Feltalálók, akiket nem tett gazdaggá találmányuk

A néhány nappal ezelőtt elhunyt Doug Engelbartot, a számítógépes egér feltalálóját sohasem tette gazdaggá találmánya, ugyanis - bár az eszközt százmilliók használják világszerte - szabadalma 1987-ben, még az egér elterjedése előtt lejárt. Íme további hét olyan "peches" feltaláló, akinek Engeltbarthoz hasonlóan nem sikerült meggazdagodnia.

LED

Amikor 1962-ben a ruszin származású ifjabb Nick Holonyak feltalálta az első gyakorlatban használható látható fényű LED-et (light-emitting diode), azt jósolta, hogy egy nap Edison villanykörtéit fogja helyettesíteni vele a világ számos pontján. A feltaláló munkatársai mindig azt mondogatták, Holonyaknak Nobel-díjat kellett volna kapnia, ám ő mindig alázatosan visszautasította a felvetést. Habár a világító dióda nélkül manapság már szinte elképzelhetetlen a modern technika (a forgalomirányítóktól kezdve a telefon kijelzőjéig sok helyütt felbukkan), elterjedésére még közel három évtizedet kellett várni, így Holonyak sem lett találmányából milliárdos.

Post-it

A jegyzettömbök egy különleges típusát egy amerikai multinacionális ipari konglomerátum, a 3M Company két dolgozója, Dr. Spencer Silver és kollégája, Art Fry találta fel. 1968-ban hoztak létre egy többször felhasználható, alacsony tapadású ragasztóanyagot, amelyet a laboratórium közelében talált sárga színű hulladékpapírokra illesztettek, ezzel meg is született az első post-it. 1977-ben dobták piacra, ekkor alig fogyott belőle, ám az ingyenes termékminták szétszórása után megjött a lendület: 1981-től egészen máig töretlen a sikere az öntapadós jegyzettömbnek az észak-amerikai kontinensen és Európában. A bevételt munkáltatójuk zsebelte be.

Art Fry és a post-it

AK-47

Az egyik leghíresebb és legismertebb fegyvertípust, az AK-47-est Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov találta fel, mialatt egy kórházban a második világháborús sebesüléséből igyekezett felgyógyulni. A szovjetek, így a feltaláló is az 1940-es német invázió során találkozott először a német StG44 karabéllyal, illetve annak amerikai társával, amelyek tanulmányozása után született meg a puska és géppisztoly pozitív tulajdonságait "egyesítő" Kalasnyikov gépkarabély. A laza illesztésű, egyszerű szerkezetű és kezelésű, ezáltal szinte bárhol bevethető fegyver rövid időn belül a világ számos pontján elterjedt, s napjainkig körülbelül 80-100 millió darab készülhetett belőle. A feltaláló állítása szerint a fegyver a hazája javát szolgálta.

Zafír lemezjátszótű

Marie Louise Killick angol hangmérnök 1945-ben szabadalmaztatta újfajta lemezjátszótűjét, amelyet egy cambridge-i székhelyű elektromos vállalat, a Pye Ltd. engedély nélkül használt fel. 1953-ban Killick beperelte a céget, s az öt éven át tartó pereskedés végén győztesen léphetett ki a bíróság épületéből. Nem kevés pénzt tehetett zsebre a brit hölgy, azonban cégének a következő évben bekövetkező csődje az egész „bevételt”  elvitte.

Tetrisz

Az Orosz Tudományos Akadémia munkatársaként dolgozó Alekszej Pazsitnov a szovjet kormány megbízásából készítette el 1985-ben az ügyességi játékot, amely a görög tetra szó és a feltaláló kedvenc sportja, a tenisz összevonásából tevődött össze. A feltaláló a játékból érkező jogdíjakat csupán egy évtizeddel később, cégalapítása után kezdte el megkapni. A tetrisz egyébként az első olyan számítógépes játék volt a történelemben, amely a Szovjetunióból érkezett az USA-ba, s nem fordítva.

Felrázható rádió

Trevor Baylis 1991-ben találta ki ezt a rádiófajtát azért, hogy a szegényebb országokban is elérhető váljon a technika, illetve azokon a helyeken is megszólalhassanak a hírek, ahol szinte lehetetlen beszerezni az energiaforrásként szolgáló ceruzaelemet. Az AIDS terjedése Afrikában szinte megállíthatatlannak tűnik, hiszen ahhoz, hogy az eddig még gyógyíthatatlan betegséget fel tudják tartóztatni, fontos lenne a megfelelő tájékoztatás. A számunkra inkább vicces szórakozásnak tűnő rádiófajta tehát elsősorban nem a kempingezők életének megkönnyítésére, hanem a harmadik világ gondjainak megoldására született. Miután a felfedező szabadalmaztatta az ötletet, igyekezett támogatókat találni, azonban mindenhol elutasításra talált. Később elvesztette a találmánya feletti szabad rendelkezési jogkörét, s az azóta számos szaküzletben elérhető termék eladásának profitjából vajmi keveset látott.

Karaoke

A ma már minden magára valamit adó zenés szórakozóhelyen megforduló karaokegép sem biztosította feltalálójának a megélhetést. Bár vannak viták, hogy valójában ki találta fel, a legvalószínűbb, hogy egy japán üzletember, bizonyos Daiszuke Inoue nevéhez köthető: a történet szerint a férfi dobosként is tevékenykedett, ám egyik alkalommal nem tudott fellépni egy bárban, így a zenekar helyett magnókazettáról szólt a muzsika, s a közönség énekelt. Ezt az új szórakozási formát karappo okeszutra-nak ("üres zenekar") nevezték el. Néhány év elteltével a szavak rövidítéséből született szó - KARAOKE - az egész világot bejárta. Mivel senki nem szabadalmaztatta a találmányt, így jogdíjat sem zsebelhetett be senki.