Vaskori hétköznapok a 21. században
Télen is vaskori házában lakik Cziráki Viktor, a regölyi kísérleti régészeti telep tulajdonosa, aki közel harminc éve kezdte el az ősi életmód-rekonstrukciós kísérleteit az egykori kelta földvár sánca melletti birtokán. A telep a "full komfort" helyett a "null komfortot" kínálja a látogatónak, aki a jégkorszaktól az Árpád korig tehet - többé-kevéssé hiteles - időutazást a régi idők hétköznapjaiba.
Rekonstrukció élőben
A Regöly és a Kapos közötti ártéri dombon fekvő kilenc hektáros telep télen nehezen megközelíthető, a Majsapuszta felé vezető aszfaltcsíkról 300-400 méternyi, fagyban göröngyös földút vezet hozzá. A tulajdonos ott jártunkkor kovácsműhelyében dolgozott, majd vaskori házába invitált, ahol kovakővel csiholt tüzet pipadohányához. - Főállású nomád vagyok - szögezte le Cziráki Viktor.
Az eredetileg vendéglátóipari szakmát tanult 42 éves férfi 1982-ben kezdte építeni a régészeti telepet, de elmondása szerint nyolcéves kora óta járta a szántásokat, kerámia-, csont- és kőeszközöket keresve. "Olyan részen laktam, ahol a legkisebb földmunkáknál is kelta kerámiatöredékek, sírok, szemetes gödrök, házalapok maradványai kerültek elő" - idézte fel. Regöly régészeti szempontból valóban gazdag terület: határában a kelta földvár maradványai mellett népvándorlás kori alán, avar sírokat tártak fel. A község a kelta La Téne kultúra egyik legismertebb lelőhelye, a regölyi "aranysírból" kiemelt alán hercegnői fátylat a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum őrzi.
Cziráki Viktor a 80-as években László Gyula rekonstrukciós rajzai nyomán barátaival Árpád kori házakat épített, még azelőtt, hogy a régészeti telep területének első részét kárpótlás keretében visszakapta volna. Jelenleg három új kőkori és egy vaskori ház, egy népvándorlás kori jurta, egy paleoszibériai jurta, egy földbe ásott Árpád kori ház, egy pásztorszállás, iparosházak, köztük egy kovácsműhely is áll a birtokon.
"Eleinte szakirodalom alapján építettük őket, majd a saját tapasztalatokat is felhasználtuk, mert a rajzok, publikációk nagy része erre a célra nem alkalmasak" - mondta az amatőr régész, aki szerint nem mindig megbízható az, amikor a kutatók egy alaprajzból rekonstruálnak térszerkezetet. "Nem működhetett például az Árpád kori házak lépcsős lejárója, és sokszor rossz helyen tüntették fel a füstnyílásokat" - számolt be az építés tapasztalatairól. "Kellett lennie viszont küszöbnek, hogy ne folyjon be az eső és a hólé".
Gyertyával világítanak
A vaskori ház - amelyben ő és élettársa lakik - patics falú, azaz fonásokra épülő sárfala és gerendaváza van. A szerkezet megegyezik az egykori vaskori házakéval, leletközlések alapján építették fel. Az eddig feltárt épületeknél nagyobb, átmérője 12 méter, és nyolc méter magas. Középen tűzhely áll, a meleget egy dobkályha adja; van egy kívülről tüzelhető kemence, és a tűzhely felett kötéllel nyitható a kupola.
Építője az eredeti természetes tetőfedés helyett pénzügyi okokból geotextilt és fóliát használt fel. Bár a szigetelés így nem tökéletes, de mint a ház nomád lakója elárulja, a téli napfordulón kint mínusz 25 Celsius fok volt, bent pedig plusz 21 fokot mért. A belső elrendezés követi a vaskori életet: az egyik oldalon lóállásnak, a másikon egyéb lábas jószágok téli szállásának is jutott hely. Villany helyett - minthogy a telepen nincs vezetékes áram - gyertyával világítanak, a villanypásztort akkumulátorról üzemeltetik.
Cziráki Viktor a ház nyújtotta kényelemről megjegyzi, hogy az azért nem teljesen null komfortos. Amikor ezzel a jelszóval hirdette a telepet, akkor még egy bronzkori házban lakott, a mostani már a negyedik tele a "komfortos" vaskori épületben.
A kilenc hektáron kilenc ló legel. Gazdájuk úgy válogatta és tenyésztette őket "vissza", hogy az ősi magyar lovas kultúrához illő állománya legyen. A négylábúak többsége az ősi eurázsiai vadló, a tarpán rokonának mondott hucul; egy kanca keverék, tarpán és a szkíta lóábrázolásokon látható akhal-tekini vére csörgedezik az ereiben; egy másik pedig fjord pónitól és gazal arab csődörtől származik. A lovakat lovas íjászatra tanította be, amelyet maga is versenyszerűen művelt a honfoglalás kori íjairól ismert Kassai Lajosnál, 2001 és 2007 között pedig a regölyi telepen is rendezett lovas íjász versenyeket.
"Az ember akkor tud ráhangolódni egy korra, ha azt az életet éli. Most is azért lakom egy vaskori házban, mert a kovácsolás érdekel legfőképpen. Amikor a lovak jöttek, a nomád lótartás históriája érdekelt, sokáig jurtában laktunk" - idézte fel a tulajdonos.
A kísérleti régészetnek Magyarországon már közel fél évszázados múltja van, és az utóbbi évtizedekben régészeti képzés nélküliek körében is egyre népszerűbb. A legnagyobb régészeti park, a százhalombattai vas- és bronzkori ház-, kohó- és égetőkemence-rekonstrukciókat mutat be.
Az Újszkítiának nevezett regölyi telep szakmai megítélése vegyes, egyes vélemények szerint hozzá nem értő módon jeleníti meg a múltat, mások részben elismerik a kísérlet értékét. A telep tulajdonosa szerint "néhányan nem tudják elfogadni, hogy az egyetemen megtanult elmélet nem működik a valóságban - még akkor sem, ha feketén-fehéren bebizonyítom nekik. Előfordul az is, hogy valaki itt veszi észre magán: lexikálisan sok mindent tud, de nem tud egy baltát benyelezni.
Itt minden csak formai rekonstrukció. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy egy paticsfal mennyi idő alatt megy tönkre, engem a régi életmód, az eszközök készítése és használata érdekel, hogyan lehet ezeket a házakat lakni, fűteni, élni" - fogalmazott Cziráki Viktor.
Újszkítia
