2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Új műfajt teremtett leleplező riportjaival az első száguldó riporter, Nellie Bly

2021. szeptember 2. 12:56 Balázs-Piri Krisztina

A washingtoni Hírmúzeum, a híres Newseum önálló tablót szentelt neki: neve első helyen szerepel azok között, akik új fejezetet nyitottak az oknyomozó újságírásban. Hogy mindezt nőként érte el, ma már nem hangzik olyan hihetetlenül, de nem árt emlékeztetni rá: Nellie Bly a XIX. században élt, amikor a szüfrazsettek még választójogért harcoltak.

„Kis árva lány, jelentkezz!”

Vajon írógépen írt már, mint Mark Twain, aki 1873-ban kapta az egyik első tesztpéldányt a Remington-gyártól? Vagy még tollal körmölte riportjait? Akár így, akár úgy történt, teljesítményének nagyságát senki sem vitatja. Módszerének etikusságáról azonban mind a mai napig vitáznak, annak ellenére, hogy szép számmal akadtak követői a XX. században is.

Például a német Günter Wallraff, akinek bevallottan Bly volt a példaképe, és aki hol török vendégmunkásnak, hol hajléktalan alkoholistának adta ki magát, és az így szerzett szomorú tapasztalataival sokkolta a közvéleményt. Nos, e módszert a szép, fiatal nő, Nellie Bly találta ki, aki elmebetegnek tettetve magát jutott be egy borzalmas hírű gyógyintézetbe. Leleplező riportja, ami után az intézményben kénytelenek voltak javítani a betegek helyzetén, megadja a választ az etikai dilemmákra is. Ha csak így lehet jobbítani a legelesettebbek sorsát, ugyan kinek lehet ellenvetése e módszer ellen…?!

Bár első írását, egy olvasói levelet „Kis árva lányként” szignálta, az 1864. május 5-én született Elizabeth Jane Cochrannak volt családja. Pennsylvaniában, Cochran’s Millsben, a mai South Park Townshipben éltek, és a krónikák feljegyezték, hogy a család „Pinkynek” becézte a rózsaszínű ruhákért rajongó kislányt, aki talán a jövőjét is rózsaszínben remélte látni.

Apja egyszerű munkásként kezdte, aztán sikeres vállalkozó lett, aki megvásárolta az üzeme és a háza körüli földeket, és olyan gazdag lett, hogy a városkát is róla nevezték el Cochran’s Millsnek. Ám korán, végrendelet nélkül halt meg, a család szűkös anyagi viszonyok közé került, és az édesanya új, brutális házastársa csak rontott a helyzetükön; a család végül 1880-ban Pittsburghben kötött ki.

Elizabeth kezébe ekkoriban kerülhetett rendszeresen újság, és a Pittsburgh Dispatch egyik cikke alaposan fel is bosszantotta. A cikk írója – a XIX. század végén nem szokatlan módon – arról írt, milyen nevetségesek is azok a nők, akik a gyerekszülésen és -nevelésen túl önálló karrierre vágynak ahelyett, hogy a háztartásukkal foglalatoskodnának. Elizabeth azonnal tollat ragadott, és a „Kis árva lány” jeligével írt olvasói levelében alaposan lehordta a szerzőt.

A főszerkesztőnek annyira megtetszett a bátor, szókimondó írás, hogy felhívást tett közre: „Kis árva lány, jelentkezz!” A kis árva lány pedig jelentkezett, és bár nem tudjuk, hogy a főszerkesztő miért sejtett férfit e jelige mögött, mindenesetre Elizabeth női volta igencsak meglepte, és először nem is akarta alkalmazni a lányt. Ám végül mégis megegyeztek, és Elizabeth ekkor vette fel a népszerű zeneszerző, Stephen Foster egyik dala nyomán a cserfes szolgáló, Nellie Bly nevét.

Kezdetben gyárakban dolgozó nőkkel készített interjúkat: a lány jól ismerte ezt a világot, hiszen már 14 évesen munkába kellett állnia, és megtapasztalta, hogy a nőknek csak a legrosszabbul fizetett, ócska melók jutnak. Írt lányanyákról, prostituáltakról, sőt, először itt próbálta ki később világhírt hozó módszerét: gyári munkásnőnek állt, és lopáson kapatta magát. Azt mindenesetre megtanulta, hogy az igazságszolgáltatás nem bánik kesztyűs kézzel a piti bűnözőkkel, míg az embertelen körülményeket üzemeikben fenntartó, munkásaikat éhbérért dolgoztató gazdagoknak mindent elnéz.

Az újság tulajdonosai – leginkább a gyárosoktól érkező támogatások elapadásától tartva – ekkor besokalltak: Nellie-t a női rovathoz irányították, ahol a legizgalmasabb téma a fűzőviselet volt. A még csak 21 éves lány úgy döntött, nagyobb fába vágja a fejszéjét. Szerencséjére az újság vezetői minél távolabb akarták tudni, úgy hogy beleegyeztek: tudósítson a „minden lében kanál” riporter Mexikóból.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár