A robotharcsától a galambkameráig – milyen eszközöket használtak a CIA ügynökei?

Az idén 70 éves fennállását ünneplő CIA főhadiszállásán egy önálló kiállítás foglalkozik az amerikai titkosszolgálat hírszerzési eszközeivel. Bár a kiállított eszközök – érthető okokból – meglehetősen régiek és leginkább a hidegháború éveiből származnak, így is bepillantást nyújtanak a „valódi James Bondok” világába.

Az insectothopter

Ezt a szitakötő alakú és méretű repülő szerkezetet arra tervezték, hogy a rajta lévő kamera segítségével információszerzésre használhassák a CIA ügynökei. A „drónt” egy apró gázmotor működtette, ami mozgatta a szárnyakat, míg a „kipufogóján” keresztül az előrehaladást is segítette. Bár a szerkezet a miniatürizálás kiváló példájává vált és valóban képes volt repülni, tényleges bevetésre sosem tudták használni. Az insectothopter ugyanis oldalszélben teljesen kormányozhatatlanná vált, és nem volt olyan apró kamera, amelynek súlyát elbírta volna.

Az OXCART lopakodó

A hidegháborús technológiai versenyfutás egyik csúcsterméke volt az 1967-ben szolgálatba állított, OXCART kódnévre keresztelt, Lockheed A-12-es lopakodó repülőgép. A 3,540 km/órás csúcssebességet elérni képes lopakodó akár 27 km magasságból is képes volt felvételeket készíteni anélkül, hogy az ellenség észlelte volna. A repülőgép fejlesztése hosszú éveket vett igénybe, amelynek során számos technikai probléma lépett fel és két pilóta életét is vesztette a tesztrepülések során. Végül alig egy évig volt szolgálatban 1967-68 között, amikor az OXCART 29 bevetésen vett részt Vietnám fölött, amelynek során kulcsfontosságú információkkal látta el az amerikai haderőt.

Tű a földben

Egy beépített titkosügynök számára létfontosságú, hogy az összegyűjtött információkat biztonságban és észrevétlenül juttassa el kapcsolattartója számára. Ellenséges területen azonban gyakran lehetetlen, hogy a két ügynök személyesen is találkozzon egymással, ezért különféle módszereket fejlesztettek ki az információcsere lebonyolítására. Ennek egy példája ez a kis tüske, amelyet csak le kell ejteni a kijelölt helyen és egyszerűen a földbe nyomni. Minthogy pedig a belseje üreges volt, kiválóan lehetett bele üzeneteket vagy éppen egy filmtekercset rejteni.

Galambkamera

A CIA gyorsan felismerte, hogy az elv, amely alapján a galambokat postai üzenetek célbajuttatására lehet használni, tökéletesen alkalmassá teszi a madarakat arra is, hogy felvételeket készítsenek a megfigyelni kívánt célpontról. Ennek érdekében egy kis méretű kamerát erősítettek a madarakra, akik, miután berepülték az ellenséges területet, visszatértek a kiindulópontra. A kamerát úgy programozták, hogy rendszeres időközönként állóképeket készítsen, így sokkal közelebbről tudták megfigyelni a célpontot, mint a műholdakról és lopakodókról készített felvételeken.

A robotharcsa

Hasonlóan az insectothopterhez, a CIA kísérletezett egy vízi felderítő eszközzel is. A Charlie névre keresztelt, harcsa alakú, távírányítással kormányozható robot-tengeralattjáró feladata az volt, hogy észrevétlenül vízmintákat gyűjtsön atomerőművek közelében.

Egy üreges dollár

A földbe nyomható tüskéhez hasonló célokat szolgált ez az üreges ezüstdollár érme, amelybe titkos üzeneteket és kis méretű filmeket lehetett rejteni.

Megfigyelő ruhák

Ellenséges területen létfontosságú volt, hogy egy ügynök olyan felszereléssel legyen ellátva, amellyel szinte teljesen észrevétlenül tudott fényképeket készíteni. Erre a célra szolgáltak a ruhatűkbe, gombokba vagy épp a gallérba rejtette apró kamerák és mikrofonok, amelyek segítségével akár dohányzás vagy épp egy pohár whiskey kortyolgatása közben is biztonságosan lehetett rögzíteni az eseményeket.

A piparádió

Talán az egyik legötletesebb rejtett kommunikációs eszköz volt ez a piparádió, amelynek szárába egy kis méretű vevőkészüléket helyeztek. Működési elve pedig az volt, hogy az állkapocscsont továbbította az érkező hangot a békésen pipázó ügynök hallójárataiba.

Egy hamis filmgyártó vállalat

Az 1979-es iráni iszlám forradalom során, a sah elmenekülése miatt feldühödött tömeg megostromolta és elfoglalta az Egyesült Államok teheráni nagykövetségének épületét. Hat diplomatának sikerült elmenekülnie és a következő hónapokban jobbára a kanadai nagykövetség által biztosított búvóhelyeken húzták meg magukat. A CIA együttműködve a kanadaiakkal egy rendkívül összetett és kockázatos mentőakció-tervet dolgozott ki a diplomaták hazahozatalára. Felállítottak egy filmgyártóvállalatot, Studio Six Productions néven, amelynek saját irodát béreltek Hollywoodban és nekiláttak egy ókori görög mitológiai történeten alapuló film készítésehez. Az akció lényege az volt, hogy az álcázott CIA-ügynökök helyszínkeresés ürügyén Iránba érkeztek, majd a diplomatákat kanadai és ír nemzetiségű filmeseknek álcázva, sikeresen felültették egy Svájcba tartó repülőgépre. Az Argo-akció című film alapját ez a megtörtént esemény adta.