500 éves inka rituálé hátborzongató részletei derültek ki

Az inka jégmúmiák új CT-vizsgálatai négy, mintegy ötszáz éve feláldozott gyermek maradványait elemezték. A kutatás feltárta haláluk módját és kimutatta betegségeiket. Az információk árnyalják a capacocha rituáléról és az áldozatok „tökéletességéről” szóló korabeli beszámolókat.

Az inka jégmúmiák utolsó pillanatai

Az inka jégmúmiák évtizedek óta őrzik az Andok magashegyi szentélyeinek titkait. A legújabb vizsgálatok során a kutatók négy gyermek mumifikálódott maradványait elemezték. A gyermekeket körülbelül ötszáz éve áldozták fel a capacocha rituálé keretében, majd az Andok távoli csúcsain helyezték el őket, hogy az istenek hírnökeivé váljanak.

A tanulmány a Journal of Archaeological Science Reports áprilisi számában jelent meg. A CT-felvételek részletes képet adtak a testek belső állapotáról, és új kérdéseket vetettek fel az áldozatok kiválasztásáról és haláluk körülményeiről.

Nem mindegyik gyermek halt meg a hegyen

A vizsgálatok kimutatták, hogy a négy áldozat közül legalább az egyik gyermeket nem a hegycsúcson ölték meg. A tízéves kislány testét máshol készítették elő, majd áthelyezték az Ampato vulkán közelében fekvő magas fennsíkra.

A kutatók megállapították, hogy a has- és mellüregéből eltávolították a szerveket, helyüket kövekkel és textíliákkal töltötték ki. Ez az első egyértelmű bizonyíték arra, hogy a vizsgált inka jégmúmiák közül legalább egy testet szándékosan előkészítettek a konzerválás előtt. A beavatkozás célja feltehetően az volt, hogy korrigálják az áldozat testi hiányosságait.

A múmiákat mintegy 5800 méteres tengerszint feletti magasságban, rendkívül száraz és hideg környezetben helyezték el. A természetes körülmények biztosították a kivételes konzerválódást.

Betegségek és sérülések az inka jégmúmiákon

A négy áldozat között egy nyolcéves, egy tízéves és egy tizennégy éves kislány szerepel, valamint a híres Ampato asszonya, akit Momia Juanita néven is ismer a közvélemény. Mumifikálódott testét 1995-ben találták meg az Ampato vulkán közelében.

Az orvosi vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak. A nyolcéves kislány nyelőcsöve kórosan megnagyobbodott, ami összefügghetett a Chagas-kórral, egy a térségben ismert parazitás fertőzéssel. A tüdején hegesedés nyomait is kimutatták, amelyeket tuberkulózis okozhatott.

Az eredmények ellentmondanak azoknak a korai spanyol krónikáknak, amelyek szerint a capacocha áldozatai mindig fizikailag tökéletes gyermekek voltak. Dagmara Socha, a Varsói Egyetem régésze szerint a történeti beszámolókat óvatosan kell kezelni. Mint fogalmazott: „Bár a történelmi források a gyermekeket fizikailag tökéletesnek és hibátlannak írják le, a modern tudományos elemzések egészen más valóságot tárnak fel.”

A capacocha rituálé valósága

A capacocha az Inka Birodalom egyik legfontosabb rituáléja volt. A kiválasztott gyermekeket és fiatalokat – fiúkat és lányokat egyaránt – szertartás keretében megölték, majd a magashegyi szentélyek közelében helyezték el őket. A közösség úgy hitte, hogy az áldozatok haláluk után is közvetítőként működnek az élők és az andoki hegyistenek, az Apuk között.

A vizsgálatok szerint a négy gyermek mindegyikét súlyos, fejre mért ütéssel ölték meg, valószínűleg fából készült bunkóval. A korabeli beszámolók eltérő módszerekről számoltak be, ám a mostani eredmények egységes képet mutatnak.

Pedro Pizarro egyik jelentése arról ír, hogy az emberek még a mumifikálódott testekhez is feljártak, és jóváhagyást kértek például házasságkötéshez. A régészeti és képalkotó vizsgálatok alapján úgy tűnik, ezek a gyermekek haláluk után is fontos vallási szerepet töltöttek be.