Paranthropus boisei: az első szerszámkészítő?

Kenyai kutatók Koobi Forában Paranthropus boisei kéz- és lábcsontokat találtak, amelyek egy olyan váratlan kombinációt mutatnak — hosszú hüvelykujj, viszonylag egyenes ujjak, mozgatható kisujj és kétlábon járás —, amely alátámasztja: nem zárható ki, hogy ez a faj képes volt szerszámokat készíteni vagy legalábbis manipulálni.

A Paranthropus boisei kézének rejtélye

Az észak-kenyai Turkana-tó partján dolgozó kutatók kezdetben csak egy egyszerű, poros csontgyűjteménynek tűnő leletet találtak. Ahogy azonban gondosan eltávolították az üledéket, kiderült: egy kivételes fosszília rejtőzik mögötte — korai emberi kézmaradvány, amely alapjaiban rengetheti meg az őseink evolúciós történetét.

Eddig a Paranthropus boisei elsősorban robusztus koponyájáról és hatalmas fogairól volt ismert. Alig tudtunk valamit arról, hogyan használta kezét, rendelkezett-e finommotorikus képességekkel. A Nature-ben megjelent tanulmány azonban most először mutat be egyértelmű kéz- és lábcsontokat, amelyeket e fajhoz soroltak. A morfológia olyan meglepő kombinációt rejt, amely felveti: képességei fejlettebbek lehettek a korábban feltételezettnél.

Hol találták és mikor

A maradványokat Koobi Forában, a Turkana-tó keleti partján fedezték fel. 2019 és 2021 között Louise Leakey vezette paleoantropológus-csapat számos P. boisei-csontot tárt fel, köztük az első közvetlen bizonyítékot a faj kézfejéről.

Az elemzés szerint a lelet része a hosszú hüvelykujj, viszonylag egyenes ujjakat és mozgatható kisujjat. A tanulmányban olvasható: „A hosszú hüvelykujj és a stabil, egyenes ujjak kombinációja stabil és erős fogást biztosít, … összeegyeztethető a szerszám használattal.” Ez arra utal, hogy anatómiailag nem zárható ki, hogy P. boisei készíthetett vagy legalább használt kőeszközöket.

Érdekes kontraszt, hogy a kéz egyes részei — például az ujjpercek széles alakja — a gorillákéhoz hasonlítanak. Ez arra enged következtetni, hogy a faj ötvözte az erőteljes fogást a finom mozdulatokkal. Ezzel a felfedezés lerombolja azt a régi beidegződést, hogy csak a Homo-nemzetség rendelkezett kézügyességgel a szerszám használathoz.

Hosszú ideig a Homo nemzetséget tartották számon az egyedüli szerszámkészítőként. Ám Afrikában már több eset is rámutatott, hogy más homininok képesek lehettek erre. Ilyen például a Kenya területén talált, 2,9 millió évre datált kőeszköz-lelet, amely a Homo habilis ismert koránál is régebbi. Az új tanulmány most lehetővé teszi, hogy olyan fajokat is bevonjunk a vitába, mint a P. boisei.

Nem bizonyíték, de lehetőség

A szerzők nem állítják, hogy biztosan ők készítették a fellelt kőeszközöket, de hangsúlyozzák: „a kéz morfológiája nem zárja ki a szerszámkszítés képeségét.” Ez a kijelentés fontos: már nem az anatómia áll az elképzelés útban, csak a bizonyíték maradt kérdéses.

Szakértők szerint ez a megközelítés forradalmasíthatja a pleisztocén homininek viselkedésének értelmezését. Olyan készségek — kognitív és motoros — válhattak elterjedtebbé az evolúció során, mint amikre eddig nem is gondoltuk. A P. boisei nem csupán egy ága lehetett az evolúciós fának, hanem aktív szereplője a kézügyesség és a technológia kibontakozásának.

A tanulmány nem áll meg a kéznél: lábcsontokat is találtak, amelyek jól kifejezett íveket mutatnak. Ezek arra utalnak, hogy a P. boisei kétlábon járt. Így a faj egyszerre mozgathatta kézfejét precíz feladatokra, miközben hatékonyan járt felegyenesedve.

A kutatók szerint a kéz és láb kombinált morfológiája inkább földfelszíni, nem arborális (fákon való közlekedés) mozgásmintázatra utal.

Ökológiai együttélés és specializáció

E felfedezéshez kapcsolódik az a hipotézis is, hogy a kora pleisztocén élőhelyeken több hominin faj párhuzamosan létezhetett — de eltérő táplálkozási stratégiákkal. Míg a P. boisei specializálódhatott rostos növényi étrendre, kortárs Homo-fajok akár húsfogyasztással is élhettek. Így a versengés csökkent, és a diverzitás nőtt.

A felfedezés mögött Louise Leakey áll — a híres paleoantropológus család harmadik generációja. Családi örökségük már az 1950-es években elkezdődött, amikor Mary és Louis Leakey a P. boisei első fosszíliáit az Olduvai-szurdokban feltárták. Most Louise újabb darabot helyezett az evolúciós kirakósba.

Az üledékrétegben, ahol a kéz- és lábmaradványokat találták, korábban hominin lábnyomokat is dokumentáltak — feltehetőleg a P. boisei és a Homo erectus nyomait. Ez rávilágít arra a kérdésre, vajon e fajok kapcsolatban álltak-e egymással: tudást cseréltek, versengtek, netán kölcsönösen befolyásolták egymást.

E tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi kéz evolúciója nem volt egyenes vonalú, és nem kizárólag a Homo nemzetségre korlátozódott. A P. boisei esetében látható alternatív fejlődési út — a fogás képesség és a járás kombinációja — új perspektívába helyezi, mit is jelent emberré válni.