17. századi japán óriástérképeket tettek online kutathatóvá

Bárki számára hozzáférhetővé tette a 17. századi Rjúkjú Királyságot ábrázoló, hatalmas méretű történelmi térképeket a Tokiói Egyetem. A Rjúkjú Kuniezu néven ismert, kézzel rajzolt óriástérképek digitalizálása áttörést jelent a kutatók számára, mivel az eredeti, több méter széles dokumentumok fizikai vizsgálata méretük és sérülékenységük miatt eddig rendkívül nehézkes volt. A projekt keretében egy öt méter hosszú, a hírhedt japán kalózokat ábrázoló képtekercset is elérhetővé tettek.

A Tokiói Egyetem Történetírói Intézete (Historiographical Institute) Szatoru Kurosima professzor vezetésével végezte el a nagyszabású archiválási munkát. Az új, nagy felbontású digitális platformnak köszönhetően a fizikai korlátok előnnyé kovácsolódtak: a felhasználók zökkenőmentesen pásztázhatják végig a Japán déli részétől Tajvanig húzódó szigetláncot, és egészen az apró tengeröblökig, településekig vagy az egyes földrajzi nevekig nagyíthatnak a képeken.

A három nagyméretű térképből álló Rjúkjú Kuniezu nem csupán földrajzi ábrázolás, hanem egy összefüggő tengeri világrendszer lenyomata, amelynek központja Okinava volt. A partvonalak aprólékos kidolgozása és a szigetek közötti távolságok ábrázolása pontos képet ad arról, hogyan látta és vizualizálta saját felségterületét a királyság, és miként formálta a földrajz a térség politikai és gazdasági életét.

A projekt vezetői hangsúlyozták: missziójuknak tekintik, hogy az eredeti őrzési helyükön felkeresett, túlméretezett és nehezen kutatható történelmi dokumentumokról hajszálpontos másolatokat készítsenek, és azokat a digitális térben a szélesebb nyilvánosság elé tárják.

A térképek mellett az intézet egy másik különlegességet is közzétett: a 17. századi Kínában készült Wakó Zukan című képtekercset. A több mint öt méter hosszú alkotás a kínai és koreai partok mentén fosztogató japán kalózokat (wakók), valamint a velük harcoló Ming-dinasztia katonáit ábrázolja, vizuális bizonyítékot szolgáltatva a korszak viharos tengeri konfliktusaira.

Az Okinava központú Rjúkjú Királyság 1429-ben jött létre a sziget egyesítésével (központja a suri kastély volt). A királyság évszázadokon át a kelet-ázsiai tengeri kereskedelem legfontosabb közvetítője volt, amely Japánt, Kínát, Koreát és Délkelet-Ázsiát kötötte össze. Diplomáciai státusza különleges volt: hivatalosan a kínai Ming (majd Csing) dinasztia adófizetője volt, de 1609-től a japán Szacuma birtok (Satsuma-han) is uralma alá hajtotta, így egyfajta „kettős alárendeltségben” prosperált egészen a 19. század végi (1879) japán annektálásig.

A kuniezu (tartományi térkép) műfaja a japán Edo-korban (Tokugava-sógunátus) élte virágkorát. A sógunátus rendszeresen kötelezte a tartományurakat, hogy részletes térképeket készítsenek területeikről, úthálózataikról és falvaikról. A Rjúkjúról készült kuniezu térképek azért is kiemelkedőek, mert egy névlegesen független, idegen királyság feltérképezését mutatják be a japán adminisztráció (vagy a japán parancsra dolgozó helyiek) szemszögéből.