A női szüzesség szimulálásáról is írt Caterina Sforza

A kora újkori orvoslás, az alkímia és a szigorú társadalmi elvárások metszéspontjára világítanak rá azok a 16. századi titkos receptek, amelyek a női szüzesség látszatának helyreállítását, valamint a férfiak szexuális teljesítőképességének fokozását célozták Caterina Sforza reneszánsz grófnő híres kéziratában – mutat rá Meredith K. Ray történész.

A kutatás a reneszánsz Itáliában rendkívül népszerű, úgynevezett „titkok könyvei” (libri di segreti) műfaját vizsgálja, fókuszba állítva Caterina Sforza Experimenta című, több mint 300 receptet és formulát tartalmazó gyűjteményét. A történész elemzése rámutat: a kora újkori társadalomban a szexuális egészségügyi problémákat – mint az impotencia, a meddőség vagy a szüzesség elvesztése – tisztán fiziológiai állapotokként kezelték, amelyeket gondosan elkészített alkímiai és gyógynövényes keverékekkel, desztillációs eljárásokkal próbáltak orvosolni.

Az Experimenta lapjain található receptek egyik legjelentősebb, a kutatás által kiemelt csoportja a szüzesség „helyreállítására” vagy meggyőző szimulálására tesz kísérletet. Az egyszerűbb eljárások során az alkímiában alapvető eszköznek számító lombikban (alembik) desztilláltak zsályát és vizet, majd a folyadékot helyileg alkalmazták. A bonyolultabb, több mint tíz összetevőt igénylő és két hétig készülő formulák, valamint a porított szegfűszegből és borból készült pesszáriumok a korabeli leírások szerint képesek voltak a testet anatómiailag olyanná formálni, hogy az „a legtermészetesebb és legtökéletesebb szűz” benyomását keltse.

A kézirat emellett a szüzesség biológiai ellenőrzésére is kínált egy korabeli tesztet. A módszer szalmiáksót (ammónium-klorid), egy enyhe vizelethajtó hatású vegyületet használt: a hiedelem szerint a folyadék kiürülésének sebességéből lehetett következtetni arra, hogy a nő „romlatlan” maradt-e. Mivel a női reproduktív rendszer anatómiája nagyrészt rejtve volt a korabeli orvoslás előtt, gyakran támaszkodtak ilyen közvetett, fiziológiai reakciókat kiváltó tesztekre.

A gyűjtemény a férfiak számára is kínált megoldásokat az impotencia kezelésére és a szexuális állóképesség növelésére, hogy – amint azt a szöveg indokolja – a feleségek ne keressenek más szeretőt. Ezeket a recepteket Sforza részben titkosítva, kódolva jegyezte le a kéziratban. A belsőleg vagy helyileg alkalmazott főzetekhez olyan, a korabeli orvoslásban afrodiziákumnak tartott alapanyagokat használtak, mint a kosborgyökér (satyrion), a vaddisznózsír, a bors, vagy a szkink.

Alkímia és társadalmi kontroll

A kézirat szerzője, Caterina Sforza (1463–1509) a reneszánsz Itália egyik legbefolyásosabb alakja, Imola és Forlì uralkodója volt, aki a történelembe elsősorban a Borgia családdal – különösen Cesare Borgiával – szembeni fegyveres ellenállásával írta be magát. Hadvezéri és politikai tevékenysége mellett kiterjedt érdeklődést mutatott az orvostudomány, az alkímia és a kozmetika iránt.

A Meredith K. Ray által vizsgált libri di segreti (titkok könyvei) műfaja a 16. századi Olaszországban élte virágkorát. A korábbi, latin nyelvű, kizárólag tudósoknak szóló orvosi traktátusokkal ellentétben ezek a kézikönyvek már nemzeti nyelven íródtak, és a szélesebb, írástudó közönséget célozták meg. A receptek szájhagyomány, kéziratmásolás és a korai nyomtatott könyvek révén terjedtek.

A kutatás rávilágít, hogy a Sforza-féle receptek alapelvei az alkímiából táplálkoztak. Ahogyan az alkimisták a fémek transzmutációjára törekedtek desztillációval és hevítéssel, úgy hitték, hogy az emberi test anatómiája is megváltoztatható és manipulálható a megfelelő szerekkel.

A szüzesség szimulálására vonatkozó receptek történelmi jelentősége túlmutat a puszta orvostörténeti érdekességen. A kora újkori társadalomban a női tisztaság szigorú elvárás volt, amely alapvetően meghatározta a nők társadalmi megítélését, hírnevét és házassági kilátásait. A tanulmány következtetése szerint ezek a titkos gyűjtemények kettős célt szolgáltak: miközben a korabeli tudomány eszközeivel próbálták javítani a fiziológiai funkciókat, végső soron a fennálló patriarchális társadalmi normák és szexuális szokások fenntartását segítették elő – a nők esetében a házasság keretein belüli tisztaság látszatának megőrzésével, a férfiak esetében pedig a felszarvazás elkerülésével.