Az evolúciós elmélet évszázadai
200 éve, 1809. február 12-én született a hagyományos világképet alapjában felforgató, az evolúció elméletét kidolgozó angol természettudós, Charles Darwin.
A fajok eredete nyomában
Először orvosnak készült, később teológiát tanult, majd érdeklődése a geológia és a botanika felé fordult. Huszonkét évesen egy földkörüli expedíció lelkes, de tapasztalatlan tagja lett, az út során szakadatlanul gyűjtött, rendszerezett. Híres és elismert természettudósként tért haza, de a Biblia tanaiba és a fajok állandóságába vetett hite megingott. Hazatérve megházasodott. A precíz tudós táblázatba foglalta a lépése mellett és ellen szóló érveket, s mivel a mérleg serpenyője kicsit a házasság felé billent, a keresgélést mellőzve unokahúgát választotta.
1839-ben visszavonult a nyilvános szerepléstől, élete végéig magányos remeteként élt London környéki otthonában, egy különös betegségtől kínozva. Orvosai trópusi fertőzésre gyanakodtak, utólag úgy tűnik, pánikbetegség gyötörte, agorafóbiával és tömegiszonnyal súlyosbítva. A mélyen vallásos Darwin vélhetőleg evolúciós elmélete súlyos világnézeti következményeitől rettegett.
Darwin az útja során gyűjtött állatokat vizsgálva rájött, hogy a fajok átalakulhatnak egymásba, s helytől és kortól függően változnak. Nemcsak a fajok közti, hanem a fajon belüli, egyedek közötti versenyt is észrevette; tőle híresült el a "küzdelem a létért" kifejezés. Elmélete szerint egy populációban a természetes kiválogatódásnak, szelekciónak van döntő szerepe: az adott körülményekhez jobban alkalmazkodó egyednek nagyobb esélye van a fennmaradásra és a szaporodásra. Ha az előnyös tulajdonságok a szaporodás során átadódnak, idővel túlsúlyba kerülnek és új faj jön létre.
Darwin sokáig húzódozott attól, hogy publikálja túl radikális, a korabeli törvények alapján akár büntethető nézeteit. 1858 nyarán azonban levelet kapott Alfred Russel Wallace angol természettudóstól, aki hasonló nézeteket írt le, így nem sokkal később nyomdába adta A fajok eredete természetes kiválasztódás útján, avagy a létért való harcban előnyhöz jutott fajták fennmaradása című könyvét. Az 1859. november 24-én megjelent mű központi gondolata, hogy az élővilág fejlődése a természet állandó változásának és átalakulásának természetes következménye, a különböző fajok és a fajokon belüli változatok létrejötte a körülöttük lévő élő és élettelen környezet kölcsönhatásával magyarázható. Legalapvetőbb állításai ma már teljeskörűen elfogadottak, viták csak Darwin elméletének részletei körül zajlanak.
A fajok eredete akkor óriási vihart kavart, támadták a bibliai világteremtés és az isteni beavatkozás hívei, de Linné követői is, akik attól féltek: ha az osztályozott fajok nem örökérvényűek, munkájuk megkérdőjeleződik. Darwin 1865-ben megkapta ugyan a Royal Society kitüntetését, de nem evolúciós elméletéért, hanem egyéb érdemeiért. A tudóst ennek ellenére semmi nem téríthette el igazától, sem lelkesedés, sem megbotránkozás, sem dicsőség. További műveiben A fajok eredetét folytatta, életének utolsó évtizedében elsősorban botanikai kutatásokat végzett, ekkor már nagy tisztelettől övezve. 1882. április 19-én halt meg. A westminsteri apátságban a brit nagyságok között temették el - a kormány részéről ez az egyetlen megtiszteltetés érte.
Galápagos-szigetek: a fajok Darwint megihlető laboratóriuma
A Galápagos-szigetek Charles Darwin számára ugyanazt azt jelentették, mint a fáról lehulló alma Isaac Newton számára a nehézkedés elvének felismeréséhez: az ecuadori szigetcsoporton a természettudós az élőlények egyedülálló laboratóriumára bukkant, és ez ihlette elméletét a fajok fejlődéséről.
Charles Darwin (1809-1882), akinek bicentenáriumát világszerte február 12-én ünneplik, 1835-ben tartózkodott az ecuadori partoktól mintegy 1000 kilométerre nyugatra található szigetcsoporton. A HMS Beagle nevű hajó 1831 és 1836 között vitte expedícióra Ausztráliából Dél-Amerikába, a tudós 26 éves volt galápagosi megfigyelései idején. A fiatal Darwin úti tapasztalatai döntő szerepet játszottak, amikor 20 évvel később megírta főművét, A fajok eredetét.
"Ha bizonyítani lehet, hogy Newton az almák lehullásának megfigyeléséből ismerte fel a nehézkedés természetét, azt is mondhatjuk, hogy az elvarázsolt szigetek döntő szerepet játszottak Darwin evolúciós elméletének kidolgozásában" - mondta az AFP-nek Carlos Valle, a quitói Szent Ferenc Egyetem biológiai tanszékének vezetője, a galápagosi állatvilág ismert szakértője. A természettudósnak a szigeteken "a legjobb bizonyítékok álltak a rendelkezésére" a fajok természetes kiválasztódásának és reprodukciójának igazolására. Így állapíthatta meg: a fajok azért alkalmazkodnak a környezetükhöz, hogy fennmaradhassanak.
A 13 nagyobb és 17 kisebb szigetből álló szigetcsoport lehetővé tette Darwin számára annak megfigyelését, hogy "noha a környezeti feltételek nem sokat változtak az egyes szigeteken a többiekhez képeset, az eltérések elegendőek voltak ahhoz, hogy befolyásolják az azonos madárfajhoz tartozó madarak csőrének nagyságát, méghozzá úgy, hogy az egyes szigeteken a helyben található magvak fogyasztására a legalkalmasabb legyen" - magyarázza Valle. Darwin megállapította, hogy "egy viszonylag kis területen ugyanannak a madárfajnak 14 típusa él, és a különbségek összefüggnek azzal a környezettel, amelyben nevelkednek".
"A tudós sokfelé megfordult a világon, de Galápagoson egyedülálló helyzetre bukkant: valamennyi sziget madarai azonosnak tűntek, ám ő felfedezte, hogy ennek ellenére különböztek egymástól attól függően, hogy melyik szigetről származtak" - erősítette meg Matthias Wolff, a galápagosi Charles Darwin Alapítvány igazgatója is. Noha az ecuadori szigetcsoport nem képezte a fajok eredetéről szóló munkájának fő témáját, Darwin számára galápagosi tartózkodása nagyon fontos volt, ha nem éppenséggel a kulcsot jelentette számára az evolúció felismeréséhez - fűzte hozzá.
A szigetcsoportot az UNESCO, az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezete 1978-ban a világörökség részévé nyilvánította, 2007-ben pedig "veszélyben lévő világörökség" minősítéssel egészítette ki ezt, mert a tömegturizmus a szigetek különleges élővilágának eltűnéséhez vezethet. Csaknem két évszázad telt el, de Charles Darwin megállapításai továbbra is érvényesek, a modern tudomány csak finomította őket, például olyan kiegészítő magyarázatokkal, mint a genetikai sodródás, amely Carlos Valle megfogalmazása szerint "a véletlen figyelembevétele az evolúciós elméletben."
Darwin máig az evoluciókutatás legnagyobb alakja
"Darwin máig az evoluciókutatás legnagyobb alakja; alapvető, ahogy a természetes kiválasztódásra épülő elméletét és az alapmechanizmusokat leírta" - értékelte Szathmáry Eörs evolúcióbiológus a 200 éve született brit természettudós jelentőségét abból az alkalomból, hogy a Collegium Budapest hétfőn Darwin-napot tartott neves külföldi és magyar szakértők részvételével.
Az evolúcióelmélet napjainkban is az egyik legfontosabb és legnagyobb hatású teória, jelentőségében a relativitás általános elméletével vagy a kvantumelmélettel mérhető össze - mondta Szathmáry akadémikus. Az élő szervezet működése iránti jó érzék, alapos megfigyelések és a természet történetének ismerete egyaránt jellemző Charles Darwinra, akinek A fajok eredete című műve 150 éve jelent meg.
Az elmúlt évtizedek evolúciós biológiájának nagy eredményei közé tartozik, hogy az elméletet kiterjesztette nem nyilvánvaló területekre és esetekre is. A hagyományos szinteken túllépve a molekulák, az ideák és a nyelvi struktúrák világában is alkalmazzák ma már azt a gondolatvilágot, amely az evolúciós egységekre jellemző - tette hozzá az evolúcióbiológus. Ezeknél a populáción belül a változékony jegyek legalább egy része úgy öröklődik, hogy megváltoztatja az egyén sikerét a túlélésben vagy a szaporodásban. A darwini elmélet elmélyítése magyarázatot adott például arra is, hogy egyes egyedek miért mondanak le saját szaporodásukról más egyedek javára, ha a rátermettség maximalizálása az adott rendszer célja - utalt egy vitatott kérdésre Szathmáry.
A darwini evolúciós elmélet hatása a pszichológiai megközelítésekben is megjelent. A funkcionalista szemlélet szerint a lelki jelenségek, az emberi emlékezet és az érzelmek is evolúciósan fejlődnek ki - magyarázta Pléh Csaba akadémikus. Másrészt az embernél jellegzetes egyedfejlődés tapasztalható. A pszichológus szerint abban a hitben, hogy az embernél sajátosan nagy jelentősége van az egyedfejlődésnek, darwini elvek érvényesülnek, a gyerek azt tanulja meg, ami hasznos számára. Társadalmi szempontból különösen érdekes a harmadik terület, melyben a tudományág átveszi az evolúciós hozzáállást, ez az egyéni különbségek vizsgálata.
Amint Pléh Csaba kiemelte: ahogy testi vonatkozásban változatosságot mutat az ember, úgy a lelkiekben is, melyeket értelmezni kell. A mai pszichológia úgy véli, hogy az egyéni különbségek tekintetében az emberi társadalmak érdeke az, hogy a változatosság fennmaradjon. "Nem az a társadalom érdeke, hogy a legjobbak éljenek túl, hanem az, hogy nem várt nehézség felbukkanásakor is alkalmazkodni tudjon. Az alkalmazkodás lehetősége, a változatosság alapvetően fontos az embernél" - hangsúlyozta Pléh Csaba.
A megemlékezést szervező Collegium Budapest 1994 óta az elméleti biológia és az evolúciókutatás egyik központjává vált Magyarországon, mára jelentős kutatóhálózat működik körülötte, melynek tagjai közül került ki az előadók zöme is.
