7 végzetes pillanat

Európai egységet vizionált Quisling

2010. március 16. 11:35 Fekete István

"A norvég és a német érdekek ugyanazok. Németország harca Norvégia küzdelme is. A német győzelem a miénk is" – mondta Quisling, akinek neve ugyan a bábkormányzat szinonímiája lett, de a nemzetiszocialista vezető egy ízben a páneurópai egység megálmodásával haladó gondolkodásáról is tanúbizonyságot tett.


Hitler és Quisling

Vidkun Quisling a Nasjonal Samling párt éléről már Norvégia német lerohanásának napján (1940. április 9., Weserübung hadművelet) megpróbált egy puccsot levezényelni, amikor a norvég rádióban bejelentette, hogy pártja átveszi a hatalmat, mivel a "Nygaardsvold-kabinet a fegyveres ellenállás meghirdetése után azonnal elmenekült."

A norvég Führer utasította egyik tisztviselőjét, hogy tartóztassa le a kormány tagjait, de az ellenállt, s Quisling a rendőrségre sem tudta hatalmát kiterjeszteni. A puccs így végül kútba esett, noha az első három napban Quisling még a németek segítségére is számíthatott – a pártvezér így félreállt, s a megszállt területeken átadta a kormányrudat a legfelsőbb bíróság által kinevezett ún. adminisztratív tanácsnak.

1940. szeptember 25-én Josep Terboven birodalmi felügyelő egy tollvonással megfosztotta a tróntól VII. Haakon királyt, hatalmától a Nygaardsvold-kormányt (a kormánytagok és a király is Londonba menekült) és a nemzetiszocialista párton kívül az összes politikai szervezetet betiltotta – noha Hitlernek voltak fenntartásai a Nasjonal Samlingot illetően. Quisling azonban az egyetlen ésszerű választásnak tűnt: a norvég vezető csodálta Hitlert, ráadásul nemzetiszocialista és antikommunista volt.

Terboven Norvégia kormányzásának megkönnyítése érdekében kinevezett maga mellé tizenegy államtanácsost, akik a náci Németország trójai falovát alkották, s amellyel Hitler Quisling hatalomátvételét tudta elősegíteni. A kvázi-kormány tervei között szerepelt a munkakötelezettség bevezetése, a munkaerőpiac megreformálása, büntetőtörvénykönyv és igazságügyi rendszer kialakítása, a rendőrség átszervezése, valamint a norvég kultúra átitatása nemzetiszocialista elemekkel. Az államtanácsosi rendszer egyéves évfordulójának tiszteletére Terboven miniszteri ranggal jutalmazta a hozzá lojális tisztviselőket.

A németek közvetlen katonai irányítása után (amely de facto 1945-ig fennmaradt) a miniszteri-elnöki pozíciójában megerősödött Quisling nagyobb önbizalommal vághatott neki a kormányzásnak. Terboven azonban továbbra is diktatórikus eszközökkel uralkodott, Hitleren kívül pedig senkinek sem engedelmeskedett. Noha Quisling a kormányalakítást a "függetlenség irányába megtett első lépésnek" tartotta, a bábállam irányítója sokat lobbizott Hitlernél Terboven menesztése érdekében.

Quisling békegaranciával akarta kicsikarni országa függetlenségét, amelyet Norvégia szuverenitásának elismerésével próbálta volna megpecsételni, noha mindvégig kiállt a nácik szövetsége mellett, s még az Antikomintern Paktumhoz is csatlakozott. Quisling további elképzelései között szerepelt a páneurópai unió (Pánnémet Szövetség) létrehozása, amely Németország vezetésével – de nem dominanciájával – jött volna létre, közös piaccal, valutával és zászlóval, élén pedig természetesen Hitlerrel. Quisling szerint Európa csak akkor lehet erős, a kontinensen pedig csak akkor lehet tartós béke, ha Európa egységes. "Egy olyan Európát kell létrehoznunk, amely nem pazarolja el erejét és vérét a nemzetek közötti konfliktusokban, hanem egységet alkot. Így gazdagabb, erősebb és civilizáltabb lesz, s visszanyerheti régi helyét a világban."

A norvég Führer ezt többször is megvitatta Hitlerrel, aki viszont a háború előtt semmiféle megállapodásra nem volt hajlandó. Hitler azonban megígérte, hogy amint véget ér a háború, Norvégia visszanyerheti hőn áhított függetlenségét. Roger Griffin oxfordi fasizmus-kutató szerint sem Hitlerben, sem más magas rangú náci tisztviselőben nem merült az a gondolat, hogy az abszolút germán hegemóniát egy európai konföderáció megalkotásával akár csak egy kicsit is visszaszorítsák. A nácik által is táplált pán-európai illúziók csak arra voltak jók, hogy a propaganda eszközeivel az új hűbéresek támogatását tovább erősítsék.

A kollaboráns Quisling-kormány az okkupáció megszűntével azonnal szétesett, Norvégia azonban 1945 májusáig még német megszállás alatt maradt. A Nasjonal Samling vezetőjét a német fegyverletétel után egy nappal (május 9.) fogták el, a norvég kollaboránsok monstre perének keretében pedig árulás vádjával kivégezték.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!