Adóegyenlőtlenségek robbantották ki a francia forradalmat

Marco Tabellini, a Harvard Business School adjunktusa és az RFBerlin kutatója által jegyzett tanulmány statisztikai adatokkal igazolja a korabeli adórendszer és a lázadások közötti ok-okozati összefüggést. Az elemzés rávilágít, hogy 1750 és 1789 között a magas belső vámokkal és súlyos sóadóval (gabelle) terhelt területeken kétszer annyi felkelés zajlott le, mint a kedvezőbb helyzetű régiókban.

Az adóterhek földrajzi különbségei drasztikusak voltak. Míg az alacsony adókulcsú körzetekben a háztartások éves jövedelmük mindössze 2,5 százalékát költötték sóra, addig a leginkább terhelt vidékeken ez az arány elérte a 13 százalékot, ami hatalmas terhet rótt a legszegényebb rétegekre.

A lakosság elégedetlensége markánsan megjelent az 1789 elején XVI. Lajos királynak benyújtott panaszfüzetekben is. A tanulmány szerint a magasabb adójú régiók küldöttei 72 százalékkal több panaszt fogalmaztak meg a közterhekkel és vámokkal kapcsolatban. A hosszú évtizedek alatt felgyülemlett feszültség 1788-ban érte el a kritikus pontot, amikor egy rendkívül aszályos nyarat egy kivételesen hideg tél követett.

A terméskiesés miatt az egekbe szökő kenyérárak országszerte éhséglázadásokat robbantottak ki, miközben az uralkodó az államcsőd elkerülése érdekében további adóemeléseket tervezett. Franciaország pénzügyi összeomlását nagyrészt az észak-amerikai függetlenségi háború katonai támogatása, valamint a versailles-i udvar pazarló költekezése idézte elő, ám a király vonakodott formális csődöt jelenteni.

A gazdasági egyenlőtlenségek hatása a francia forradalom későbbi szakaszában is meghatározó maradt. A Bastille 1789. július 14-i ostromát követő vidéki felkelések sokkal hevesebbek voltak azokban a körzetekben, amelyeket korábban a legmagasabb adókkal sújtottak. Ezek a parasztmozgalmak vezettek végül 1789 augusztusában a feudális kiváltságok, köztük a nemesség adómentességének eltörléséhez.

A parlamenti felszólalások elemzése azt is kimutatta, hogy az aránytalanul adóztatott régiók képviselői politikai téren is sokkal radikálisabbá váltak. Ők alkották a monarchia legkritikusabb ellenzékét, határozottabban támogatták a forradalmi reformokat, és 1793 januárjában lényegesen nagyobb arányban szavaztak XVI. Lajos kivégzésére is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. A modern demokráciák 17–18. századi gyökerei
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Bibliáját és sakk-készletét vitte magával a vesztőhelyre I. Károly angol király
• Nem tartotta tiszteletben az angol alkotmányosság alapját Földnélküli János
• 10 tény az amerikai függetlenségi háborúról
• 10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
• Mániákusan igyekezett kijavítani műveltségbeli hiányosságait az első amerikai elnök
• Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát
• Ilyenek voltak Amerika pajzán alapító atyái