Medvetámadás végzett a paleolitikum egyik legismertebb tinijével

Az Arene Candide temetkezés Európa egyik legjobban dokumentált felső paleolitikus sírja. Egy új biorégészeti elemzés rekonstruálta egy gravetti kultúra idején élt fiatalember halálát, aki súlyos medvetámadás után, napokig tartó szenvedést követően hunyt el.

Az Arene Candide temetkezés jelentősége

Az olaszországi Liguriában található Arene Candide-barlang Európa egyik kiemelkedő régészeti lelőhelye. A középső paleolitikumtól a bronzkorig tartó emberi jelenlét nyomait őrzi. Itt került elő a Hercegként ismert felső paleolitikus csontváz, amelynek temetkezése évtizedek óta különleges figyelmet kap.

A maradványokat 1942. május 1-jén tárták fel Luigi Bernabò Brea és Luigi Cardini ásatásai során. Már az első vizsgálatok megállapították, hogy az állkapocs egy része és a bal kulcscsont hiányzik. A radiokarbonos kormeghatározás a temetést az időszámításunk előtti 27 900–27 300 közé, a gravetti kultúra idejére tette.

A fiatalember halálakor 14–17 éves lehetett. Testét vörös okkerrel fedett ágyra fektették. Több száz átfúrt kagyló, elefántcsontból készült medálok, agancsok és egy nagyméretű kőpenge kísérte a sírban. Ezek a tárgyak magas társadalmi státuszra utaltak.

Újraelemzés nyolcvan év után

A maradványokat több mint nyolc évtizeddel később a genovai Liguriai Régészeti Múzeumban vizsgálták újra. A kutatók makrofotográfiát, háromdimenziós fotogrammetriát és mikroszkópos elemzést alkalmaztak. Az eredmények szerint az állkapocs, a kulcscsont és a bal váll sérülései a halál előtt keletkeztek.

A koponyán, a nyakcsigolyákon és a fogazaton további töréseket azonosítottak. A bal oldali koponyacsonton mély, vonalas barázda, a jobb szárkapocscsonton perforáció jelent meg. A sérülések U alakú metszete és a csontok plasztikus deformációja erőszakos támadásra utal.

Medvetámadás nyomai

Az Arene Candide környezetében a felső paleolitikumban barnamedve, barlangi medve és leopárd is élt. Bár pontos fajmeghatározás nem lehetséges, a sérülések mintázata inkább medvetámadásra utal. Az arctörések, az állkapocs részleges elvesztése és a váll sérülései jellemzőek az ilyen találkozásokra, míg a nagymacskák által okozott nyaksérülések hiányoznak.

A kulcscsont és az állkapocs szivacsos állományában meginduló csontképződés arra utal, hogy a fiatalember a támadást követően rövid ideig még életben maradt. A külső kalluszképződés hiánya alapján a kutatók a túlélést nagyjából 48–72 órára becsülik.

Korábbi sérülések és korlátozott menekülés

A vizsgálat gyógyulófélben lévő törést mutatott ki a bal lábfej ötödik lábujján, valamint osteochondritis dissecans (leváló csontporcgyulladás, azaz az ízületi porc és az alatta lévő csont károsodása) jelenlétét a jobb bokacsonton. Ezek az elváltozások fájdalmat okoztak, és valószínűleg korlátozták a gyors mozgást, ami egy ragadozótámadás során végzetes hátrányt jelenthetett.

A kutatók szerint a halál másodlagos szövődmények, például belső vérzés vagy fejsérülés következménye lehetett. A nyak és az állkapocs körül elhelyezett sárga okker akár terápiás kísérletre is utalhat, amely a vérzés csillapítását célozta.

Új értelmezés a gravetti temetkezésekről

Az Arene Candide temetkezés ma már nem egy kiváltságos státuszú személy nyughelyeként értelmezhető. A gravetti kultúra más példáihoz hasonlóan inkább egy rendkívüli, traumatikus halálesetre adott közösségi válaszként jelenik meg. A pazar rituálé nem rangot fejezett ki, hanem egy megrázó esemény társadalmi feldolgozását szolgálta.

Az Arene Candide temetkezés az egyik legjobban dokumentált példája az ember és a nagyragadozók közötti halálos találkozásoknak a felső paleolitikumban. A fiatalembert nem hercegként temették el, hanem egy olyan tragédia nyomán, amely fájdalmat, sebezhetőséget és a halál értelmének közösségi megadását tette szükségessé.