A New York-i zsidó bevándorlók elfeledett fürdőit kutatja egy régész
Egy New York-i régészhallgató kiterjedt levéltári kutatásokkal igyekszik azonosítani Manhattan korai zsidó bevándorlóinak betemetett vagy elfeledett rituális fürdőit, az úgynevezett mikvéket, írta meg a The Times of Israel. Miriam Entin adatbázisa lehetővé teszi majd a helyi örökségvédelmi szakemberek számára a jövőbeli célzott ásatások megtervezését és a kutatás arra is rávilágít, hogy a rituális tisztálkodás helyszíneinek feltárása a mindennapi társadalomtörténet megismerése szempontjából is kiemelkedő jelentőségű.
- Miriam Entin amerikai régészhallgató Manhattan betemetett zsidó rituális fürdőit kutatja.
- A kutató biztosítási térképeket és korabeli újsághirdetéseket is felhasznál a mikvék azonosításához.
- A feltárt fürdők és a hozzájuk kapcsolódó leletek új adatokat szolgáltatnak a bevándorlók életkörülményeiről.
A City University of New York végzős doktorandusza, Miriam Entin történelmi dokumentumok és térképek alapján kutatja fel a 19. és a 20. század fordulóján épült fürdőket. A szakember munkája során tűzkár-biztosítási térképeket és korabeli jiddis nyelvű újsághirdetéseket vet össze a zsinagógák nyilvántartásaival.
A biztosítótársaságok által rendszeresen frissített dokumentumokon gyakran jelölték a pincékben működő fürdőket, így a térképek kronologikus vizsgálatával nyomon követhető egy-egy mikve megépítése, majd későbbi elbontása vagy eladása. A hirdetések eközben olyan gyakorlati információkkal szolgálnak, mint az intézmény címe, vagy a tisztaságot igazoló rabbi neve. Az összeállított adatbázis eddig több tucatnyi elveszett fürdő helyzetét azonosította a Lower East Side negyedben és a környező kerületekben.
A New York-i zsidó közösség közel 400 éves történelme ellenére a régészek eddig mindössze három történelmi mikvét tudtak fizikailag is azonosítani a városban. Ezeket a létesítményeket jellemzően véletlenül, építkezések vagy pincefelújítások során találták meg, például az Eldridge Street-i zsinagóga közelében és a Keleti 3. utcában. A kevés régészeti bizonyíték legfőbb oka a sűrű városi beépítettség, amely szinte lehetetlenné teszi a célzott kutatóárkok nyitását. A beruházókat ráadásul szorítják a határidők, így a kulturális örökségvédelmi felméréseket és az esetleges leletmentést a lehető legrövidebb idő alatt kell elvégezni. Az elfeledett medencék zöme ezért továbbra is a bérházak lebetonozott pincéiben vagy a modern szállodák alapjai alatt rejtőzik.
A rituális medencék feltárása és elemzése ugyanakkor értékes adatokkal szolgál az egykori életkörülményekről. Egy 2001-ben, az Allen Streeten talált mikve esetében a régészek márványlépcsőket és a csúszásveszélyt csökkentő speciális védőelemeket azonosítottak, ami a fürdőzők testi épségét biztosító intézkedésekre utal. A medencék kialakítása, a külön bejáratok megléte és az építészeti megoldások mind a közösség vallási előírásainak és a modern nagyvárosi kihívásoknak a találkozását tükrözik. A vallási vezetőknek például komoly teológiai vitákat kellett lefolytatniuk arról, hogy a hagyományos eső- vagy forrásvíz mellett milyen módon használhatják fel a városi vezetékes vizet a fürdők feltöltéséhez.
A mikve, vagyis a rituális alámerülésre szolgáló fürdő a zsidó vallási és közösségi élet egyik legfontosabb intézménye, amely az ortodox közösségek számára alapvető előírás. A vallási törvények szerint a nőknek a menstruáció és a szülés után, valamint a házasságkötés előtt kötelező a rituális megtisztulás, de a fürdőt bizonyos esetekben a férfiak és a vallásba betérők is használják. A tisztaság megőrzése érdekében a medencéket meghatározott szabályok szerint kell megépíteni, és minimális mennyiségű természetes eredetű víznek mindig lennie kell bennük. A New York-i bevándorlók esetében a forrásvíz hiányát gyakran hó vagy esővíz hozzáadásával oldották meg a kóser minősítés eléréséhez.
Ez is érdekelhet
Az Egyesült Államokba áramló zsidó bevándorlás a 19. század végén és a 20. század elején érte el a csúcspontját, amikor kelet-európai zsidók milliói menekültek az oroszországi pogromok és a gazdasági kilátástalanság elől. A New Yorkba érkezők tömegei a zsúfolt, rossz infrastrukturális adottságokkal rendelkező bérkaszárnyákban, a Lower East Side negyedben találtak menedéket. Mivel a korabeli lakások jelentős részében nem volt kiépített fürdőszoba, a pincékben és az udvarokon működő rituális fürdők sok esetben a higiéniai szükségleteket is kielégítették.
Ahogy a 20. század közepén a zsidó lakosság gazdaságilag megerősödött és más városrészekbe költözött, ezek az egykor nyüzsgő, zsúfolt fürdők fokozatosan elnéptelenedtek, majd az enyészeté lettek. A jelenlegi régészeti kutatások ezt a felszámolt és lebetonozott szociális hálózatot teszik ismét láthatóvá.
