Erkölcsi és anyagi csődhöz vezetett az apartheid

2009. július 1. 10:32

A világ egyik legnagyobb társadalmi mozgalma nőtt ki az ötven éve kezdődött apartheid-ellenes mozgalmakból. A gyarmatáruk bojkottjáról és a faji megkülönböztetés dél-afrikai rendszerének felszámolásáról a londoni várostörténeti múzeumban nyílt kiállítás.

Korábban

A Holland Kelet-Indiai Társaság által 1652-ben létrehozott fokföldi gyarmat 1795-ben, illetve 1806-ban került brit kézre, de csak a 19. század végétől számított igazán gyémánt- és aranylelőhelyeiről ismert brit domíniumnak. A faji megkülönböztetés kezdetben a rabszolgák és az európaiak házasságát tiltotta, majd két alaptörvény konzerválta a fekete lakosság megkülönböztetését: az ország területének 87 százalékát fehér tulajdonná nyilvánító 1936-os földtörvény és az 1950-es kötelező faji hovatartozás nyilvántartását elrendelő törvény.

A Dél-Afrikában gyarmatosító britek és búrok által kialakított szisztematikus diszkrimináció rendszerének felszámolására egyházi, világi és törzsi szervezetek vezetői az erőszakmentesség elvének képviseletére 1912-ben alakították meg a feketék illetve színesbőrűek pártjaként ismert Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC). A háború után került az ANC szervezetébe Nelson Mandela az Ifjúsági Liga alapító tagja, aki tömegmozgalmat szervezett a kisebbségi fehér kormány ellen.

Az elvi alapokat az 1955-ös Népek Kongresszusán aláírt demokratikus és nem rasszista Dél-Afrika létrehozását sürgető Freedom Charter foglalta össze. Mandela tejesembernek öltözve menekült el a kongresszust feloszlató rendőrség elől, de a kormány hazaárulás vádjával börtönbe küldte a vezetőket és illegalitásba kényszerítette a szervezetet.

Éppen ötven évvel ezelőtt, az apartheid ellen fogyasztói bojkott kezdődött 1959-ben Londonban, amelyből a világ egyik legnagyobb társadalmi mozgalma nőtt ki és a dél-afrikai eredetű gyümölcsök, cigaretta és gyarmatáru vásárlásában hozott gyors visszaesést. Az 1960. március 21-i Sharpeville-i sortűzben a rendőrség 69 fekete bőrű lakost ölt meg egy békés tüntetésen. Azóta ez a nap a fajgyűlölet elleni nemzetközi küzdelem napja. A Dél-Afrikai Unió 1961-ben kilépett a Nemzetközösségből, és a Dél-Afrikai Köztársaság nevet vette fel.

Mandelát 1962-ben börtönbe csukták. A fekete lakosságot 10 etnikai államba (bantusztánba) szervezték az ország összterületének egytizedére zsúfolva. A Johannesburg elővárosában 566 halálos áldozattal járó 1976-os Soweto-i diáktüntetés kikényszerítette, hogy visszavonják az afrikánsz kötelező oktatását előíró rendeletet, majd megbukott a náci szimpatizáns nézeteiről ismert miniszterelnök, Balthazar Johannes Vorster. Utódja, Pieter Botha, a „nagy krokodil” („die Groot Krokodil”) keresztény-szociális alapokon lazított a rendszeren.

1977-ben az ENSZ biztonsági tanácsa betiltotta a katonai együttműködést, a fegyverkereskedelmet és a nukleáris programokat Dél-Afrikával. Kiderült, hogy Dél-Afrika hét, hirosimai hatóerejű atomfegyvert is készített, amelyeket csak 1990-91-ben szereltek le. Samuel Beckett, Graham Greene, Harold Pinter és Arthur Miller kulturális bojkottot hirdetett. Dél-Afrikát kiutasították a legtöbb nemzetközi sportrendezvényről is.

Botha 1983-as alkotmánymódosítása a félvéreknek és az ázsiaiaknak szavazati jogot, külön parlamenti kamarákat ígért, de a feketéket csak bantusztánjaikban illette volna meg a választójog. 1989. augusztusában Frederik de Klerk megszüntette Namíbia megszállását, 1990. február 2-án sorsfordító beszédében az ANC, a Pánafrikai Kongresszus (PAC) és a Kommunista Párt betiltását hatályon kívül helyezte, a politikai foglyokat szabadon engedte. Tárgyalásokat kezdett az apartheid eltörléséről, végül 1994-ben eltörölte az apartheid rendszert.

Nelson Mandela szabadulása után Nobel-békedíjat kapott, majd 1994-ben Dél-Afrika első fekete elnöke lett. A londoni várostörténeti múzeumban Előre a szabadságba (Forward to Freedom) címmel az apartheid-ellenes mozgalmak ötvenedik évfordulóján nyílt kiállítás a hét minden napján ingyen látogatható.