Történelmi korok illat- és szagélményeit rekonstruálják a kutatók

Fejlett kémiai analízis és archeometriai módszerek ötvözésével rekonstruálják a történelem letűnt korszakainak illat- és szagélményeit a nemzetközi kutatócsoportok, az ókori egyiptomi balzsamozási rituáléktól kezdve egészen II. Erzsébet néhai brit királynő autójának belső teréig.

A hagyományosan a vizuális és tárgyi emlékekre fókuszáló történettudomány és muzeológia egy új, multidiszciplináris ággal, az úgynevezett „érzékszervek régészetével” bővült az elmúlt évtizedben. A kutatások fókuszában a modern laboratóriumi eljárások és az archív források összevetése áll, amelyek célja a múlt hiteles biomolekuláris és szaglószervi rekonstrukciója.

A németországi Max Planck Geoantropológiai Intézet archeokémikusa, dr. Barbara Huber vezetésével futó Scent of the Afterlife (A túlvilág illata) projekt keretében a kutatók egy Kr. e. 1450-ből származó egyiptomi kanópuszedény-lelet (a belső szervek tárolására szolgáló urna) balzsammaradványait vizsgálták meg. A kémiai analízis során egy komplex, aromás összetevőkből álló elegyet azonosítottak, amely méhviaszt, fenyőfélékből származó gyantát, valamint egy kumarin nevű, vaníliaillatú kristályos vegyületet tartalmazott.

Az eredmények alapján parfümkészítők bevonásával állították elő az ókori egyiptomi balzsamozás autentikus – mézes és földes fűszerekre emlékeztető – illatát, ügyelve arra, hogy a modern olfaktórikus (szaglószervi) megfelelőik biztonságosak legyenek a közösségi használatra. Az így létrehozott „illat-időgép” már bemutatkozott Dániában, és idén júniustól egy kanadai kiállításon is szerepel.

A szagélmények rekonstrukciója a paleontológiai és a modern brit történelemre is kiterjed. Liam Findlay, a történelmi illatokat fejlesztő AromaPrime munkatársa a fosszilis bizonyítékok és őslénytankutatók iránymutatásai alapján alkotta meg egy Tyrannosaurus rex leheletének feltételezett szagát. Ennél is egzaktabb az a projekt, amelyet a University College London (UCL) Fenntartható Örökség Intézetének (Institute for Sustainable Heritage) kutatója, dr. Cecilia Bembibre vezet. A UCL idén március 26-án nyíló London Intersections elnevezésű bicentenáriumi kiállításán a látogatók üveglombikokból szagolhatják meg a londoni Szent Pál-székesegyház könyvtárának 2018-ban rekonstruált illatát (amely a kopott bőr, a dohány, a fa és a vanília jegyeit hordozza), valamint II. Erzsébet egykori Rover P5B típusú autójának belső illatát. Utóbbit 2023-ban hozták létre a jármű utasteréből vett levegőminták kémiai elemzése, történelmi kutatások és veteránautó-gyűjtőkkel készített interjúk alapján.

A kutatócsoport korábban egy 16. századi „Titkok Könyve” receptúrája alapján rekonstruálta egy pomander (illatszeres gömb, amelyet a fertőzések távoltartására viseltek) illatát is, ámbra, pézsma, cibet, rózsa, szegfűszeg, szerecsendió, fahéj és szantálfa felhasználásával.

A múzeumi illatosítás koncepciója önmagában nem új keletű. A yorki Jorvik Viking Központ (Jorvik Viking Centre) már az 1980-as években is alkalmazott olyan szagszimulációkat (például a halászat vagy a bőrkézművesség szagát), amelyek a kora középkori viking település atmoszféráját hivatottak megteremteni.

A paradigmaváltást – amint arra a Max Planck Intézet kutatói is rámutattak – a modern analitikai kémia, különösen a gázkromatográfia-tömegspektrometria (GC-MS) régészeti alkalmazása hozta el. Míg az 1980-as évek kísérletei primeren a látogatók sokkolását és szórakoztatását szolgálták empirikus feltételezések alapján, a mai „illatrégészet” mikroszkopikus lipid- és gyantamaradványok konkrét molekuláris ujjlenyomatain alapul.

Az ókori egyiptomi balzsamok pontos kémiai rekonstrukciója (a Kr. e. 1450 körüli, Újbirodalom időszakából) nem csupán egy múzeumi attrakció, hanem alapvető gazdaságtörténeti forrás. Az azonosított gyanták és fűszerek többsége nem volt őshonos a Nílus völgyében, így jelenlétük a kiterjedt – a Levantét, a Földközi-tenger keleti medencéjét, sőt olykor Délkelet-Ázsiát is magába foglaló – ókori kereskedelmi hálózatok meglétét bizonyítja. Az illatok vallástörténeti szerepe is jelentős: a halálhoz társuló bomlásszag elfedése mellett a balzsamozás az elhunyt szakrális, isteni szintre emelését (az úgynevezett „istenek illatának” megteremtését) szolgálta.

Dr. Cecilia Bembibre hangsúlyozta: a látásközpontú örökségvédelemmel szemben az illatok megőrzése (például az elindított brit „illatleltár” kezdeményezés révén) a múlt megértésének egy teljesen új dimenzióját nyitja meg, megmentve a szellemi kulturális örökség azon elemeit, amelyek fizikai formában nem maradnának fenn az utókor számára.