Exponenciálisan nőtt az őskorban az abók száma
Az abók népességnövekedését egy új matematikai modell segítségével számították ki, amely során kiderült, hogy az ausztrál őslakosok száma az elmúlt négyezer évben ugrott meg hirtelen.
A holocén kor végéhez közeledve nagy növekedés volt tapasztalható az őslakosok számát illetően – nyilatkozta Christopher Johnson ökológus, a Tazmániai Egyetem professzora. Johnson elmondta: a radiokarbonos kormeghatározó vizsgálatok azt mutatják, hogy az elmúlt 10 – de különösen az elmúlt négy – ezer évben fokozatosan nőtt az abó települések száma. „Ez az arány exponenciálisan emelkedett a jelenhez közeledve” – írja Johnson a héten a Proceedings of the Royal Society B. című folyóirat internetes kiadásában közölt tanulmányában.
Néhány szakember azonban úgy érvel, hogy amikor az abók 45 ezer évvel ezelőtt először népesítették be Ausztráliát, a populáció száma azt követően érdemben már nem változott, s ez igaz volt az európaiak megérkezéséig. Johnson kollégájával, Barry Brookkal (Adelaide Egyetem) együtt egy matematikai modellt dolgozott ki, hogy segítse a kérdés tisztázását. A modell szerint amikor egy adott népcsoport elhagyja korábbi tartózkodási helyét, a lakhatásra utaló jelek is fokozatosan eltűnnek. Johnson és Brook háromszáz sziklát vizsgált meg Ausztrália szerte, s azt próbálták megbecsülni, hogy milyen mértékű volt a bizonyítékok kikopása.
Johson szerint a tartózkodásra utaló jelek eltűnése nem vonatkozik azokra népcsoportokra, amelyek népessége exponenciális növekedést mutat. A kutatók megállapították: az abók száma az elmúlt 5 ezer évben minden ezer esztendőben 40 százalékkal nőtt, az azt megelőző időszakban pedig 10-15 százalékkal gyarapodott. „Ez önmagában még nem számít komoly növekedésnek, de ha kivetítjük 10 ezer évre, akkor az már elég drámai” – így Johnson, aki szerint minderre elég valószínűtlen időben, szárazságok közepette került sor. A kutató úgy gondolja, hogy ennek egyik következménye a tasmaniai farkas 3-4 ezer évvel ezelőtti kihalása volt, ami azzal magyarázható, hogy a vadászatnak valahogy lépést kellett tartania a népességrobbanással – akár a természeti források felélése árán is.
