Amikor a szakállas saskeselyű „régészkedik”

Dél-Spanyolország barlangjaiban 12, kivételesen épen maradt fészket vizsgáltak meg. A szakállas saskeselyű generációk óta rétegezett fészekanyagában nemcsak csontok és tojáshéjak, hanem középkori emberi tárgyak is előkerültek: bőr- és ruhadarabok, zsinórok, sőt egy eszpartófűből font, mintegy 750 éves cipő.

Barlangi „természeti múzeum” Dél-Spanyolországban

Egy sziklabarlang fészkeit vizsgálva a kutatók szokatlan leletre bukkantak: egy középkori fűcipőre. A szomszédos fészkek átnézésekor kiderült, hogy a keselyűk nemzedékről nemzedékre emberi készítésű tárgyakat is hurcoltak fészkeikbe: bőrdarabokat, ruhaszöveteket és zsinórokat. „A barlangok körülményei lehetővé tették, hogy a leletek évszázadokon át megmaradjanak, ami arra utal, hogy ezek a fészkek valódi természeti múzeumok” – írta Antoni Margalida, a spanyolországi Pireneusi Ökológiai Intézet (CSIC) ökológusa.

Mit rejtenek a szakállas saskeselyűk fészkei?

Az Ecology folyóiratban szeptember 11-én közölt tanulmány 12 jól megőrzött fészket elemzett. A szakállas saskeselyű – Dél-Spanyolországban több mint 70 éve kipusztult, territoriális, ragadozó madár – generációkon át ugyanazokat a sziklafészkeket használta. Fészkét rétegekben halmozott csontokból, fűből, gallyakból és dögmaradványokból építette. A lelettár túlnyomórészt csont volt, emellett sok pata és különböző tojáshéj is előkerült. A maradványok körülbelül 9%-a azonban ember alkotta tárgy: egy nyílvessző, 72 bőrdarab, 129 ruhaszövet és 25 eszpartófűből (Macrochloa tenacissima) készült elem, köztük egy ép cipő.

Középkori fűcipő és eszpartófű

Az eszpartófű évezredek óta szolgál lábbelik alapanyagául; a modern espadrille (magyarul gyakran eszpadrill) rugalmas, eszpartó-köteles talpát is ebből fonják. A középkori Spanyolországban ez tipikus paraszti viselet volt. A most előkerült fűcipőt radiokarbon kormeghatározással datálták, és mintegy 750 évesnek bizonyult. Margalida szerint „az emberi eredetű maradványokat valószínűleg ebben az időszakban gyűjtötte be a faj” – vagyis a madarak inkább a 13. századi parasztoktól csentek el tárgyakat, semmint régészeti lelőhelyeket „fosztogattak”.

Vörös okkerrel festett juhbőr

Ugyanabban a fészekben egy vörös okkerrel festett juhbőrdarab is előkerült. Bár a tárgy eredeti funkciója nem tisztázott, a radiokarbon kormeghatározás 726 évvel ezelőttre datálta – nagyjából egyidős a fűcipővel.

A kutatók szerint az ibériai barlangok és sziklaüregek stabil hőmérséklete és alacsony páratartalma egyedülállóan konzerválja a szerves maradványokat. Ezért a szakállas saskeselyű rétegzett fészke valóságos kincsesbánya a régészet számára. A csapat a munka folytatását tervezi: minden biológiai és emberi eredetű lelet azonosítását, valamint a fészekrétegek rétegenkénti datálását, hogy pontosan meghatározhassák az egyes darabok korát és eredetét.