Új kulturális kutatóintézet vizsgálja a Jangce menti civilizációkat

Új, kifejezetten a Jangce folyó kulturális és történelmi örökségének tudományos vizsgálatára specializálódott kutatóintézet kezdte meg működését a kínai Csungking városában található Délnyugati Egyetemen. A központ célja a világ harmadik leghosszabb folyója mentén kialakult ősi civilizációk rendszerszintű értelmezése és a régió épített örökségének megóvása.

A Csungking Jangce Kulturális Kutatóintézet március 18-án tartott hivatalos megnyitóján Cou Fu-tu, a Délnyugati Egyetem alelnöke és az új intézmény igazgatója elmondta: az ötéves fejlesztési terv alapján a központ egy globális perspektívájú, országos jelentőségű tudományos bázissá kíván válni. A kutatások fókuszában a mintegy 6300 kilométer hosszú, a Tibeti-fennsíkról eredő folyó felső szakaszának történelme, a kulturális ökoszisztéma térbeli tervezése, valamint a nagy folyami civilizációk (például a Nílus vagy az Indus völgye) közötti interkulturális összehasonlító elemzések állnak.

A Hupej és Csiangszu tartományokban már működő hasonló intézmények hálózatához csatlakozó csungkingi központ kiemelt feladata lesz a helyi, 3000 éves múltra visszatekintő Ba-Ju kultúra, valamint a szorosok és a történelmi migrációk kulturális lenyomatainak dokumentálása. Hu A-hsziang, a Nankingi Egyetem történelemprofesszora a megnyitó kapcsán hangsúlyozta: bár a korai kínai civilizáció bölcsőjét hagyományosan a Sárga-folyó völgyéhez kötik, az elmúlt ezer évben a Jangce-medence vette át a kulturális és gazdasági vezető szerepet a birodalomban.

A vízállásmérés ősi emlékei

A több mint 32 millió lakosú Csungking az elmúlt években intenzív tudománydiplomáciai erőfeszítéseket tesz a Jangce történelmi örökségének nemzetközi elismertetése érdekében. Ennek egyik legfontosabb eleme a Fuling kerületben található, egyedülálló régészeti emlék, a Pajholjang (Baiheliang, „Fehér Daru-hát”) nevű víz alatti kőhátság védelme.

A mintegy 1,6 kilométer hosszú, természetes sziklaképződmény a világ legrégebbi és leghosszabb ideig folyamatosan használt hidrológiai megfigyelőállomása. A folyó medrében fekvő, csak a száraz évszakban látható sziklára az ókori és középkori mérnökök, tisztviselők 763 és 1963 között – 1200 éven át – halakat ábrázoló domborműveket és vízállásjelentéseket, valamint irodalmi feliratokat faragtak, dokumentálva a Jangce vízszintingadozásait, amelyek alapvetően meghatározták a mezőgazdasági termelést és az adóztatást.

A csungkingi vezetés 2023 óta Egyiptommal, konkrétan a kairói Raouda szigeti nilométert (a Nílus vízállását mérő ókori eredetű építményt) felügyelő hatóságokkal együttműködésben dolgozik azon, hogy a két történelmi folyami mérőrendszer közös, transznacionális jelölésként felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára. Az új kutatóintézet tudományos bázisa elengedhetetlen hátteret biztosít ehhez a globális örökségvédelmi törekvéshez.