A Harvard Egyetem rabszolgák földi maradványait szolgáltatta vissza Brazíliának

2026. november 19.-Múlt-kor

A Harvard Egyetemhez tartozó cambridge-i Peabody Régészeti és Etnológiai Múzeum visszaszolgáltatta a brazil kormánynak két olyan afrikai származású személy földi maradványait, akiket a 19. században szállítottak el az országból. A repatriálás egy 2019-ben indított, a karibi térségből és Brazíliából származó történelmi gyűjtemények felülvizsgálatát célzó egyetemi kezdeményezés eredménye. A levéltári források megerősítették, hogy az egyik elhunyt egyértelműen rabszolgaságban élt, míg a másik személy esetében is erős bizonyítékok utalnak az azonos társadalmi státuszra.

Összefoglaló
  • A Harvard Peabody Múzeuma két afrikai származású személy maradványait adta vissza Brazíliának.
  • Az egyik koponyát Louis Agassiz 1865-ös brazíliai expedíciója során emelték ki egy riói temetőből.
  • A másik elhunyt feltételezhetően részt vett az 1835-ös, rabszolgaság elleni Malê-felkelésben.
Fotó: Getty Images

A Rio de Janeiró-i Szövetségi Egyetem Nemzeti Múzeuma (Museu Nacional/UFRJ) egy felnőtt nő koponyáját vette át a novemberi hivatalos ceremónia során. A maradványokat a Peabody Múzeum 1870 óta őrizte, miután a Harvard Összehasonlító Zoológiai Múzeumából átkerültek a gyűjteménybe.

A hivatalos feljegyzések alapján a csontokat Walter Hunnewell, a Harvard végzős hallgatója szerezte be, aki fényképészként kísérte el a híres természettudóst, Louis Agassizt annak 1865 és 1866 közötti brazíliai expedícióján. Az egykori dokumentumokban „egy néger koponyájaként” leírt leletről a kísérőjegyzet úgy fogalmazott, hogy azt Rio de Janeiro utcáin ásták ki.

Bár a kiemelés pontos körülményeit a szakemberek még vizsgálják, a kutatók feltételezik, hogy a koponyát a Cemitério dos Pretos Novos területéről vihették el. Ez a 18. században és a 19. század elején működő Rio de Janeiró-i temető azoknak az újonnan érkezett, de a partraszállást követően hamarosan elhunyt afrikai rabszolgáknak szolgált végső nyughelyéül, akik nem élték túl az atlanti átkelés borzalmait. Az elfeledett sírkertet csak évtizedekkel később, 1996-ban fedezték fel újra a kikötői negyed építési munkálatai során. A Museu Nacional egyelőre csak ideiglenes felügyeletet gyakorol a maradványok felett, így a koponyát nem állítják ki nyilvánosan, és nem használják fel sem kutatási, sem reprodukciós célokra, amíg a nő pontos származását meg nem határozzák.

A másik elhunyt, egy nagó származású afrikai férfi maradványait a salvadori székhelyű Bahi Szövetségi Egyetem vette át. A történelmi adatok szerint a férfi aktívan részt vett az 1835 januárjában kirobbant salvadori Malê-felkelésben, amely a 19. századi Brazília egyik legjelentősebb, rabszolgák és felszabadított afrikaiak által vezetett lázadása volt a rabszolgatartó rendszer és a vallási üldöztetés ellen. A feljegyzések alapján a férfi a harcok során megsebesült, és egy helyi kórházban vesztette életét. Janine Mello brazil emberi jogi miniszter az átadások kapcsán hangsúlyozta, hogy a több mint egy évszázad után visszatérő maradványok repatriálása alapvető lépés a fekete lakosság méltóságának és történelmi emlékezetének elismerése felé.

Az amerikai egyetemi múzeumok a 19. század folyamán hatalmas mennyiségű, gyakran kétes eredetű csonttani anyagot halmoztak fel a fizikai antropológiai kutatások és a ma már meghaladott eugenikai elméletek alátámasztására. A Harvard múzeumi gyűjteményeiről készített 2022-es belső jelentés több ezer emberi maradvány jelenlétét dokumentálta, amely heves etikai vitákat váltott ki a beszerzés és a kutatás módjáról. A nyugati intézmények az elmúlt években növekvő nyomás alá kerültek, hogy szolgáltassák vissza a gyarmati korszakban eltulajdonított kulturális javakat és emberi maradványokat a származási országoknak vagy az őslakos közösségeknek.

Brazília szerepe a transzatlanti rabszolga-kereskedelemben a legkiterjedtebb és legtovább tartó volt az amerikai kontinensen. A 16. század közepe és a 19. század vége között több mint négymillió afrikait hurcoltak be kényszermunkára, ami az atlanti-óceáni útvonalakon szállított rabszolgák messze legnagyobb részét jelentette. A cukornádültetvényekre, az aranybányákba és a kávétermelő birtokokra kényszerített afrikaiak munkája alapozta meg az ország gazdaságát. Brazília 1888-ban, az úgynevezett Aranytörvény (Lei Áurea) elfogadásával az amerikai kontinens utolsó államaként törölte el hivatalosan a rabszolgaságot, a rendszer társadalmi és gazdasági következményei azonban a mai napig meghatározzák az ország demográfiai és kulturális arculatát.