Amikor a Westminster lángokban állt: az 1834-es tűzvész

A 19. század első évtizedeire az angol parlamenti képviselők otthona egyre kényelmetlenebbé vált, majd szinte használhatatlanná. 1832-ben egy meleg, levegőtlen és szűkös Westminsterben lévő, alsóházi ülésterembe zsúfolták be a képviselőket. Lakhatási problémájukat végül az 1834-es tűzvész oldotta meg.

Képviselők háza

A parlamenti képviselők szállását még a kora újkorban építették, és aztán csak kisebb renoválásokat végeztek el rajta. Az egyre rosszabb állapotok miatt döntöttek amellett, hogy a képviselőket áthelyezik: azonban a megoldás – érthető okokból – sokaknak nem nyerte el a tetszését, hiszen egy terembe zsúfolták őket össze.

A tűzvész kiindulásának kulcseleme volt a középkori rovástól való megszabadulás – ezek azok a fadarabok, amelyekre a középkorban az „adóbevallást” rögzítették. Charles Dickens, a Twist Olivér írója ekkor parlamenti riporterként kritizálta, hogy a középkori alapanyagokról papírra való áttérés túl hosszú ideig tart, és gúnyolódott az erre irányuló rendeletek bürokráciáján is. Végül az 1830-as évek elején sikerült a középkori módszerről az akkor modern papírra való feljegyzés módszerére átállni.

Felcsaptak lángok

1834. október 16-án a Lordok Háza ülésterme alatt két szekérnyi középkori rovást semmisítettek meg – elégették a fűtőkemencében. Azonban nem figyelték kellően a tüzet, és rövidesen a füstelvezetőből nem csak füst tört elő, de pernye is. Erről a későbbiekben Lord Melbourne úgy nyilatkozott, hogy a katasztrófa „az ostobaság egyik legnagyobb feljegyzett példája”.

Este hat óra után egy ajtónálló felesége vette észre azt, hogy a lángok már a függönyökön táncoltak. A Westminsterben pánik tört ki, és a tűz már a tetőre is átterjedt. Kezdetben bizakodtak az emberek, hogy a tüzet sikeresen meg fogják tudni állítani, de tévedtek.

A tűzoltás atyja

Az éjjel már hevesen égett az épület, a segítőkész emberek százai, a miniszterekkel egyetemben, az egyházközösségek tűzoltó eszközeivel igyekeztek megfékezni a lángokat. London szerencséjére ekkor már a városban tevékenykedett a skót tűzoltó, James Braidwood, aki így felügyelni és irányítani tudott a káoszban.

James Braidwood ekkor már túl volt két nagyobb, edinburghi tűzvész megfékezésén, így tapasztaltan vetetett be magát a londoni éjjeli zűrzavarba. A férfi később sokat tett a tűzoltás modernizálásért, de sajnálatos módon 1861-ben hivatása ellátása közben, a Tooley utcai tűzvészben hunyt el.

Parázsló romok

Bár sokáig úgy tűnt a tüzet lehetetlen lesz megfékezni, és félő volt, hogy tovább terjed gyönyörű épületeket elpusztítva el, végül a szerencsés szélirány-változásnak köszönhetően a hajnali órákban sikerült megfékezni a lángokat. A tűzoltók munkája viszont itt még nem ért véget: a romok alól fel-felbukkantak még apró lángok, parázsló fadarabok. Végül öt nappal később távozhattak a tűzvész sújtotta helyszínről. A tűz közepette senki sem vesztette életét, valamint nem vonták felelősségre a dolgozókat.

Rövidesen elkészültek a tervek az új parlamenti házakhoz. Charles Barry nyerte el a megbízást, és Augustus Pugin segítségével alkotta meg az Egyesült Királyság egyik leghíresebb építészeti remekét, a neogótikus Westminster-palotát, amely ma is a brit demokrácia jelképe. Az 1834-es tűzvész így – bármily pusztító is volt – végül egy új korszak kezdetét jelentette az angol építészet és a parlament történetében.