A tudatosság helyett a kedvező klíma segítette a gabonák háziasítását
Alapjaiban árnyalhatja a gabonaháziasítás legkorábbi szakaszáról alkotott tudományos elképzeléseket az a friss tanulmány, amely a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban jelent meg. A Kieli Egyetem és az Oxfordi Egyetem nemzetközi kutatócsoportjának eredményei bizonyítják, hogy a tizenegyezer évvel ezelőtti magméret-növekedés nem a tudatos emberi szelekció és a talajművelés eredménye volt, hanem a növények természetes reakciója a kedvező éghajlati és vízellátottsági viszonyokra.
- A kieli és oxfordi egyetemek kutatói bizonyították, hogy az újkőkorszak elején a gabonaszemek méretnövekedését elsősorban a kedvező vízellátottság okozta.
- A jordániai régészeti lelőhelyeken vizsgált árpa- és tönkebúzamaradványok izotópos elemzése cáfolja azt a korábbi feltételezést, hogy a korai földművelők már tudatosan szelektálták a növényeket.
- A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikált eredmények alapjaiban írják át a mezőgazdaság kialakulásának legkorábbi szakaszáról alkotott tudományos képet.
A kutatók a jordániai Vádi el-Hasza régióban található el-Hemme és Sarara kora újkőkorszaki településein feltárt elszenesedett árpa- és tönkebúzamaradványokat vizsgálták meg. Az elemzés során az archeobotanikai formavizsgálatokat a gyomnövényzet ökológiai felmérésével és a stabil szénizotópok mérésével kombinálták.
Jade Whitlam, az Oxfordi Egyetem munkatársa és a tanulmány első szerzője szerint a leletek között a tipikus vadon termő mérettől a háziasított gabonákra jellemző nagyságig számos változat előfordult. A gabonákat kísérő gyomnövények ökológiai elemzése ugyanakkor azt mutatta, hogy ezek a növények háborítatlan környezetben fejlődtek, ami egyértelműen ellentmond a szisztematikus talajművelés korábbi elméletének.
A magok méretbeli eltéréseinek okát a stabil szénizotópok vizsgálata tisztázta, amely pontos képet ad a növények egykori növekedési feltételeiről. Pascal Flohr, a tanulmány társszerzője rámutatott, hogy a háziasított mérettartományba eső nagyobb árpaszemek izotópos értékei nedvesebb fejlődési körülményekre utalnak. Ezzel szemben a kisebb, vadon termő méretű magok esetében az adatok jelentősen szárazabb környezetet jeleznek. A vizsgálat egyértelműen bizonyítja, hogy a víz rendelkezésre állása döntő befolyással volt a korai holocén időszakban a gabonaszemek méretére a levantei térség déli részén.
A mezőgazdaság kialakulása az emberiség történetének egyik legjelentősebb fordulópontja, amely a vadászó-gyűjtögető életmódról a letelepedett, élelmiszer-termelő társadalmak felé vezető utat jelentette. A délnyugat-ázsiai termékeny félhold területén mintegy tizenegyezer évvel ezelőtt kezdődött folyamat során a vadon termő gabonafélék és hüvelyesek fokozatosan kultúrnövényekké váltak.
Ez is érdekelhet
A vadgabonák eredendően törékeny kalásszal rendelkeznek a magok természetes szóródása érdekében, továbbá viszonylag kis szemméretűek. A tudomány eddig úgy vélte, hogy a korai földművelők tudatos tevékenysége, az úgynevezett háziasítás előtti termesztés vezetett a nagyobb szemek és az ellenállóbb kalászok gyors szelekciójához.
Cheryl Makarewicz, a Kieli Egyetem professzora és a kutatás vezetője hangsúlyozta, az új eredmények arra utalnak, hogy a nagyobb hozamot biztosító genetikai kiválasztódás a korábban feltételezettnél jóval később ment végbe. A kora újkőkorszaki növényhasznosítási gyakorlat a friss adatok tükrében kevésbé tekinthető egy radikálisan új, háziasítási szándékkal indított mezőgazdasági forradalomnak, sokkal inkább a vadászó-gyűjtögető közösségek évezredes környezetalakító tevékenysége természetes folytatásaként értelmezhető.
