Sportoló elnökök

Bár a feszített munkatempó miatt a Fehér Ház mindenkori lakójának sokszor csak kivételes pillanatokban adódik meg a testmozgás lehetősége, az Egyesült Államok elnökei - különösen a 20. században élt politikusok - minden alkalmat kihasználtak, hogy hol testük karbantartása érdekében, hol a választóknak "játszva", kampányfogásból, de sportoljanak. Volt olyan is, aki a profi futballkarriert cserélte fel az ovális irodára, de általában igaz, hogy az elnökök sportosan érkeztek a hatalom csúcsára.

Barack Obama

Az amerikai államférfiak sorából nemcsak testmagasságával (185 centiméterével nyolcadik az örökrangsorban), hanem a kosárlabda iránti rajongása miatt is kiemelkedik a regnáló elnök, Barack Obama. A hórihorgas, balkezes politikus rendszeresen edz és játszik barátságos mérkőzéseket (ahogy az a lentebb látható videóból is kitűnik), de sokszor feltűnik például az amerikai profiliga, az NBA mérkőzésein, s kedélyesen parolázik a sportág legnagyobb csillagaival.

Chicagói évei alatt Obama mint közösségi szervező fontos kapcsolatokat épített ki az általa "közös nyelvnek" tartott játékon keresztül, de sportszerete sokkal régebbre nyúlik vissza - írja a Sports Illustrated című amerikai magazin. A demokrata politikus már egyetemi évei alatt komoly sikereket ért el a sport terén, 1979-ben például ő szerezte a legtöbb pontot egyetlen szezon alatt az Occidental College kosárlabda-csapatában.

Gerald Ford

Gerald Ford utcahosszal vezeti az amerikai elnökök sportosságát mutató képzeletbeli dobogóját. Sikereit vizsgálva megállapítható: csoda, hogy végül a politikában kötött ki a legtehetségesebb amerikai futball-játékosnak számító exelnök, akit a szakmabeliek a sportkvalitások terén még Eisenhowernél is jobbnak tartanak.

A republikánus elnöknek már középiskolai tanulmányai során is alkalma volt megcsillogtatni atletikus képességeit, kivételes tehetségére és fizikai adottságára pedig a Grand Rapids South High School amerikai futballcsapatában is felfigyeltek: először csapatkapitánnyá választották, majd 1930-ban a michigani állami bajnokság All-Star válogatottjába is beválasztották, amellyel országos elismertségre tett szert.

Ford sportolóként leginkább a Michigani Egyetemen töltött évek alatt robbant be a köztudatba, ahol centerként és ún. falemberként játszott (ez a védekező egység egyik posztja, feladata az ellenfél támadásainak megakadályozása és az irányító szerelése), s két nemzeti elsőséghez (1932, 1933) segítette a Wolverines együttesét.

A diploma megszerzése után Ford két profi NFL-es csapattól (Detroit Lions, Greenbay Packers) is szerződésajánlatot kapott, de a jogi pályára készülő játékos az autógyáriaknak és a „sajtfejűeknek” is ajtót mutatott. Egyetemi éveinek végeztével Ford nem szakadt el teljesen a sporttól, később ugyanis az amerikai futballmérkőzések és edzések rendszeres látogatója lett.

Dwight D. Eisenhower

Dwight D. Eisenhower a West Point Katonai Akadémián folytatott tanulmányai alkalmával került közelebbi kapcsolatba választott sportágával, az amerikai futballal. Eisenhower több poszton is bevethető volt, szerepelt futóként (running back), itt elsősorban gyorsaságát kamatoztathatta, illetve falemberként (linebacker), ami inkább erős fizikumát vette igénybe. Egyszer például az elsősorban futóként ismert, az amerikai futball hírességek csarnokába beválasztott Jim Thorpe-t, a Carlisle Indians legendás játékosát is földre vitte (sack).

Eisenhower a felső sorban balról a harmadik

A találkozásból azonban Eisenhower húzta a rövidebbet: az elnök keresztszalag-szakadást szenvedett, így hamarosan edzőnek állt, és a St. Louis College csapatát (ma St. Mary Egyetem) irányította.

George H.W. Bush

Az idősebbik Bush tanulmányait a Massachusetts állambeli Andover-i Philips Academyben végezte, ahol vezetői és irányítói képességei a helyi baseballcsapat kapitányaként hamar megmutatkoztak. A háború után a Yale Egyetemen folytatta tanulmányait. Itt olyan titkos egyetemi társaságoknak volt tagja, mint a Skull and Bones vagy a Delta Kappa Epsilon, ahol rengeteg értékes kapcsolatra tett szert.

Bush legnagyobb sikereit a Yale-en érte el, ahol a csapat kapitánya lett, s részese volt a patinás egyetem első két szereplésének a College World Series-en. Mint csapatkapitány az a megtiszteltetés érte, hogy az egyik mérkőzés előtt ő rázhatott kezet a baseball akkori élő legendájával, Babe Ruth-szal.

Theodore Roosevelt

Habár az elnököt rövidlátása távol tartotta egykori egyetemi csapatától, mindig hangoztatta, hogy az amerikai futball milyen jó hatással van a fizikumra. Még New York-i rendőrbiztosként segítette feléleszteni az évenkénti Harvard-Yale mérkőzéseket, miután azok két évig szüneteltek az 1894-es Hampden Park-i vérfürdőt követően.

Azonban a rengeteg halálos kimenetelű összecsapást látva az elnök is elismerte: reformok kellenek a sportág megmentése érdekében, főleg azért, mert fia is játszott, jelesül a Harvard csapatában. A Chicago Tribune például 1904-ben arról számolt be, hogy csak abban az évben 18 halálos kimenetelű baleset és 159 súlyos sérüléssel végződő eset történt a tengerentúlon.

Az orosz-japán háború utáni tárgyalásokat követően Roosevelt arra törekedett, hogy – a csataterek után – a focipályákon is véget vessen az erőszaknak, ezért 1905. október 9-én a Fehér Házba hívta a sportág jeles képviselőit, edzőit, a Harvard, a Yale és a Princeton sportvezetőit, a túlzott erőszak megszüntetésére és a fair play bevezetésére ösztönözve őket. Az oktatási intézmények később nyilatkozatot adtak ki, amelyben elítélték a brutalitást és ígéretet tettek a játék tisztaságának megtartására.