Thúry József

2009. május 30. 17:33

Makád, 1861. december 25. - Kiskunhalas, 1906. május 22.

Középiskolai tanulmányait Kunszentmiklóson és a budapesti református főgimnáziumban végezte. A budapesti egyetemen szaktárgyai mellett finnugor, tatár, török, mongol és perzsa nyelveket és irodalmat tanult, de a keleti történetírók és utazók munkáit is tanulmányozta . Ez idő alatt egy török nyelvészeti dolgozatával (Az ujgur, csagatáj és oszmán-török dialektusok egyezései és eltérései) egyetemi pályadíjat nyert. 1884-ben bölcsészdoktori és magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett. Ekkor Trefort Ágoston oktatási miniszter Vámbéry Ármin ajánlatára az akkor felállított s a budapesti kereskedelmi akadémiához csatolt keleti tanfolyamon a török nyelv tanárává nevezte ki, és ilyen minőségben működött négy évig. 1884 nyarán állami ösztöndíjjal Isztambulban és Kis-Ázsiában járt tanulmányúton. A következő év nyarát a Nógrád vármegyei palócok között töltötte, s a palóc népet és nyelvet tanulmányozta. 1887-től a nagykőrösi református főgimnázium, 1888-tól a kiskunhalasi gimnázium magyar-latin szakos tanára, nagyon jó kapcsolatban volt Szilády Áronnal. 1906-ban a budapesti egyetem török-perzsa tanszékére hívták meg, de kinevezése előtt meghalt.

Összehasonlító nyelvészettel, a török-magyar történelmi kapcsolatokkal és török irodalomtörténettel foglalkozott. Legjelentősebbek török nyelvészeti kutatásai, turkológusként az európai szintű tudósok közé sorolható. Legelső dolgozata Ethnologiánk módszerei címmel az Egyetemes Philologiai Közlönyben jelent meg (1883). A török történetírókra vonatkozó tanulmányaival, műveiknek alapos tárgyi és nyelvi magyarázatok kíséretében közrebocsátott fordításaival nagy szolgálatot tett a magyar történettudománynak. Számos ebben a témakörben született munkái közül kiemelkedik a Török történetírók (1893 -1896) két kötete és a Pecsevi viszonya a magyar történetíráshoz című, a Századokban megjelent remek értekezése. Nyelvészeti és irodalmi tanulmányai sorából a kasztamuni török nyelvjárásról (1885), a Behzet-ül-Lugat ez. csagataj szótárról (1903), a középázsiai török irodalomról (1904) és a török dráma-irodalomról (1905), továbbá a Zrinyiászról (1894) s a Szilágyi és Hajmási históriájáról szólókkal maradandót alkotott. Meghatározóak azok az tanulmányai is, melyekben a magyar őstörténet körébe vágó kutatásai alapján a magyarok eredete, őshazája és vándorlása (Századok, 1896.), a magyarok szavarti-aszfali neve (Századok, 1897.), majd a székelyek eredete (Erdélyi Múzeum, 1898.) kérdését világítja meg új adatokkal, önálló felfogással.

Az MTA levelező tagja 1903. május 8-tól. Akadémiai székfoglalóját Török nyelvemlékek a 14. század végéig címmel 1903. október 5-én tartotta.

Fő művei: Az ugor-magyar theoria. - A török szókincs apológiája. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1884-85.; A kasztamuni török nyelvjárás. Bp., 1885.; Az 1663-1664-ik évi hadjárat. Hadtörténelmi Közlemények, 1890.; Szigetvár elfoglalása 1566-ban. Hadtörténelmi Közlemények, 1891.; Pecsevi viszonya a magyar történetíráshoz. Századok, 1892.; Török történetírók. Kiad., ford., jegyz. I-II. Bp., 1893-96.; A magyarok eredete, őshazája és vándorlásai. Századok, 1896.; A székelyek eredete. Erdélyi Múzeum, 1898.; Csagatáj szótár. Bp., 1903.; Török nyelvemlékek a XIV. század végéig. Bp., 1903.; A XIV. századbeli oszmán-török nyelv. Nyelvtudományi Közlemények, 1904.; A közép-ázsiai török irodalom. Bp., 1904.; A közép-ázsiai török nyelv. Bp., 1906.

Róla szóló irodalom: Thúry József. Századok, 1906.; Gombocz Zoltán: Thúry József „Magyar-török összehasonlító szótára”. Akadémiai Értesítő, 1907.; Németh Gyula: Thúry József levelező tag emlékezete. Bp., 1934.; Csikai Valéria: Thúry József. Analecta Linguistica, 1973.; Pataki Ferenc: Egy elfelejtett magyar tudós, Thúry József akadémiai tag életútja. Ráckeve, 1990.