Castro keze lehet a Kennedy-merényletben

A Fidel Castro által irányított kubai hírszerzés szemet hunyt John F. Kennedy amerikai elnök meggyilkolása felett – állítja egy az amerikai CIA-nak dolgozó volt ügynök. A latin-amerikai terület hírszerzéséért felelős Brian Latell állításának valóságtartalmát ma már nehéz ellenőrizni, de fontos láncszeme lehet a dallasi merénylet jövőre esedékes félévszázados évfordulója előtt meginduló diskurzusnak, különösen ami a kubai szál évtizedeken át jegelt aspektusát illeti.

„Castro és néhány hírszerző bűnös Kennedy halálában, de részvételük messze van a szervezett merénylet kategóriájától” – írja Latell Castro titkai: a CIA és a kubai hírszerző gépezet című művében, amely várhatóan a jövő hónapban kerülhet a könyvesboltok polcaira. Latell szerint Kennedy gyilkosa, Lee Harvey Oswald Mexikóvárosban tudatta kubai diplomatákkal, hogy mire készül, mindezt egy hónappal a dallasi merénylet előtt.

Az állítás azért érdekes, mivel Latell az eddigi legmagasabb rangú amerikai tiszt, aki a kubai forradalmár személyes érintettségéről beszél. A vádat azonban sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehet, mivel a citált bizonyítékok nem lelhetők fel, így értelemszerűen a merényletet kutatók sem tekinthetnek bele.

A CIA nem kívánta kommentálni a hírt, ami nem meglepő, mivel az elmúlt 50 évben a hírszerzés folyamatosan azt hangoztatta: nincs bizonyíték arra, hogy Oswald megosztotta volna tervét Castróval. 1967-ben Richard Helms CIA-igazgató parancsba küldte a világ összes pontján levő ügynökségi dolgozónak, hogy próbálják megakadályozni a merénylő indítékait ecsetelő spekulációk elterjedését. Ez a gyilkosság kivizsgálására életre hívott Warren-bizottság jelentésében is visszaköszön, amely Amerika-ellenesnek és irracionálisnak nevez minden más, a hivatalostól eltérő magyarázatot – ezért több mint valószínű, hogy ha Latell a hatvanas-hetvenes években jön ki a könyvéből, akkor egyből kirúgják.

Latellnek lesújtó véleménye van a CIA-ról és az FBI-ról – arról a két mamutszervezetről, amelyek „testközelből” szemlélték, ahogy egy szélsőbaloldali férfi fényes nappal egyszerűen lelövi az Egyesült Államok első emberét, s amelyek csípőből elutasítják a kubai szál érintettségéről szóló véleményeket. Latell megjegyzi, hogy sokkal jobb munkát végezhetett volna a hírszerzés és a nyomozóiroda, de azt már nem tudta megmondani, hogy pontosan mit is ért ez alatt.

Latell munkájában idézi az általa két ízben is meginterjúvolt kubai hírszerző, Florentino Aspillaga visszaemlékezéseit. A férfi 1963. november 22-én szokatlan feladatot kapott: a Texasból érkező rádióhullámokat kellett figyelemmel követnie. „Castro tudta. Tudták, hogy meg fogják ölni Kennedyt” – mondta el beszélgetőtársának. A történet itt azonban korántsem ér véget, hosszasan lehetne ugyanis sorolni azokat a szemtanúkat, akik az évtizedek során már itt-ott kijelentették: tudták, hogy veszélyben van JFK élete.

Az egykori CIA-ügynök három további forrását nevezi meg idézett művében. Az egyik Jack Childs, az Amerikai Kommunista Párt vezetője, az FBI egykori informátora. Childs 1964 májusában találkozott a Commandantéval, aki elmondta neki: Oswald őt és kubai diplomatákat tájékoztatta tervéről, Havanna pedig elutasította vízumkérelmét, amit a férfi provokatív magatartásával magyarázott. S mikor az FBI hozzájutott a Childs birtokában levő információkhoz, J. Edgar Hoover igazgató úgy döntött, hogy nem érdemes foglalkoznia vele a Warren-bizottságnak.

Legalább ilyen érdekes Vladimir Rodriguez Lahera története. A kubai hírszerzés „disszidensét” hazugságvizsgálat alá vetették, válaszaiból pedig kiderült, hogy Oswald személye ismert volt Havanna előtt a Kennedy-merénylet előtt. Laherában emberére akadt a hírszerzés, amely éveken át foglalkoztatta a férfit, de Childshoz hasonlóan a kubai ügynök által elmondottakat sem tartotta említésre méltónak az Earl Warren vezette bizottság.

Latell hozzájutott a mexikóvárosi kubai nagykövetségen dolgozó Luisa Calderon szavait rögzítő hangszalaghoz is, amelyben a hölgy arról beszél, hogy már a gyilkosság előtt tudta: merénylet készülődik az amerikai elnök ellen. A Mexikóvárosban szolgáló Win Scott irrelevánsnak tartotta a szalagot a nyomozás szempontjából, ezért azt már meg se tudták osztani a halálos merénylet körülményeit kivizsgáló bizottság tagjaival.

Valószínűleg azért, mert az amerikai hírszerzés nem akart részt venni a „Castro tette” című játék egyre kuszább történetében. A CIA és az FBI ezért nem is vizsgálta, hogy mit tudott a kommunista ország hírszerzése, a Dirección General de Inteligencia Oswald 1964 előtti életéről.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

fasizmus

• Elfeledett összecsapásban verték vissza a brit fasisztákat
• Máig nincs nyoma Mussolini titkos dokumentumainak
• Ötven év után ismét kiadták a betiltott Franco-regényt
• Eredménytelenül zárult egy spanyol polgárháborús tömegsír feltárása
• Mussolini felemelkedése és bukása: A fasizmus születése
• Goebbels „utolsó éjszakája” – hat gyerek halála
• „Ép testben, ép lélek” – oktatás a fasiszta Olaszországban
• Hősök a Köztársaságban, rabszolgák a Szovjetunióban
• Életveszélyes sebet kapott a Nagy Háborúban Benito Mussolini