Átok, igézet, szerencsétlenség: misztikus erővel bír a „gonosz szeme”

Tényleg elég egy rosszindulatú pillantás, és évekre rajtunk maradhat az átok? Vajon a szőke hajú és kék szemű emberek valóban mágikus erővel rendelkeznek? A gonosz szemének feltételezett létezése évezredek óta foglalkoztatja ez emberi képzeletet. A negatív erő ellen a görögök például kék amulettel védekeztek, de a szimbólum ma is sok helyütt megtalálható.

Repülőgépeken, képregényekben és a divatban is felbukkan

Amikor a világ misztikus, rosszindulatú erőinek elhárításáról van szó, talán nem is létezik több olyan széles körben elterjedt és elismert jelkép, mint a „gonosz szeme”. A kobalt-kék szem feltűnő szimbóluma mindazonáltal mindenütt jelen van még ma is, például Isztambulban és Görögországban, de visszaköszön a repülőgépek oldaláról a képregények hasábjairól is.

Sőt! Az elmúlt évtizedben begyűrűzött a divat világába is. Egyre több nyaklánc, karkötő, fülbevaló, kulcstartó és fejdísz készült a népszerű szimbólummal, miközben az EyeLove, azaz „szemszerelem” cipők tervezése is elkezdődött. A gonosz szeme tehát újra a figyelem középpontjába került és népszerűsége hirtelen megnövekedett. Ám az igazság az, hogy ez a szimbólum évezredek óta őrzi az emberi képzeletre gyakorolt hatását.

Ahhoz azonban, hogy megértsük a gonosz szem eredetét, először meg kell értenünk az amulett és maga a gonosz szem közötti különbséget. Bár gyakran nevezik a gonosz szemének, a szem-amulettnek valójában abban rejlik a varázsa, hogy megakadályozza az igazi gonosz hatását: egy olyan átkot, amelyet egy rosszindulatú pillantás közvetít, és amit általában az irigység ihletett. Bár az amulett – amelyet ma gyakran nazar amulettnek neveznek – már több ezer éve létezik különböző formákban és megnyilvánulásokban, a jóval korábbi történelemmel bíró átkot, amelyet segít visszaszorítani, sokkal nehezebb nyomon követni.

A nazar amulett több néven ismert: törökül nazar boncuğu vagy mavi boncuk, ami szó szerinti fordításban kék amulettet jelent. Ám göz boncuğu (szem-amulett) névvel is illetik, amely közismertebben nazar vagy Allah szeme egy török amulett: a néphagyományok szerint véd a szemmel verés, illetve a rontás ellen.

Lényegében a gonosz szem átkának misztériuma nem bonyolult elgondolás: abból a hitből, meggyőződésből ered, hogy valaki, aki nagy sikert vagy elismerést ér el, vonzza az őt körülvevő emberek irigységét. Ez pedig gyakran úgy nyilvánult meg, hogy az átkot „kibocsátó” személy úgymond visszavonta a megátkozott személy jó szerencséjét.

„Ha valakire olyan, igazán irigy és gonoszkodó szemmel néztek, amely még a környező légkört is ártalmas energiákkal töltötte meg, akkor az átadta a saját, mérgezett leheletét is a hozzá legközelebb állóknak” – írja az egyik ősi görög költészeti feljegyzés, az Aehiopica Eméti Heliorodustól (Héliodórosz Kr. u. III. századi görög regényíró).

Az átokba vetett hit kultúrákat és generációkat is átívelt. A gonosz szem az időközben feljegyzett legendák és mítoszok egyik legsokoldalúbb témájának bizonyult. Frederick Thomas Elworthy, az 1800-as évek közepén élt, filológus, történész és régiséggyűjtő például az ókori babona klasszikus beszámolóját vetette papírra. Elworthy a szimbólum példáit számos kultúrában vizsgálja: a görög gorgonok (a görög mitológia alakjai, akiknek hajuk helyén kígyók tekeregtek és pillantásuk kővé dermesztette a halandókat) csillogó tekintetétől a ír férfiak népmesééig, akik egyetlen pillantással képesek megigézni a lovakat. Gyakorlatilag minden kultúrában találhatunk egy olyan legendát, ami a gonosz szemével kapcsolatos. A szem szimbólum olyan mélyen beivódott a különböző kultúrákba, hogy potenciálisan pogány konnotációi ellenére helyet talál még a vallási szövegekben is, beleértve a Bibliát és a Koránt.

Egy szemet egy másik szemért

A gonosz szemekhez kapcsolódó hitvilág meghaladta azonban a puszta babona fogalmát, számos híres gondolkodó „igazolta” a létezését. Az egyik legjelentősebb példa erre az időszámításunk kezdetén élt, híres görög filozófus és krónikás, Plutark, aki egyik munkájában tudományos magyarázatot is megfogalmazott: mégpedig, hogy az emberi szem képes olyan, láthatatlan energiákat kibocsátani, amelyek bizonyos esetekben elég erősek ahhoz, hogy megöljék a gyermekeket vagy a kis állatokat. Mi több, Plutarkhosz még azt is állítja, hogy bizonyos emberek még az átlagnál is erősebb képességgel rendelkeznek. Ráadásul olyan emberek csoportjait is idézi, akik a Fekete-tenger déli oldalán élnek, és akik nincsenek is annak a tudatában, hogy átkot adnak. Plutarkhosz kutatásai emellett arra is rámutatnak, hogy az átok szórásában a kék szeműek a legügyesebbek, ám valószínűleg azért, mert ez genetikai ritkaságnak bizonyult a Földközi-tenger térségében.

Bár az elmélet, amely szerint egyes emberek másoknál erőteljesebb igézetre képesek, elég gyakori a gonosz szemének tanulmányozásában, mégsincs mindig bizonyított összefüggésben azzal a hatalmi képességgel, ami benne rejlik. Egyes kultúrák tagjai mondjuk képesek arra is, hogy az átkot egyfajta „szerencsétlen teherként” átadják. Elworthy például említést tesz egy olyan régi, lengyel népmeséről, amely egy olyan emberről szól, akinek a tekintete olyannyira erős igézettel bírt, hogy inkább kivájta a saját szemeit, mert nem akarta tovább terjeszteni a szerencsétlenséget.

A leginkább széles körben az a hit terjedt el, hogy az erre alkalmas emberek a pillantásukkal képesek katasztrofális következményeket előidézni, és ezért sem meglepő, hogy ezek az ősi civilizációk kerestek egy olyan eszközt, amivel úgymond visszavághatnak. Ez pedig a ma is ismert nazar amuletthez vezetett.

„A szem talizmánok legkorábbi változatáért Krisztus előtt 3300-ba kell visszanyúlunk” – mondja dr. Nese Yilidran, az isztambuli Bahçeşehir Egyetem művészettörténelem professzora a BBC-nek. – „Ezeket a szerencsetárgyakat Tell Brakban, az egykori Mezopotámia egyik legrégibb városában fedezték fel, amely a mai Szíria területén fekszik. A területen néhány absztrakt alabástriai bálvány került felszínre, karakteres és jól felismerhető, bemetszett szemekkel.”

Ám miközben úgy tűnik, hogy ezek a gonosz szem kultuszának legrégebbi bizonyítékai, mégis messze vannak attól a tipikus kék üvegtől, amelyet ma is ismerünk. A legkorábbi amulettek megjelenésére ugyanis egészen az 1500-as évekig kellett várniuk a Földközi-tenger térségében élőknek. „Az Égei-szigetekről származó és a kisázsiai üveggyöngy megjelenése közvetlenül függött magának az üveg gyártásának a fejlődésétől” –  magyarázza Yildiran. – „Ami a kék színt illeti, az első tárgyak abból az egyiptomi mázas iszapból származnak, amelyek nagy mennyiségű oxidot tartalmaznak; az amulettek kiégetése után a réz és a kobalt pedig kék színt ad.”

Yildiran itt az Egyiptomban feltárt kék „Hórusz kék szeme” névre keresztelt medálokra hivatkozik, és kijelenti, hogy ezek voltak valamilyen módon a leginkább befolyással a modern nazar elődjeire. Szerinte a korai török törzsek nagyon megbecsülték ezt a kék árnyalatot, mert így tudtak kapcsolatba kerülni az égi istenségükkel, Tengrivel (aki hitük szerint nem a semmiből teremtéssel, hanem a meglévőből való készítéssel hozta létre a világot), és valószínűleg ezért is választották a kobalt és réz ötvözetét.

A kék gonosz szem szimbólum gyöngyei hamarosan széles körben terjedtek el a térségben, amelyet a föníciaiak, az asszírok, a görögök, a rómaiak és a törökök is előszeretettel használtak. Habár elsősorban a Földközi-tengeren és a Levantén (ez mai Szíria, Libanon, Izrael, Palesztina és Jordánia területének felel meg) vált az emberek mindennapjainak szerves részévé, kereskedelem útján és a birodalmak terjeszkedésén keresztül ezek a szerencsetárgyak kezdtek elterjedni a világ különböző területein.

Kék amulettet kaptak az átokra leginkább fogékony újszülöttek

A gonosz szemmel kapcsolatban azonban nem a puszta fennmaradásának évezredes bizonyítéka a a legcsodálatosabb, hanem annak a ténye, hogy a használata igencsak kevéssé változott meg a történelem folyamán. A sötétkék alapon világos szem ma is megjelenik a repülőgépek oldalára festve ugyanúgy, mint egykor az egyiptomiak és az etruszkok hajóin, hogy így biztosítsák a biztonságos haladásukat.

Görögországban járva megtaláljuk az éttermek falain, a szuvenír boltokban és felbukkan a legtöbb háztartásban is. A görögök a kék színt ugyanis alapvetően védelmezőnek tartják: az ilyen árnyalatú kövek így a szem-amuletthez hasonló szerepet tölthetnek be náluk, akárcsak az autóban, hajóban vagy a ház falára fellógatott fokhagyma. Törökországban az újszülött csecsemők nyakába is egy kék amulettet tesznek, ugyanis széles körben elterjedt még ma is az a meggyőződés, hogy ők a leginkább fogékonyak az esetleges átokra.

A gonosz szeme azonban a modern világgal együtt alakult át, jelentése és történelme módosulhat. Néhány jelenlegi értelmezés már a kulturális különbségekből adódik, így került a judaizmusba vagy épp az iszlámba.

„Noha a szimbólumnak képesnek kell lennie kulturális, földrajzi vagy vallási szempontból átlépni a határokat, érdemes megfigyelni a jelentését bizsuk vagy divatkifejezésen túl is” – hangsúlyozza a művészettörténelem professzor. – „A gonosz szemének szimbóluma már a civilizáció kezdeteiből származik, amely visszatükrözi az emberiség legtartósabb és legmélyebb hitvilágát. A megfelelő tudás nélkül az ilyen amulett viselése nemcsak hatástalanná teszi a védőképességét, hanem még erőteljesebb átkot is generálhat. Persze csak akkor, ha ezt hisszük.”