetőségét látták benne. Alaszka azonban egészen az 1896-os klondike-i aranylázig ritkán lakott maradt, és ma is az Egyesült Államok legnagyobb területű, de legalacsonyabb népsűrűségű állama. 1968-ban nagy kiterjedésű olaj- és földgázmezőket találtak az állam területén, és bár mára az olajtartalékok kimerülőben vannak, a kitermelés továbbra is jelentősen hozzájárul az Egyesült Államok energiaszükségletének kielégítéséhez.

A modern kor óriásai

A huszadik században a különféle cégek – különösen az IT-szektorhoz tartozók – által kötött üzletek minden korábbinál látványosabbak és követhetőbbek lettek. Ezek egyik korai példája az IBM és a Microsoft közötti szerződés volt. 1980-ban az IBM dominanciája a számítástechnikai piacon megrendülni látszott; a hajlékony-és merevlemezek, az ATM és az SQL programozási nyelv kifejlesztőjeként ismert cég piaci részesedése az 1970-es 60%-ról 32%-ra esett vissza.

Az armonki székhelyű cég vezetése ekkor döntött úgy, belépnek a mikroszámítógépek piacára saját fejlesztésű gépükkel, amelyet aztán 1981 augusztusában IBM PC néven mutattak be. A számítógéphez az operációs rendszert egy fiatal, alig negyven fővel dolgozó cég, a Microsoft szállította, IBM PC-DOS néven. A Microsoft agilis vezetője, Bill Gates azonban olyan szerződést harcolt ki, amelyben az IBM hozzájárult, hogy a Microsoft más cégek számára is licencelhesse az operációs rendszert: ez lett az MS-DOS, amelyet 1982-re már hetven további cég használt, és megalapozta a Microsoft piacvezető szerepét az operációs rendszerek terén.

Gates üzleti érzékét jól példázza, hogy az MS-DOS valójában egy másik cégtől, a Seattle Computer Products-tól e célból 75 ezer dollárért megvásárolt 86-DOS rendszer átnevezett változata volt, amely vásárlás ráadásul csak 1981 júliusában zárult le. Az MS-DOS azóta összesen 1,4 milliárd PC-n jelent meg operációs rendszerként, a Microsoft minden idők egyik legnagyobb cégévé, Bill Gates pedig a valaha élt leggazdagabb emberek egyikévé vált a 75 ezer dolláros üzletnek köszönhetően.

Míg a Star Wars-franchise sikere ma már megkérdőjelezhetetlen, az induláskor a projekt sorsa legalábbis kérdéses volt. A technikai nehézségekkel küzdő forgatás és a korabeli viszonyok közül kilógó forgatókönyv aláásta a 20th Century Fox befektetői bizalmát. 1977-ben egy találkozón George Lucas felajánlotta, hogy lemond a rendezői fizetéséből 500 ezer dollárról, ha cserébe megkapja a stúdiótól a filmhez kapcsolódó kereskedelmi jogokat, valamint az esetleges folytatások jogait. A bukástól tartó Fox kapva kapott a spórolás lehetőségén, de nem jött be a számításuk: a Csillagok háborúja (későbbi címén Egy új remény) azonnali és kirobbanó siker lett. Bár csak 37 moziban nyitott, már az első héten 2,5 millió dollárt eredményezett a jegypénztáraknál, és a Fox részvényárfolyama három hét alatt a duplájára emelkedett.

Lucas természetesen nagy kockázatot vállalt döntésével, de az idő őt igazolta. Bár a filmek is jövedelmezőek voltak a stúdió számára (az első három film, illetve az előzménytrilógia a jegypénztárakban 4,3 milliárd, a DVD- és egyéb eladások mintegy 6 milliárd dollár bevételt termeltek), a hozzájuk kapcsolódó termékek, elsősorban játékok eladása 2014-ig mintegy 32 milliár dollárt hozott Lucas cégének, a Lucasfilmnek. Nem csoda, hogy a Disney minden idők egyik legnagyobb nyilvánosságot kapó akvizíciójában 4,05 milliárd dollárért vásárolta fel a vállalatot. A Star Wars azóta is a legjövedelmezőbb franchise-ok egyike, 2020-ban értékét 70 milliárd dollárra becsülték.

Miként született meg a pénztárca ötlete? Mi a különbség a bankjegy és papírpénz között? Meddig egyszerűsödhet még a modernkori fizetés folyamata? Mikor fejlesztették ki az RSA-titkosítást? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára! (x)