Kalasnyikov: a tervező és öröksége

"Büszke vagyok a találmányomra, de szégyellem, hogy terroristák használják. Bárcsak olyan gépet találtam volna fel, amelynek a mezőgazdászok vehetnék hasznát - például egy fűnyírót" - mondta egyszer Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov, a tavaly december 23-án elhunyt feltaláló. Az általa megalkotott AK-47-es gépkarabélyből mára közel százmillió készült, ám az autodidakta fegyverbarkácsoló egy fillért sem látott belőle.

Versíró fegyverbarkácsoló

A világ talán legismertebb gépfegyverének feltalálója a lengyel-szovjet háború kellős közepén, 1919. november 19-én született a mai mongol-orosz-kazah határ közelében lévő Altáj Kormányzóság egyik falujában, Kurjában. 1930-ban családját és a környékbeli parasztokat kuláknak kiáltotta ki a szovjet hatalom, megfosztották tulajdonuktól és deportálták őket a nyugat-szibériai Tomszki területen lévő Nizsnyaja Mokhovaja faluba. A Kalasnyikov család tizenhetedik gyermeke, Mihail sokat betegeskedett, hatéves korában csak egy hajszál választotta el a haláltól.

Habár mindenféle mechanikai szerkezetű gép vonzotta a szabad idejében verseket író Kalasnyikovot, ő arról álmodott, hogy költő lesz belőle. Vágya tulajdonképpen beteljesedett, ugyanis egész életének meghatározó része maradt a versírás. Családja mindig a földből élt, ám a száműzetésük alatt vadászniuk is kellett, hogy betevő falat kerüljön az asztalra, így a tizenéves Mihail gyakran vette kézbe apja fegyverét. 

Mindössze a hetedik osztályt fejezte be, amikor mostohaapja engedélyével (édesapja tuberkulózisban hunyt el az elköltözés évében) visszament szülőfalujába. A több mint ezer kilométeres utat jórészt autóstoppal tette meg. Régi-új lakóhelyén egy traktorjavító telephelyen kapott munkát, ahol a mechanikai érzékét kamatoztathatta. Hamis papírjai miatt többször menekülnie kellett, így csak kilenc osztályt járt ki, amikor 1938-ban besorozták a Vörös Hadseregbe.

A fiatal Kalasnyikov

Alacsony termete és szakmai tudása miatt - a harckocsi technikusi képzés után - eleinte tankokat szerelt. A képzésének ideje alatt hozta létre első találmányát, egy harckocsikra szerelhető lövésszámláló szerkezetet, amelyért Georgij Zsukov tábornoktól egy karórát kapott jutalmul. A náci Németország támadása idején harckocsi parancsnokként őrmesteri rangban harcolt a németek ellen az 1. harckocsi-hadsereg egyik T-34-esében. 1941 októberében a brjanszki csata során súlyosan megsérült a vállán, s kórházba került, ahol 1942 áprilisáig kezelték.

A kórházban töltött hónapjai során tucatnyi beszámolót hallott a katonáktól, akik panaszkodtak a szovjet fegyverek megbízhatatlansága miatt, illetve hogy mennyire ki vannak szolgáltatva a Wehrmacht katonáival szemben, akik jóval több gépfegyverrel rendelkeztek, mint a Vörös Hadsereg. Lábadozása során letisztult benne, hogy melyek lennének a szovjet katona számára kívánatos kézifegyver-tulajdonságok. A mataji vasútállomáson töltött hathónapos betegszabadsága idején az ottani mérnökök segítségével megalkotta első géppisztolyát.

Bár bizonyos szerkezeti hiányosságok miatt nem vezették be a hadseregbe a találmányát, precizitására, tehetségére és hozzáértésére hamar felfigyeltek a szovjet vezetők. 1942-ben Kalasnyikovot a Vörös Hadsereg Fegyverzeti Főcsoportfőnöksége Központi Kézifegyverfejlesztő Csoportfőnökségére helyezték át. Az itt eltöltött évek alatt több ízben módosította és fejlesztette az eddig használatos gépfegyvereket, ami két tervezői oklevelet hozott számára. Ezzel bekerült a szovjet fegyvertervezés legfelsőbb köreibe.

A márkanév

1944-ben tervezte meg a 7,62x39 milliméteres lőszerhez szerkesztett, újonnan kifejlesztett öntöltővel ellátott karabélyt, amely az 1946-os fegyverének vált az alapjává. 1947-ben Kalasnyikov és segítője, Alekszandr Zajcev újabb módosítások után elkészítette a 7,62 milliméter űrméretű  "AK-47" jelű ("Avtomat Kalasnyikova-modell 1947" rövidítése) prototípusát, amelyet benyújtott elbírálásra.

1949-ben érkezett a jó hír: a Kalasnyikov leghíresebb találmányává váló AK-47-est bevezetik a szovjet hadseregben, ami a feltaláló számára az ismertség mellett a Sztálin Díj első fokozatának elnyerésével járt. A gépkarabély rendkívül strapabíró, megbízható, igénytelen, egyeslövésben viszonylag pontos, sorozatlövésben pedig nagy tűzerejű fegyvernek bizonyult, ami megalapozta hírnevét, s megkezdhette máig tartó "hódító" körútját. Időközben szimbólummá is vált, Mozambik zászlajára és Kelet-Timor címerébe is belekerült, sőt egyes afrikai területeken a „Kalash” nevet gyakran kapják a fiúgyermekek.

Mozambik zászlaja

Az RPK golyószóró, az PK könnyű géppuska, a PKSZ állványos géppuska, a PKT harckocsi-géppuska feltalálását is jegyző Kalasnyikov 1949-től kezdve az Udmurtföldön lévő izsevszki fegyvergyárban dolgozott, majd a műszaki tudományok doktora lett, s 16 akadémia választotta tagjává. Tehetségét nyugaton is elismerték, s a 2000-es évek elején a virginiai Amerikai Háborús Múzeumba is meghívást kapott. 2013. november 17-én kórházba került, majd egy hónappal később, december 23-án, 94 éves korában elhunyt.

Leghíresebb művéből, az AK-47-esből máig közel százmillió példány készülhetett, becslések szerint ennek a fele hamisított lehet. Mindez azért történhetett meg, mivel az Izsmas, a gépkarabély hivatalos orosz gyártója egészen 1997-ig nem szabadalmaztatta termékét. A hivatalos adatok szerint az AK-47-es 2006-ban a világ fegyvertermelésének mindössze tíz százalékát adta. A feltaláló mindig igyekezett kihangsúlyozni, hogy a fegyver feltalálásával hazáján akart segíteni, nem a pénz motiválta, s gyakorlatilag nem is származott bevétele a gyártásából, arról pedig nem tehet - állította -, hogy az AK-47 a terroristák kezébe került.

Kalasnyikov a Kalasnyikov vodka mögött

Bár a fegyverből valóban nem nagyon látott pénzt, a Kalasnyikov márkanévből nagyot szakított, ugyanis az unokája, Igor által vezetett, vodkákat, esernyőket, töltőtollakat és késeket forgalmazó németországi bejegyzésű cég, a Marken Marketing International (MMI) 30 százaléka az ő tulajdona volt. Az egyik zsebkést például AK-47-nek nevezték el.