Hatalmas középkori ezüstkincset tártak fel a Leningrádi területen

2026. október 4.-Múlt-kor

Kiemelkedő jelentőségű, a 10. és a 13. század közötti időszakból származó ezüstkincset tártak fel régészek az oroszországi Leningrádi területen, számolt be a felfedezésről a RIA Novosztyi hírügynökség az orosz kulturális és tudományos intézmények közleménye alapján. A Tiverszkij gorodok nevű középkori erődítményben talált érmék és ékszerek a szakértők szerint az északnyugat-oroszországi régió eddigi legjelentősebb ilyen jellegű leletegyüttesét jelentik.

Összefoglaló
  • Egy 10. és 13. század közötti időszakból származó ezüstkincset fedeztek fel orosz régészek a Leningrádi területen fekvő Tiverszkij gorodok erődítményében.
  • A páratlan érméket és ritka ékszereket tartalmazó leletegyüttes a térség elmúlt több mint százharminc évének legfontosabb régészeti felfedezése.
  • A júliusban feltárt kincs egy részét egyben emelték ki a talajból, így annak laboratóriumi tisztítása és tudományos vizsgálata jelenleg is tart.
Hatalmas középkori ezüstkincset tártak fel a Leningrádi területen

A páratlan kincset még júliusban fedezték fel, de a lelőhely védelme és a tudományos feldolgozás kezdeti szakaszai miatt a kutatók csak most hozták nyilvánosságra a feltárás tényét.

Sztanyiszlav Belszkij, a szentpétervári Kunstkamera múzeum tudományos munkatársa és a közös expedíció vezetője szerint a szakemberek a műemléki védelem alatt álló erődítmény sérült szakaszain végeztek ásatásokat. A lelet egy egyértelműen azonosítható régészeti rétegből került elő, ami megkönnyíti a történelmi kontextus pontos meghatározását. Belszkij rámutatott, a régióban több mint százharminc éve nem találtak ehhez fogható kincset, a tárgyak mennyiségét tekintve pedig a mostani felfedezés példa nélküli a kutatástörténetben.

A feltárt leletek között több mint tíz nagyméretű, korong alakú ezüstmedál található, amelyeket különféle, rendkívül ritka ötvöstechnikai eljárásokkal díszítettek. A medálok mellett a kincs magában foglal egy bonyolult kidolgozású grivnát, azaz a korszakban fizetőeszközként is használt ezüst nyakperecet, továbbá több nagyméretű, ornamentális mintájú gyöngyöt.

Az azonosított érmék között a numizmatikusok szerint kifejezetten ritka példányok is felbukkannak. A feltárt anyag egy része jelenleg még nem kutatható, mivel a régészek a kincs egy jelentős tömbjét a környező földdel együtt egyetlen monolitként emelték ki a talajból, hogy a sérülékeny tárgyak szétválasztását és tisztítását laboratóriumi körülmények között végezhessék el.

A kormeghatározás alapján a kincs elrejtésére a 12. század második fele és a 13. század vége között kerülhetett sor, de az érmék egy része arról tanúskodik, hogy a vagyon felhalmozása már a 10. század végén megkezdődött. A Leningrádi terület, illetve a Tiverszkij gorodoknak otthont adó Karélia a középkorban stratégiai jelentőségű régiónak számított. Ez a vidék kötötte össze a balti térséget a keleti és bizánci kereskedelmi útvonalakkal. A Vuoksza folyó mentén épült erődítmény a novgorodi állam északi védvonalának fontos bástyája volt, ahol a skandináv, a szláv és a finnugor kulturális hatások folyamatosan érintkeztek.

Az ilyen jellegű ezüstkincsek elrejtése a kora középkori Európában és a rusz területeken általában háborús fenyegetettséghez vagy bizonytalan politikai helyzethez köthető. A korszakban a svéd királyság és a Novgorodi Köztársaság gyakran vívott fegyveres konfliktusokat a térség feletti ellenőrzés megszerzéséért, ami magyarázatot adhat arra, hogy egy generációkon át gyarapított, hatalmas vagyont miért ástak el a földbe. A laboratóriumi vizsgálatok lezárulta és a monolit felbontása után a kutatók várhatóan további részleteket közölnek az ezüsttárgyak pontos származásáról és készítési idejéről.