VIII. Henrik elpusztult kastélyának köveit találták meg Doverben
A doveri vár 19. századi bővítése során felhasználták VIII. Henrik angol király rég elpusztult, Sandown elnevezésű erődítményének építőköveit. Christopher Moore, a Kenti Egyetem kutatójának az English Heritage bevonásával végzett vizsgálatai arra világítanak rá, hogy a tengerparti erózió miatt lebontott Tudor-kori épületegyüttes falazatának egy része későbbi korok struktúráiba beépítve maradhatott fenn.
- A Kenti Egyetem kutatója azonosította a megsemmisült Tudor-kori Sandown-kastély építőköveit a doveri vár egy 19. századi toldásában.
- VIII. Henrik 1539 és 1540 között emeltetett partvédelmi erődítménye a tengerparti erózió következtében a 19. századra nagyrészt elpusztult.
- A korabeli feljegyzések és a fennmaradt struktúrák vizsgálata bizonyította, hogy a kitermelt falazatot Kelet-Kent több épületében is újrahasznosították.
A vizsgálatok során a szakemberek a Sandown-kastélyból származó faragott köveket a doveri vár úgynevezett Constable's Gate (Várnagy-kapu) nevű részének egyik 1883 és 1884 között emelt toldásánál azonosították. Moore egy 1883-as hivatalos jelentésben bukkant arra a kulcsfontosságú bejegyzésre, amely szerint a megsemmisült Tudor-erődből származó anyagokat Doverbe szállították a parancsnoki szálláshelyként szolgáló épületrész bővítéséhez.
Az archív dokumentumok és a ma is álló viktoriánus kori falazat fizikai jellemzőinek összevetése megerősítette, hogy az 1880-as évek építkezéseihez jelentős mennyiségű, korábban kitermelt követ használtak fel. Ezzel a doveri vár története egy új, eddig ismeretlen építészeti réteggel bővült.
A Sandown-kastély egyike volt annak a három, „Downs kastélyai” néven ismert partvédelmi erődnek, amelyeket VIII. Henrik rendelt meg 1539 és 1540 között. Az angol uralkodó a kontinens felől fenyegető invázió veszélye miatt egy átfogó, a teljes déli és keleti partvidéket érintő védelmi rendszert építtetett ki.
Míg a csoport másik tagja, a hasonló tervek alapján készült Walmer-kastély napjainkig fennmaradt, a Sandown-erőd sorsa másként alakult. A 19. század folyamán az erős tengeri erózió súlyos károkat okozott a szerkezetében, ami az építmény elhagyásához, majd nagymértékű lebontásához vezetett, így az eredeti formájából mára szinte semmi sem maradt a felszín felett.
Ez is érdekelhet
A kutatás eredményei rámutattak arra, hogy az építőanyagok újrahasznosítása szélesebb körű gyakorlat volt Kelet-Kent területén a 19. században. Moore a Sandownból származó köveket több más helyszínen is azonosította, köztük az eastry-i Union kápolnában, a Walmer-kastélyban, valamint a deal-i móló pillérfőjében.
Manolo Guerci, a Kenti Egyetem kutatási igazgatója, aki Moore mellett az elveszett kora újkori építészetet kutató Henrician Archaeological Research Foundation társalapítója, kiemelte a projekt örökségvédelmi jelentőségét. A szakember jelezte, a több mint három évszázaddal később új funkciót kapott Tudor-kori kövek feltérképezése fizikai kapcsolatot teremt a különböző történelmi korszakok építészeti hagyományai között.
