Megyszületett Polányi Mihály vegyész
Híres budapesti értelmiségi családban született, testvére Polányi Károly gazdaságtörténész és társadalomfilozófus. Egyetemistaként részt vett a baloldali szabadelvű Galilei Kör és a Szombat Esti Kör munkájában, társadalomtudományi írásai jelentek meg a Huszadik Század és a Szabadgondolat című folyóiratokban. 1913-ban szerzett orvosi diplomát a budapesti egyetemen, majd 1916-ban kémiából doktorált. Kutatásait az adszorpció, az anyagok rugalmassága és szilárdsága, a röntgenanalízis, a folyadékok kémiája, a termodinamika III. főtétele és a kémiai reakciók mechanizmusa területén folytatta. Róla nevezték el az ideális gázok adszorpciós potenciálját megadó képletet. Az I. világháborúban katonaorvos lett, majd a Károlyi-kormány idején az egészségügyi minisztériumban dolgozott. A tanácsköztársaság alatt az egyetem III. sz. Fizikai Intézetében Hevesy György asszisztense volt. A bukás után Németországba emigrált, a karlsruhei egyetem, majd a berlini Vilmos Császár Intézet kutatója lett, s a berlini műszaki főiskolán tanított. A fasizmus győzelme után, 1933-ban Angliában telepedett le, Machesterben a fizikai kémia professzoraként Wigner Jenővel dolgozott együtt. Henry Eyringgel kidolgozta az átmeneti állapotok elméletét. Ehhez kapcsolódik a Polányi-szabály, amely a gyökök és molekulák közötti kémiai reakciók aktivitási energiája és a folyamat reakcióhője között állapít meg összefüggést. A szovjet rendszert bíráló tanulmánya 1935-ben jelent meg, de főleg a háború után kezdett társadalmi és filozófiai kérdésekkel foglalkozni. Közgazdasági nézeteire a neoliberális Keynes és Hayek hatott leginkább. Fő tudományfilozófiai írásai az 1946-os Tudomány, hit, társadalom és az 1951-ben megjelent A szabadság logikája című tanulmányok. Fő törekvése a valóság objektivitásának és a tudás személyes jellegének összhangba hozása volt. Nagy szerepet tulajdonított az intuíciónak, majd a megismerés alaklélektani, fenomenológiai és pragmatista megközelítésének. Tudományfilozófiai nézeteit legteljesebben a Személyes tudás - Úton egy posztkritikai filozófiához című kötetében fejtette ki. A tudomány eredményeit olyan nézőpontból szemlélte, amely az objektív végeredmény mellett magában foglalta a kutató embert is, személyes elkötelezettségeivel, szenvedélyeivel és hagyományaival együtt. 1958-tól az oxfordi Merton College kutatója volt. Aktív közéleti tevékenységet folytatott, tagja volt a Kongresszus a Kulturális Szabadságért nevű, antikommunista értelmiségi szervezetnek, a világ számos neves tudósával, írójával, gondolkodójával kapcsolatban állt. 1976. február 22-én halt meg Northampton-ban. Politikai nézetei miatt művei csak a rendszerváltás után jelenhettek meg szülőhazájában. Fia, John C. Polanyi vegyész Nobel-díjat kapott.
