Mit használtak az emberek a toalettpapír előtt?

Valaki nem a jó végénél fogta meg

Az első, toalettpapírra hasonlító anyag használatáról szóló feljegyzés a Kr. u. 6. századi Kínából származik, ahol a társadalom tehetősebb tagjai papírcsomókkal tisztították meg hátsó fertályukat. Később, a Tang-dinasztia korában (618-907) egy közel-keleti diplomata így számolt be a kínaiakról: „Nem törődnek tisztaságukkal, és nem mossák magukat vízzel szükségleteik elvégzése után, hanem csupán megtörlik magukat papírral.” A Szung-dinasztia korában (960-1279) már uralkodói rendelet rögzítette, hogy a császár számára előkészített toalettpapír két láb széles és három láb hosszú kell, hogy legyen. Ez volt az első alkalom, hogy kimondottan az illemhelyen történő használatra készítettek papírt.

Az ókori Rómában közkedvelt nyilvános illemhelyeken úgynevezett tersoriumot, azaz botra tűzött szivacsot használtak. Ez közös használatú tárgy volt, amelyet erősen sós tengervízben vagy ecetben tartottak, amikor nem volt használatban. Az emberről emberre történő adogatás során előfordulhatott, hogy valaki nem a „jó” végén fogta meg az eszközt, ami vélhetően igen sok derültséghez vezetett – egyes esetekben azonban súlyos fertőzéshez, és akár halálhoz is. Seneca római történetíró beszámolt Kr. u. 64-ben egy germán gladiátorról, aki inkább egy tersorium segítségével követett el öngyilkosságot, semmint hogy a Colosseum borzalmaival nézzen szembe. A férfi a leírás szerint nyelőcsövébe nyomta a tersoriumot, és megfulladt.

Az ókori Görögországban is használtak hasonló eszközt, amelyet xüloszpongionnak hívtak. A görögök preferált higiéniai eszközei azonban úgy tűnik, a „pesszoi” (kavicsok) névvel illetett kisebb cserépdarabok voltak, amelyeket egy balról jobbra irányuló kaparó mozdulattal használtak, és egy ókori közmondás szerint három darab használata elegendő volt a tisztaság eléréséhez.

Habár az emberiség történelmének nagy részében a szabadban végezte el dolgát, többször előfordult, hogy egy adott kor privilegizáltabb rétegei vízöblítéses toalettekkel rendelkeztek. A világ legrégebbi ilyen berendezése Kréta szigetén, Knósszoszban található, amelynek minószi palotájában ma is megtekinthetők maradványai. A krétai uralkodók egy fa ülőkén helyezkedtek el az agyag csésze felett, amelynek tartalmát aztán vízzel öblítették ki egy kőből épült csatornarendszerbe.

A középkori Japánban már egy „csugi” nevű lapos fémrudat használtak, amely Kínában és Kelet-Ázsia más tájain is ismert volt. Az olcsó, tisztítható és újból használható eszköz hamar elterjedt a szigetországban is, legkorábbi ismert példányaik a Nara-korból (710-794) kerültek elő. A Közel-Keleten ugyanebben a korban – ahol tehették – folyóvizet használtak, amelyet bal kézzel irányítottak a megfelelő helyre, majd gondosan megmosták a kezet.

Európában a legelterjedtebb eszközök a rongyok voltak, amelyeket ki lehetett mosni és újra felhasználni. Ezek közül sok került elő különböző városok csatornarendszeréből, azonban nem tudni, eldobás előtt hány alkalommal használták őket. Az amerikai kontinensen a lecsupaszított kukoricacső volt a leggyakoribb – ez mindennapos előfordulása mellett azért is volt népszerű, mert meglepően puha és hajlékony.

1. Valaki nem a jó végénél fogta meg
2. A papír feltűnése

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

hadtörténet

• A csata, ahol Napóleon hadvezéri képességei megrendültek
• Egész életét a török elleni harcra tette fel Hunyadi János
• A britek Washington elrablásával akartak fordítani a háborún 
• Jeanne d’Arc küzdelmei
• Kazimierz Pułaski és a Kováts Mihály: „az amerikai lovasság atyjai”
• Ötszáz éve volt a lovagkor utolsó csatája 
• Számtalan áldozatot követelt az első világháború legvéresebb ütközete
• Harc minden négyzetméterért: az Ivo Dzsima-i csata tragédiája
• Az első világháború árnyékában: Fosztogatás és rekvirálás az északkeleti hadszíntéren