VIII. Henrik kedvenc hajójának baktériumproblémája van, de most azonosították a forrását

Röntgensugaras technológia segítségével fény derült arra, mi emészti VIII. Henrik kedvenc hadihajóját, a Mary Rose-t. Miután a hajó elsüllyedt a franciák ellen 1545-ben vívott solenti csatában, a következő évszázadokban kéntermelő baktériumok szaporodtak el a roncsban. Ezek olyan bomlástermékeket hagytak hátra, melyek levegővel érintkezve savat alkotnak, így károsítva a történelmi hajóroncsot.

Rejtőzködő veszély

A Mary Rose – illetve ami maradt belőle – a La Manche csatorna fenekén hevert egészen 1982-es kiemeléséig, és bár a restaurátorok mindent megtettek, hogy kezeljék és megóvják a vízzel telített szerkezetet, nem volt ismeretük a fában tenyésző baktériumfajokról és ezek melléktermékeiről, melyek veszélybe sodorhatják a megőrizni próbált hajót.

Röntgensugarakat kombinálva a molekulákat alkotó atomokat azonosítani képes technológiával, a tudósok savképző nanorészecskéket fedeztek fel a hajó fájában, melyeket ártalmas baktériumok hagytak hátra. A savképző vegyületek azonosítása és helyük meghatározása a faszerkezetben segít a restaurátoroknak megmenteni ezt az egyedülálló leletet.

Az új módszerrel „nem csak megtalálni és ábrázolni vagyunk képesek a nanorészecskéket, de a szerkezetüket is elemezni tudjuk” – mondta Serena Cussen, a kutatás első szerzője és a Sheffieldi Egyetem Anyagtudományi és Mérnöki Tanszékének vezetője.

„Ez az első alkalom, hogy cink-szulfid nanoszerkezeteket – bakteriális melléktermékeket – figyeltünk meg a Mary Rose fájában” – jelentette ki Cussen. „Korábban a tudósok nem voltak képesek ilyen részletes képet alkotni a potenciálisan káros baktériumfajokról” – tette hozzá.

Amikor VIII. Henrik 1510-ben parancsot adott a Mary Rose megépítésére, mindössze 19 éves volt, és alig egy éve lépett trónra. A Mary Rose a maga korában csúcstechnológiás hadihajónak számított: 544 tonnát nyomott, és képes volt akár nyolc nagy ágyút is hordozni.

Két háborúban is hajózott a franciák ellen, mielőtt ismeretlen okokból felborult a francia flotta elleni csatában, és ötszáz főnyi legénységével együtt elsüllyedt.

Hogy mentsünk meg egy hajót?

1971-ben búvárok találták meg a Mary Rose-t a Solent, a Nagy-Britannia és a Wight-sziget közti szoros mélyén, és a következő évtizedekben több mint 500 búvár és kutató dolgozott a hajó feltárásán, egyesével emelve ki a leleteket.

Végül 1982-ben egy szakértői csapat emelte a felszínre a hajótestet, amelynek mintegy a fele még ép volt. Polietilén-glikolos (PEG) kezelésnek vetették alá, ami stabilizálta a vízzel átitatott faanyagot és megelőzte a kiszáradáskor fellépő zsugorodást.

A vízzel átitatott fa állapota azonban a kezelés után is romolhat. Az új kutatás felfedte, hogy a kéntermelő baktériumok továbbra is jelen vannak a faanyagban, és ahogy a PEG idővel lebomlik, maga is káros savakat hagyhat hátra.

„Akár több tonnányi baktérium és PEG-bomlástermék lehet a Mary Rose fájában, ami nyilvánvalóvá teszi a probléma léptékét” – írják a szerzők.

A kutatáshoz egy öt centiméteres mintát vettek a hajótestből, amelyet aztán kisebb darabokra vágtak röntgensugaras és pásztázó elektronmikroszkópos (Scanning Electron Microscope, SEM) vizsgálatokhoz.

A fában található vegyületek atomi struktúráiból származó szóródási mintázatok elemzésével baktériumok által termelt, vas-szulfid alapú nanoszerkezeteket fedeztek fel, melyek az oxigénnel reakcióba lépve savakat képesek formálni.

„Az eredményeink felhívják a restaurátorok figyelmét ezekre az eddig ismeretlen lerakódásokra, és kiterjesztik az állapotromlást előidéző anyagok kutatását” – mondta Cussen. „A potenciálisan káros fajok szerkezeteinek ismerete lehetőséget teremt a jövőbeni eltávolításukra szolgáló célzott kezelések kialakítására.”

A kutatási eredmények október 27-én, a Matter folyóiratban jelentek meg.