52 év után azonosították a Led Zeppelin ikonikus lemezborítóján szereplő idős férfit

Egy fél évszázados rejtély oldódott meg: az 52 éve, 1971. november 8-án megjelent cím nélküli, Led Zeppelin IV néven ismert nagylemez borítójának középpontjában álló kép egy özvegy tetőfedőt ábrázol, akit 1892-ben fotóztak le.

Világszerte ismert rejtély

Az 1960-as és 1970-es évek korszakalkotó angol rockzenekara, a Led Zeppelin rajongói számára azonnal felismerhető kép: egy ősz alak egy mezőn állva, botra támaszkodva, hajolva tart egy hatalmas köteg mogyoróvesszőt a hátán.

A lemezborító középpontjában álló kép eredetét azonban már több mint fél évszázada csak találgatni tudják, azt ugyanis teljes homály fedte – egészen mostanáig.

Mint kiderült, egy a fénykép a 19. század végén készült, és egy Wiltshire megyei tetőfedőt ábrázol.

Brian Edwards, a Nyugat-Angliai Egyetem helytörténeti tanszékének vendégkutatója egy fotóalbum lapozgatása közben bukkant a képre egy kiállításon, amelyet 2021-ben kurátorként a Wiltshire Museummal együttműködésben rendezett.

Edwards kutatása az olyan mindennapi élményforrásokat vette célba, amelyek érdeklődést ébresztenek a közönségben Wiltshire megye múltja iránt. A híres Stonehenge sziklakörről készült régi fényképek áttekintése közben pillantotta meg a nevezetes fotót, amely az albumborító révén vált világszerte ismertté.

„A Led Zeppelin zenéje kamaszkorom óta elkísért, úgyhogy remélem, hogy ennek a viktoriánus fényképnek a felfedezése tetszeni fog Robertnek, Jimmynek és John Paulnak” – mondta Edwards. (Robert Plant énekes, Jimmy Page gitáros és John Paul Jones basszusgitáros az 1980-ban feloszlott zenekar ma is élő tagjai.)

A napokban az 52. születésnapját ünneplő nagylemezből mintegy 37 millió példányt adtak el világszerte, és a banda egyik legnépszerűbb dalát, a Stairway to Heavent is tartalmazza.

A lemez borítója meglehetősen különös volt már a maga korában is: sem a zenekar neve, sem bármiféle cím nem szerepel rajta. A rőzseköteg alatt görnyedő férfi színes festménynek tűnő bekeretezett képe egy lepergőben lévő virágos tapétával borított falon függ. A hátsó borítón egy toronyház látható, feltehetően a Birmingham város Ladywood nevű városrészében ma is álló, húszemeletes Salisbury Tower.

Albumból albumra

A történet szerint a faágakat gyűjtő férfiről készült eredeti fényképnek egy bekeretezett, kiszínezett változatát Robert Plant énekes találta egy régiségkereskedésben a Berkshire megyei Pangbourne-ban, ahol Jimmy Page gitáros lakott.

A most felfedezett eredeti, fekete-fehér fotó egy fényképalbumban volt, amelyen az Emlékek egy Shaftesburybe tett látogatásról. Whitsuntide 1892. Ajándék Ernesttől, Nénikémnek. cím szerepelt. Száznál is több, épületekről és utcákról készült képet tartalmazott, továbbá néhányat vidéki munkásokról Wiltshire, Dorset és Somerset megyékből.

A görnyedő ember képe alá a készítő azt írta: „Wiltshire-i tetőfedő.” További kutatások fényt derítettek arra, hogy a férfinek Lot Long (máshol Longyear) volt a neve, 1823-ban született Mere kisvárosban, és 1893-ban hunyt el. Amikor a fotó készült, Long özvegyként élt egyedül egy kicsiny viskóban a Mere-i Shaftesbury Roadon.

Egy máshol szereplő aláírás részlete alapján – amely egyezést mutatott a fényképalbumban látható kézírással – az is kiderült, hogy a fénykép készítője feltehetően Ernest Howard Farmer (1856–1944) volt, a Regent Street-i Politechnikum fényképészeti iskolájának vezetője. Az iskola ma a Westminsteri Egyetem tagintézménye.

Farmer fényképe ma már a Devizesben található Wiltshire Museumban van, és 2024 tavaszán más, Nyugat-Angliában készült viktoriánus kori fényképekkel együtt tervezik kiállítani.

A múzeum igazgatója, David Dawson elmondta: A wiltshire-i tetőfedő: fényképes utazás a viktoriánus Wessexen át című kiállítás egyúttal Ernest Farmer munkásságát is meg fogja ünnepelni, akinek – bár neve ma nem ismert széles körben – vezető alakja volt a fényképészet művészetté fejlesztésének.

„A kiállítás során megmutatjuk, Farmer miként tudta megragadni Wiltshire és Dorset népének, falvainak és tájainak lelkét, amelyek akkora kontrasztot képeztek az ő megszokott londoni életéhez képest. Lenyűgöző látni, hogy ezt a vidék-város kontrasztot hogyan fejlesztette tovább a Led Zeppelin és tette eme ikonikus albumborító fókuszává hetven évvel később.”