A Wehrmacht mítoszai: ami a Nürnbergi perekből kimaradt

Hitler öngyilkossága után a szövetségesek új célt tűztek ki: kihallgatni minden olyan német tisztet, aki segíthet feltörni a Harmadik Birodalom titkos dossziéit. Az amerikaiak – ahogy Olivier Wieviorka hadtörténész megfogalmazta – kifejezetten a Wehrmacht hadműveleti gondolkodására és tisztikarának nézőpontjára voltak kiváncsiak. E kihallgatássorozatból két, mindmáig makacs legenda nőtt ki: a „tiszta” Wehrmacht és a mindenért felelős „Tél tábornok” története.

A „tiszta” Wehrmacht mítosza

Basil Liddell Hart A német tábornokok beszélnek (1948) című könyve tucatnyi interjút hozott nyilvánosságra, amelyekben a magas rangú tisztek egyöntetűen tagadták a háborús bűnökben való részvételt, és minden kegyetlenséget az SS-re hárítottak. A kép hamar rögzült: a Wehrmacht professzionális, lovagias hadsereg volt, amely a nemzetközi jog szerint harcolt.

A Nemzetközi Katonai Törvényszék Wilhelm Keitelt és Alfred Jodlt kivégezte háborús bűnökért, ám a Wehrmacht-ot – a Heer, a Luftwaffe és a Kriegsmarine laza koordinációjára hivatkozva – nem nyilvánította bűnszervezetté. Közben fény derült az OKW által aláírt parancsokra politikai komisszárok és civilek kivégzésére, de a mítosz még élt.

Csak 1995-ben, a Vernichtungskrieg. Verbrechen der Wehrmacht 1941–1944 című vándorkiállítás nyitányán találta magát szemben a német közvélemény a bizonyítékok tömegével: fotók, naplók és parancsok igazolták, hogy a frontkatonák is részesei voltak a kegyetlenkedéseknek. Az első tárlatot heves vita és végül átdolgozás követte, de a „tiszta Wehrmacht” narratívája ekkor roppant meg végleg.

Tél tábornok – a kényelmes bűnbak

A német tábornokok a keleti front kudarcait a dermesztő orosz télre fogták. Wieviorka szerint ezzel takarták el a stratégiai hibákat: az előkészületlen utánpótlást, és a szovjet erősségeket: a szovjet vasutat és a mozgósított ipar volumenét. A Szovjetunió mindössze három év alatt északra telepítette gyárait, és 105 251 páncélost szerelt össze, miközben Németország alig 46 000-et tudott kiállítani.

Az Egyesült Államok 2 382 311 teherautót gyártott – a világháborús termelés 62,5 százalékát –, míg a Harmadik Birodalom 300 000-nél is kevesebbet. A Tiger I szupernehéz harckocsik 1943-tól igyekeztek pótolni a mennyiségi hiányt, de nem tudták felvenni a versenyt a szovjet–amerikai gépezettel.

A „Tél tábornok” legenda elhomályosította a szovjet hadvezérek – mindenekelőtt a szegény sorból indult Georgij Zsukov – szakértelmét. Heinz Guderian emlékirataiban elismerte: „1941 tele és tavasza szörnyű rémálom volt”, de a hideg ugyanúgy sújtotta a Vörös Hadsereget is. A vereség fő oka a rossz stratégia és a szövetségesek ipari fölénye maradt.

Örökség és utóélet

A Harmadik Birodalom bukása után a német tisztek igyekeztek fehérre mosni a Wehrmacht hírnevét és elfedni a keleti front baklövéseit. Az amerikai kormányzatnak sem volt ez elllenére, hiszen az amerikai Operation Paperclip keretében több mint 1600 német tudóst – köztük rakétamérnököket – vittek az Egyesült Államokba, hogy a hidegháborús fegyverkezést szolgálják. Nagyobb erkölcsi dilemmát jelentett volna azokkal a német tudósokkal együtt dolgozni, akik a a valódi német hadsereget segítették, mint olyanokkal, akik a „tiszta Wehrmacht”-ot segítették.

Ma már a legtöbb történész egyetért abban, hogy mindkét legenda – a „tiszta Wehrmacht” és „Tél tábornok” – megdőlt, de a múlt árnyai újra és újra felbukkannak a közbeszédben.