Afrikai hercegeknek maszkírozva alázták meg a brit haditengerészetet Virginia Woolf és társai

Festettarcú abesszínek

Ám semmi sem az volt, mint aminek elsőre látszott. A „külföldiek” arca feketére volt festve (a színházakban ekkoriban bevett gyakorlatnak számított, hogy a feketék szerepeit festett arcú fehérek játszották el), szakálluk pedig feltehetően vigyoruk leplezésére szolgált. A csoport tagjai akkoriban még javarészt ismeretlenek voltak, később azonban néhányan koruk leghíresebb művészei és gondolkodói közé tartoztak. Köztük volt a festő Duncan Grant mellett a 20. századi brit irodalom egyik legnagyobb alakja, Virgina Woolf, valamint testvére, Adrian Stephen is, akik később mindannyian a Bloomsbury-kör nevű értelmiségi csoport tagjaként is ismertté váltak.

Vezetőjük, Horace de Vere Cole és társai korábban már kiviteleztek egy hasonló tréfát a Cambridge-i Egyetemen, amikor Zanzibár szultánja, valamint kísérete tagjainak adták ki magukat. Ezúttal azonban jóval többről volt szó: rávették ugyanis a brit királyi haditengerészet tisztjeit, hogy elvigyék őket, mint abesszín hercegeket egy különleges hajóbejárásra a HMS Dreadnought nevű zászlóshajón.

A Dreadnought-átverést alaposan tanulmányozó Dannell Jones szerint ezekben az években hágott tetőpontjára a britek és a németek közötti tengeri versengés. A négy évvel az incidens előtt szolgálatba lépő csatahajó megjelenése pillanatában minden korábbi hajót elavulttá tett, és a brit tengeri fölény szimbóluma lett. A hajó a brit haditengerészet Achilles-ina, a tréfamesterek tökéletes célpontja volt.

1910. február 7-én elérkezett a nagy nap. Hideg, esős idő volt, a „külföldi delegáció” brit segítői sietve kísérték az „abesszíneket” a dél-angliai Weymouthba. Vigyázni kellett, nehogy lekopjon az arcukról a festék, mint ahogy a többi kiegészítő sem a legjobb minőségű anyagokból készült.

Horace de Vere Cole – magát Herbert Cholmondeley-nek, a külügyminisztérium valójában nemlétező tisztviselőjének, a delegáció egyik segítőjének kiadva – már korábban, távíratban értesítette a haditengerészetet az abesszín delegáció terveiről. Adrian Stephen későbbi beszámolójában leírta, hogy azt gondolta, könnyen elképzelhető, hogy a haditengerészetnél teljesen figyelmen fogják hagyni a küldöttség érkezését, ehhez képest azonban a weymouth-i állomáson egy talpig egyenruhában feszítő tiszt várta őket. Ekkoriban a brit társadalomban komoly előítéletek voltak a színes bőrű emberekkel szemben, ezt azonban félre tudták tenni, ha magas rangú színes bőrűekről volt szó.

1. Festettarcú abesszínek
2. Vörös szőnyeg és egy bizarr verekedés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2014

• Elhagyott kastély a 19. századi "Chicagóban"
• Rembrandt, a titokzatos
• Híres történelmi csókok
• Ilyen volt Hitler magánélete egy hódolója szerint
• A budai zsidóság az oszmán hódoltság idején
• A Horthy-Hitler-találkozók históriája
• Meghökkentő múltbéli fogások
• A Horthy-kultusz és a magyar zsidóság
• Az életébe került a mexikói kaland Ferenc József öccsének