Atomreaktor oldhatja meg Amelia Earhart eltűnésének rejtélyét

Az amerikai Penn State egyetem kutatói egy régi, viseltes alumíniumlemezt tesznek ki egy atomreaktor szívéből származó részecskesugárnak – abban a reményben, hogy a kísérlet segít megoldani a repülés női úttörője, Amelia Earhart eltűnésének rejtélyét.

Lassan évszázados rejtély új megközelítésben

Az Atlanti-óceánt elsőként szólóban átrepülő nőként ünnepelt Earhart egyúttal a történelem egyik legszélesebb körben ismert rejtélyének is a középpontjában áll: 1937. július 2-án a pilótanő és navigátora, Fred Noonan a Földet körberepülő útjuk során felszálltak Új-Guinea szigetéről Earhart Lockheed Electra 10E repülőgépével, azonban sosem érkeztek meg következő úti céljukhoz, a Csendes-óceán egyik legelhagyatottabb részén fekvő lakatlan Howland-szigetre.

Az út során Earharték sikeresen felvették a kapcsolatot az amerikai parti őrség Itasca nevű hajójával, amely a sziget közelében várta, hogy segíthessen irányítani leszállásukat, azonban a pilótanő üzeneteiből az derült ki, gondok vannak a repülőgép műszereivel, és a páros bizonytalan volt pontos földrajzi helyzetét illetően. Earhart, Noonan és az Electra sosem került elő.

1991-ben az Earhart-rajongó Richard Gillespie egy alumíniumpanelre bukkant egy vihar által partra tett törmelék közt a Kiribatihoz tartozó Nikumaroro szigetén, amely körülbelül 480 kilométerre van a Howland-szigettől. Gillespie szerint a lemez Earhart Electrájából származhat – most a Penn State kutatói neutronsugárral keresnek erre utaló nyomokat.

Gillespie a Történelmi Repülőgépek Felkutatásáért Nemzetközi Csoport (TIGHAR) alapítója, amely 1988 óta foglalkozik Amelia Earhart sorsának felderítésével.

„Eleinte kissé szkeptikus voltam” – mondta el Kenan Ünlü, a Penn State atommérnöki professzora.  „Korábban is voltak hasonló irányú érdeklődések, de aztán folytattunk egy hosszú telefonbeszélgetést Mr. Gillespie-vel, aki tisztázta, hogy bármiféle, általunk kinyerhető adatok érdekelnék őket, akkor is, ha azok azt bizonyítanák, hogy a folt nem származhat Amelia Earhart repülőgépéből. Megegyeztünk, hogy meglátjuk, mit találunk.”

A kutatók abban reménykednek, hogy a neutronradiográfia néven ismert eljárás egyéb módon láthatatlan nyomokra deríthet fényt a különös alumíniumdarabon. Azt már most megállapították a kutatók, hogy szélei mentén baltával vágták körbe, egy oldalát kivéve, amelyet „ismétlődően feszegettek”, hogy leváljon eredeti helyéről.

Az egyetem campusán található Breazeale Atomreaktor neutronsugarainak a lemezre való irányítása a kutatók elmondása szerint kimutathatja a lemez minden olyan részletét, amely nem egységes alumíniumból áll. Ha az adott helyen a fém tiszta alumínium, a részecskék egyenesen átjutnak rajta, ha azonban szenet vagy hidrogént tartalmazó molekulák vannak a felszínén – például koralldarabkák, amelyek esetleg egy, a fémbe vésett sorszámban halmozódtak fel –, akkor azok szétszórják a neutronokat. A szórásminta pedig képet alkot a korallról (vagy bármilyen egyéb anyagról), ugyanúgy, ahogy a röntgensugarak az emberi csontozat képét képesek kirajzolni.

Mennyit bizonyíthat?

Welsey Frey a Kaliforniai Egyetem davisi tagintézményének részeként működő, hasonló neutronképezéses kutatási célokra szintén atomreaktort alkalmazó McClellan Atomkutató Központ (MNRC) igazgatója, ő és csapata nem vesznek részt a Penn State projektjében. Frey szerint valószínű, hogy az elemzés érdekes információkkal szolgál majd az alumíniumlemezről, amelyek segíthetnek azt Earhart gépéhez kötni, avagy cáfolni a kettő közötti kapcsolatot. Azt azonban nem tartja valószínűnek, hogy egyértelmű bizonyítékot találnak arra, hogy a darab abból a konkrét repülőgépvázból való.

„Szert tesznek-e információra azt illetően, hogy mely korszakban állították elő azt a fémet? Igen, a legvalószínűbb eset az, hogy sikerül. Képesek lesznek ez alapján Amelia Earhart repülőgépével kapcsolatba hozni? Valószínűleg nem” – mondta Frey.

Elmondása szerint a neutronradiográfia hasonló a röntgenes képalkotáshoz. A röntgensugarak áthatolnak a test lágy szövetein, de lepattannak a keményebb szövetekről, illetve a csontokról, amelyek átlagban nehezebb atomokból állnak, amelyek meggátolják a röntgensugarak áthatolását. A neutronok ehhez hasonlóan egyes anyagokon – például az alumíniumon – könnyen áthaladnak, azonban a szén- vagy hidrogéntartalmú anyagok általában eltérítik őket.

Frey szerint ha a kutatóknak nagy szerencséje van, akkor a lemezen van valahol egy sorszám – például egy korallfolt alatt elrejtve –, amely Earhart repülőgépéhez köthető lehet, amennyiben megtalálható a pilótanő Electrájához tartozó bizonyított sorszámok listáján. Ebben az esetben a neutronradiográfia bizonyító erővel bírna az alumínium eredetét illetően. További előnye a módszernek, hogy nem károsítja a tárgyat, ami nem mondható el az ilyesfajta sorszámok keresésére szolgáló egyéb eljárásokról. Frey azonban hangsúlyozta: ehhez nagyon sok szerencsére lenne szükség.

A Penn State kutatói emellett egy másik, ám rokonelvű eljárást, a neutronaktiválásos elemzést is be tervezik vetni, hogy pontosan megállapítsák a lemez anyagának kémiai összetételét – mondta el Ünlü.

„Ez a megközelítés képes meghatározni egy anyag összetevőit az egész milliomod, vagy akár milliárdod részéig terjedő érzékenységgel” – tette hozzá.

Frey szerint a kutatás e része sokkal ígéretesebb. A különböző ötvözeteket ugyanis más-más célokra alkalmazták a történelem különböző szakaszaiban. Ha a szóban forgó alumíniumról kiderülne, hogy olyan ötvözet, amelyet nem használtak a második világháború előtt, akkor nem lehet Earharté. Ha azonban megfelel azon ötvözeteknek, amelyeket Earhart korában alkalmaztak a repülőgépeken, az erősítené a feltételezést, hogy esetleg az övéből származhat.

Frey elmondása szerint maga is alkalmazta már ezt az eljárást egy, a saját kertjében talált patkón – arra akart bizonyítékot találni, vajon a térségben a 19. században gulyáikat terelgető spanyol ajkú vaquerók egyikétől származhatott-e. Az acél elemzése azt mutatta ki, hogy a második világháború előtti időszakból származik, tehát elképzelhető – azonban nem biztos.

A Penn State neutronos elemzéseinek eredményei a kutatók szerint még valamikor 2021 folyamán kerülnek publikálásra. Állításuk szerint már találtak újdonságokat, azonban még finomítaniuk kell a tárgy leképezéséhez alkalmazott eljárásukon, mielőtt biztosan kijelenthetnek bármit.