Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?

Milyen lehetőségek voltak a tisztálkodásra?

Az alapok tehát megvoltak – a kérdés azonban az, valóban követték-e az emberek az orvosok tanácsait. A források alapján kijelenthető, hogy a tehetősebb emberek nem csupán rendszeresen mosakodtak, de sok pénzt költöttek arra, hogy luxusélménnyé tegyék a fürdést – a megszokott, hamuzsírból előállított szappant például igen drága illatos olajokkal egészítették ki.

Habár Anglia egyik legkevésbé szépemlékű uralkodójaként tartják számon, Földnélküli János király (ur. 1199-1216) illatára biztosan nem lehetett panasz: útjaira is fürdőkádat vitt magával, külön fürdetőszolgát tartott, és egy alkalommal fél év alatt tíz fürdőt is vett.

A későbbi angol uralkodóknak még szofisztikáltabb lehetőségek álltak rendelkezésére: 1351-ben III. Eduárd király csapokat szereltetett westminsteri fürdőjébe, amelyek egyikéből hideg, a másikból meleg víz folyt.

Habár az efféle luxust csak a leggazdagabb udvarok engedhették meg maguknak, a legszegényebb háztartások kivételével mindenhol tartottak legalább egy fa kádat, amelybe a tűz fölött melegített fürdővizet önthettek, illetve kézmosáshoz használt kancsót.

Az 1350-ben elhunyt Robert Oldham, egy tehetősebb oxfordshire-i jobbágy például a fennmaradt jegyzék szerint igen kevés tulajdonnal rendelkezett, azonban házában két kád és négy kancsó is volt.

Nem is volt azonban kötelező feltétlenül otthon fürödni: a városlakók megengedhették maguknak akár azt is, hogy a nyilvános fürdőbe látogassanak.

Alexander Neckham angol teológus, aki az 1170-es években Párizsban élt, arra panaszkodott, hogy reggelente gyakran az utcáról behallatszó kiáltásokra ébredt, amelyek azt harsogták, „a fürdők forrók!” Néhány évtizeddel később Párizsban már legalább 32 nyilvános fürdő működött.

Nyaranta sokan fürödtek a folyókban és tavakban – sajnos sok esetben csak a fulladásos halálesetek miatt maradtak fenn feljegyzések e szokásról, főként Angliában. 1269 áprilisában például a 12 éves John White „levetette ruháit és belépett egy bizonyos folyamba fürdeni (…) szerencsétlen módon megfulladt.”

A Temze számos fürdőző életét követelte a 14. század folyamán, köztük Robert de Leyre-ét, aki „kiment a rakpartra és bement a folyóba fürdeni. Senki sem volt jelen, és baleset folytán megfulladt.” A város egyik piacánál később egy tízéves fiú fulladt bele egy vályúba, miközben evés után kezét és tálját mosta.

1. Mit gondoltak a fürdésről a középkorban?
2. Milyen lehetőségek voltak a tisztálkodásra?
3. Haj- és fogmosás
4. Mosták-e ruháikat a középkori emberek?
5. Szent tisztátalanság

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Ókor

• Perszeuszt és Andromédát ábrázoló római szobrot rekonstruáltak Deultumban
• Aphrodité-fejet és egy ókori bazilikát tártak fel Egyiptomban
• Több száz amforát rejtett a most megtalált hajóroncs
• Olasz állami tulajdonba került az etruszk François-sír
• Világörökségi címet kaptak a krétai minószi palotaközpontok
• Római kori játéktáblát találtak egy ókori erődítmény falában
• Kémműholdakkal térképezték fel Urartu ókori csatornarendszerét
• Háromezer éves bronzkori aranykincset találtak Romániában
• Római polgárként ábrázolták a korai keresztények Jézust