Görög kolonizációt igazol Pallasz Athéné dór neve

2026. október 4.-Múlt-kor

Pallasz Athéné ókori görög istennő nevének dór nyelvjárású feliratát tárták fel a Salernói Egyetem régészei egy lucaniai szentély ásatása során a dél-olaszországi Caselle in Pittari település határában. A rituális környezetben azonosított leletegyüttes a római uralmat megelőző időszak görög és őslakos itáliai kultúráinak szoros vallási összefonódását bizonyítja.

Összefoglaló
  • A Salernói Egyetem régészei egy ókori itáliai szentély feltárása során Pallasz Athéné nevének dór dialektusú feliratára bukkantak a dél-olaszországi Caselle in Pittari településnél.
  • A Kr. e. 4. és 3. század között lakott lucaniai lelőhelyen összesen nyolc istenség nevét, köztük Ceres és Jupiter említését is azonosították a szakemberek.
  • A rituális környezetben felfedezett leletegyüttes fontos új adatokat szolgáltat a római hódítás előtti őslakos itáliai és a betelepülő görög közösségek vallási kapcsolatairól.
Fotó: Facebook/Caselle in Pittari Archaeological Project

A Salernói Egyetem szakemberei 2014 óta folytatnak szisztematikus feltárásokat a Salerno megyében fekvő, a Policastrói-öböl hátországában található lelőhelyen. A legutóbbi ásatási szezon során a kutatók egy "ASANAS" feliratú töredékre bukkantak, amelyet a nyelvészeti elemzések a bölcsesség és a hadviselés istennője, Athéné dór neveként azonosítottak. A felirat egy nagyobb, összesen nyolc istenséget megnevező szöveggyűjtemény része.

Az eddigi eredmények szerint az őslakos közösség tagjai Athéné mellett többek között Cerest, Jupitert, Anter Statát, valamint az esőhöz és a forrásvizekhez kötődő nimfákat is tisztelték a szentély területén. Antonia Serritella egyetemi kutató tájékoztatása szerint a feliratok jelentősen bővítik az itáliai hitvilág összetettségére vonatkozó ismereteket.

A feltárt település a Kr. e. 4. század közepe táján jött létre, majd a következő évtizedekben folyamatosan bővült, mígnem a Kr. e. 3. század végén teljesen elnéptelenedett. A lelőhely tudományos értékét az adja, hogy a régészek a feliratokat egy egyértelműen meghatározható, kultikus célokra használt téren belül fedezték fel.

A két teraszon elterülő szentélykomplexum építészeti sajátosságai vallási funkciót töltöttek be, így a kutatók a rögzített szövegeket közvetlenül összevethetik a tényleges imádat helyszínével. Számos itt azonosított istenség korábban szinte kizárólag az agnonei tábláról, egy oszk nyelven íródott, az itáliai vallási hagyományokat dokumentáló fontos bronzfeliratról volt ismert. A mostani felfedezés egy újabb biztos rituális kontextust biztosít ezen hitrendszerek tanulmányozásához.

A dór az ókori görög nyelv egyik fő dialektusa volt, amelyet a Peloponnészoszi-félszigeten és Krétán túl a dél-itáliai és szicíliai görög gyarmatvárosokban is beszéltek. Az Athéné-felirat jelenléte egy egyértelműen görög elemmel gazdagítja a helyi itáliai lakosság kultuszhelyét. Dél-Itália a Kr. e. 8. századtól kezdve a görög kolonizáció egyik legfőbb célpontja volt, a térségben kialakult kiterjedt településhálózatot a történetírás Nagy-Görögországként (Magna Graecia) ismeri. A görög telepesek és az őslakos lucaniai törzsek közötti több évszázados interakció kulturális szinkretizmushoz vezetett.

Pallasz Athéné kultusza a régió más részein is meghatározó volt, a közeli ókori Velia városában a régészek korábban egy szintén neki szentelt szentélyt, valamint fegyvereket és több száz fogadalmi tárgyat tártak fel.

A lucaniaiak oszk nyelvet beszélő harcias népcsoportként uralták a térséget a római terjeszkedést megelőző időszakban. A dél-itáliai görög városállamokkal folytatott gyakori konfliktusaik, majd a békésebb kereskedelmi és kulturális érintkezések során a két népesség hitvilága kölcsönösen hatott egymásra. A lelőhely Kr. e. 3. század végi elhagyása kronológiailag egybeesik a Római Köztársaság dél-itáliai hódításainak lezárultával és a pun háborúk pusztításaival, amelyek alapjaiban rendezték át a régió demográfiai és politikai viszonyait.

A most feltárt szövegemlékek tényszerűen mutatják be, hogyan fejlődött és integrálódott a vallás és a nyelv egy helyi közösség mindennapjaiban a kulturálisan sokszínű, római uralom előtti Itáliában.