Svájci orvosok számolták fel a jódhiány okozta kretenizmust

Fotó: swissinfo.ch

A 19. században az idilli svájci völgyeket megcélzó korai turizmus utazóit és tudósait gyakran sokkolta a helyi lakosság egészségügyi állapota. A kretenizmus legjellemzőbb tünete a pajzsmirigy megnagyobbodása (a golyva), a törpenövés, a süketnémaság, de legsúlyosabb következménye a szellemi fejlődés drasztikus, egy kisgyermek szintjén megrekedő elmaradása volt.

A betegség olyannyira elterjedt, hogy a legmagasabban fekvő, elzárt völgyekben a lakosság 90 százaléka szenvedett golyvában, és akár 2 százalékuk is kretenizmussal élt. Napóleon 1810-es népszámlálása során csak Valais kanton mintegy 70 ezres populációjában négyezer érintettet regisztráltak. Bár a jelenséget sokáig a beltenyészettel, a rossz higiéniával vagy a gleccservízzel magyarázták, az igazi ok a geológiában keresendő: az utolsó jégkorszak hatalmas jégtakarója a magashegyi régiók talajából teljesen kimosta a pajzsmirigy működéséhez elengedhetetlen, tengeri eredetű jódot. Ezt az összefüggést később, 1965-ben Franz Merke bázeli sebész tudományosan is igazolta, bebizonyítva, hogy az egykori jégtakaró kiterjedése tökéletesen egybeesett az endémiás golyva területével.

A betegség visszaszorításának története három, a 20. század elején tevékenykedő svájci orvoshoz köthető. Heinrich Hunziker, az Adliswilben praktizáló orvos 1914-ben publikált esszéjében elsőként vetette el a korábbi téves hipotéziseket, és rögzítette, hogy a pajzsmirigy-megnagyobbodás egyszerűen a jód nevű nyomelem hiányára vezethető vissza. Bár a felismerést csaknem egy évszázaddal korábban Jean-François Coindet genfi orvos is megfogalmazta, Hunziker innovációja abban állt, hogy a jódot nem gyógyszerként, magas, esetenként toxikus dózisokban kívánta alkalmazni, hanem az alapvető táplálkozás részévé tenni apró, folyamatos mennyiségben.

A tudományos elméletet Otto Bayard valais-i orvos ültette át a gyakorlatba 1918-ban. Bayard saját kezűleg dúsította jód-nátriummal az asztali sót, amelyet öt hónapon át tesztelt Grächen falu öt, golyvától szenvedő családján. Miután az eredmények toxikus mellékhatások nélkül bizonyultak sikeresnek, szövetségi támogatással a szomszédos Törbel településen is bevezette a módszert, amely rövid idő alatt több mint ezer ember gyógyulását hozta el.

Az országos bevezetés kulcsfigurája egy appenzelli sebész, Hans Eggenberger volt. A Svájci Golyva Bizottság 1922 januári ülése után, amelyen értékelték Hunziker és Bayard eredményeit, Eggenberger kiterjedt lakossági kampányba kezdett. Felismerve a svájci társadalom gyanakvását a felülről jövő, étkezést érintő intézkedésekkel szemben, az általa bevezetett "Vollsalz" (teljes só) elnevezéssel természetes termékként marketingelte a jódos sót. Fórumokat tartott, falusi mozikban vetített felvilágosító anyagokat, és a helyi Vöröskereszt bevonásával több ezer aláírást gyűjtött a jódos só árusításának engedélyezéséért. Hatására az Appenzell Ausserrhoden kanton hatóságai már 1922 tavaszán - hónapokkal a szövetségi szintű ajánlás előtt - engedélyezték az új típusú só értékesítését.

A Svájci Rajnai Sólepárlók 1922 novemberében kezdték meg a jódozott só ipari forgalmazását, amely egy éven belül már 17 kantonban elérhető volt. Az évtized végére a megelőző intézkedés nemzeti szintűvé vált, a golyva és a süketséggel születettek aránya drasztikusan visszaesett, a harmincas évektől kezdve pedig megszűnt a kretenizmus az alpesi országban.

A svájci sikertörténet globális mintaként szolgált: az Egyesült Államok már 1924-ben követte az európai példát, majd a következő évtizedekben a világ legtöbb országa csatlakozott a jódhiány felszámolásához. Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a jódhiány ma is az egyik legfőbb megelőzhető agykárosodási ok a világ elmaradott régióiban, a svájci modell bebizonyította az élelmiszer-alapú prevenció rendkívüli hatékonyságát.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

erotika

• Véletlen felismerés oldotta meg az erotikus témájú római mozaik rejtélyét
• Korántsem voltak mentesek a pajzán hajlamoktól Amerika alapító atyái
• Ez volt a kis kék pirula középkori elődje
• „Csók elején nem érdemes kapkodni!” – szex a Kádár-rendszerben
• Így próbálták pótolni a megfogyatkozott férfierőt a középkorban
• Amerika alapító atyáinak túlfűtött magánélete
• Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben
• Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard
• Erotikus mitológiai ábrázolások harangozzák be a tavaszt a Szépművészeti Múzeum új kamaratárlatán